Riba András et al. (szerk.): Hatalmi grémium. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Nemzetközi, Jogi és Közigazgatáspolitikai Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (1989. február 3. – 1989. június 9.) RETÖRKI Források 5. (Budapest, 2023)
Az MSZMP KB NJKB 1989. március 31-ei ülése - A harmadik ülés szó szerinti jegyzőkönyve – 1989. március 31
Az MSZMP KB NJKB 1989. március 31-ei ülése Hatalmi grémium képezik ki, s erre készítik fel. Ez egy nagyon fontos, és nagyon lényeges dolog. Kiképzéshelyre irányul, nem vonjuk ki így együtt a munkából, máshova, ilyen vagy olyan rendezvényekre, de ez ugyanakkor alkalmas, ha bármi olyan, valami történik az országban, társadalomban, akkor ezt pontosítani lehet a rendszer védelme érdekében. És hát ez nyilvánvaló, hogy ha most olyan nagyon háborús időszakra gondolnánk, akkor most nem fektetnénk rá hangsúlyt. Szerintem, ahogy 1957-ben erre hangsúlyt kellett fektetni, ennek ma is fennáll a szüksége, ma is szükséges egy ilyen erő, békeidőben is. Ebben világosnak kéne lennünk a mondanivalónknak, ha ebben ingadozunk, akkor nem is tudjuk megvédeni. Én azt mondom, hogy szükség van rá. így, ilyen felfogásban. Világosabbá kell tenni, hogy irányítás tekintetében hova tartozzon. Én is azt mondom, hogy Minisztertanács. Persze, hogy Minisztertanács, de ezen belül el kell rendezni, hogy hogy és mint történjen az irányítása. Amellett, amit én mondok, hogy más volna a szerepe, a mindennapi megjelenése a munkásőrségnek az eddigiekhez képest, amire felkészítjük, de ez nem jelenti azt, hogy ezek nem ugyanúgy élnék az életüket, mint eddig. Mert az egy nagyon fontos, hogy ezek az emberek, ahol vannak, ahol léteznek - zászlóaljak -, ezeknek van egy közösségi életük. Rendszeresen összejönnek munkaidőn kívül, ahol összetartoznak, összefogja őket sok minden. De a rendeltetése, a felkészítése, a munkájának a tartalma, azt lényegesen pontosítani kéne, most ugyanis minden olyat elhagyunk, ami valóban erre az eddigiekre utal, amibe bele lehet kapaszkodni. Nem hiszem, bármi ünnepség van, koszorúzás van, temetés van, hogy akkor ott a munkásőr, ha felvonják az Állami Zászlót ott a katona, ott a rendőr, ott a munkásőr. Szóval ezt nem hiszem, hogy szükséges. Mert ezek a megjelenési formák valóban valami olyasmit jelentenek, ami indokolatlan. Tehát közelítenie kell ahhoz, amit más országokban is egy önkéntes fegyveres erőt betölt egy háborús időszakra, de ott sem vitás sehol az, hogy a rendszer védelmét szolgálja. Persze a vita legtöbbször honnan keletkezik, nagyon sok komoly politikus is - én legalább is ezt tapasztalom -, ami mostani helyzetünket összeveti olyanokkal, ahol nagyon szilárd, konszolidált állapotok vannak. Nagyon sok polgári, demokratikus országgal. Itt van ez a Finnország, ez egy stabil rendszer, ott nincs szó a rendszerváltozásról, ott különböző pártok vannak, ahogy a miniszterelnök is mondta, kérdezte, hogy mennyi ez a sok párt nálunk? [...] mondta, hogy jobb a kevés párt, mint a sok párt. Mert így is sok a vita, de min vitatkoznak? De nem a rendszer létjogosultságán vitatkoznak, hanem az ő pártjának megfelelően ki tud több szavazatot, tömeget, több
