Riba András et al. (szerk.): Hatalmi grémium. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Nemzetközi, Jogi és Közigazgatáspolitikai Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (1989. február 3. – 1989. június 9.) RETÖRKI Források 5. (Budapest, 2023)
Az MSZMP KB NJKB 1989. június 9-ei ülése - Az ötödik ülés szó szerinti jegyzőkönyve – 1989. június 9
Az MSZMP KB NJKB 1989. június 9-ei ülése Hát nem pontos az idézetem, de ez volt a lényege, erre utalt. Ostrom alatt van, vagy nem is tudom pontosan. Ami arra vonatkozott ugye, amit fejtegetett, hogy Európa kettéosztottságának az ideje az most már lejárt, elérkezett az idő, hogy megszűnjön. És milyen gondolkodásmódból, milyen felfogásból változzon. Én úgy gondolom, hogy ez nincs szinkronban, mondjuk, a gorbacsovi gondolkodással és felfogással, amit ismerek, és tudom az elmúlt évek során még könyvbe is kifejtette, meghirdette ténylegesen, hogy ez a kettéosztottság szűnjön meg, de ez nem azonos, hogy az Amerika vagy a NATO országok vezető országai ezt gondolják. Ennek vannak természetesen nagyon aktuális kérdései, Németország és így tovább. Vagyis én úgy gondolom, hogy nem tehetjük meg azt, hogy ne elemezzük a második világháború után miféle változások mentek végbe, milyen helyzet alakult ki, mi az, ami megérett a változásokra, mi az, aminek van realitása, mi az, ami ebben az új, szovjet gondolkodásban nagyon sok minden új van, reálisan, csak hát ez nehezen fog utat törni, megvalósulni. Ez egy nagy világküzdelemben valósulhat meg. De ennek jóval nagyobb realitása van, mint mondjuk a Sztálin idejében, háború után és azt követő időszakban egészen a gorbacsovi időkig, amelyet hát az évtizedek tapasztalatai alapján ismerünk, hogy az nem vezethetett végül is egy megoldásra. Én a magam részéről ezt rendkívül átgondoltnak, megalapozottnak és józannak tartom, de ez nincs szinkronban. Én még egyszer mondanám, ezt hiányolom, féloldalasnak tartom ezért az anyagot. Hát, ha túllép itt a szocialista országok egymás közötti viszonyától ez az anyag, világhelyzetről beszél, akkor nem kell ilyen féloldalasán kezelni, és mélyrehatóan, alaposan kell az egész kérdést nézni, és ezen belül ez az európai status quo kérdése ez egyik legaktuálisabb kérdés, ennek az alapos, mélyreható elemzése. Szabad legyen nekem azt a véleményemet elmondani, hogy mivel ez nem eléggé alaposan végiggondolt, kimunkált a mi pártunkban, ezért túl sok az illúzió, amit veszélyesnek tartok a külpolitikánkat illetően. Ezzel kellene megítélésem szerint a jövőben sokkal behatóbban és alaposabban foglalkozni és azáltal még jobban megalapozni a külpolitikai törekvéseinket és magatartásunkat. Nem szabad játszani azokkal a kifejezésekkel, hogy Magyarország egyszerűen maga döntheti el, hogy hogy alakul a sorsa. Nem lehet ebből kiszakadni, ebből, ami kialakult a második világháború után. Ez változik, ez módosul, ez kétségtelen, de nem lehet a világhelyzetből kiszakadni, az meghatározó a jövőben is. Ez volna az én legalapvetőbb észrevételem. A másik, amire Fock elvtárs utalt a 10. oldalon és a Szűrös elvtárs is. Hát annyira mondom magabiztosan, hogy ez az én 469
