Riba András et al. (szerk.): Hatalmi grémium. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Nemzetközi, Jogi és Közigazgatáspolitikai Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (1989. február 3. – 1989. június 9.) RETÖRKI Források 5. (Budapest, 2023)
Az MSZMP KB NJKB 1989. március 13-ai ülése - A második ülés szó szerinti jegyzőkönyve – 1989. március 13
Az MSZMP KB NJKB 1989. március 13-ai ülése Adósságunkat célszerű egyfajta politikai felügyelet alá helyezni - mintha érteném de a korlátozott nyilvánosság keretében kell kezelni - mintha nem érteném. Végül a 17. oldalon egy megjegyzés, amit nem tudom, hogy akarunk csinálni. Politikai döntést igényel a fejlett nyugati technológia. Szóval átvegyük, ellopjuk, megkapjuk, de megbeszélni a Szovjetunióval, hogy nem adjuk át. Száz év óta nemzetközi szervezetek tagjai vagyunk, amit mi mindig büszkén tudtuk vállalni, hogy mi semmit nem adunk át, fizetünk érte és nem adjuk át. Ezt így megbeszélni külön, le sem írnám ezt. Hát én nagyon visszaemlékszem arra, hogy amikor a japánok még nem álltak olyan jól, jött 30 japán kereskedő nagy vezetőkkel, miniszterhelyettesekkel,207 és mindent nyolcszor annyiért akartak nekünk eladni, amiért az angolok, a franciák és a nyugat-németek kínálták nekünk. Megkérdeztem végül, a harmadik napon megmondták, hogy ugye szocialista ország, 8 tagország, ugye átadjuk a másik hétnek. Ezért nyolcszoros árat számítanak. Ezért a japánok messze túlhaladták már. Ne gondoljuk azt, hogy ez így megy, hogy megbeszéljük a szovjetekkel, vegyék tudomásul. Ezt nagyon nehéz megbeszélni, amikor az ember a rádiót, televíziót hallgatja, annál a nyomorult Videotonnál az probléma, hogy 3000 embert 18 el kell bocsátani, a szovjetek nem járulnak hozzá, hogy egy olyan hadiipari francot, amit Nyugat-Európában vagy Amerikában a piacon árul a polgári termékként, azt mi nem adhatjuk el másnak sem. Szóval ezen kellene változtatni tulajdonképpen. Ezt húsz évvel [ezelőtt] a szovjetek kezdték megérteni, most meg már annyira nem értik meg, hogy amit legyártunk közösen, nem veszik meg, az anyagot megrendeltük az anyag alkatrészei a nyakunkon, és ebből 207 Fock Jenő itt a Koszaka-delegációra utal, ennek vezetője volt Koszaka Tokuszaburo politikus volt, akinek testvére, Zentaro Tokuszaburo Japán munkaügyi minisztere, illetve két időszakban az ország külügyminisztere volt. A küldöttség 1964-ben Lengyelországban, Csehszlovákiában és Magyarországon tett látogatást a helyi piacok feltérképezésére. A valójában 21 fős delegációban a japán nagyvállalatok és a japán külügyminisztérium képviselői utaztak. Még ugyanebben az évben a két ország nagyköveti szintre emelete külképviseleteit. Lásd Wintermantel Péter: A magyar-japán kapcsolatok, 1945-1991. In: Magyarország külkapcsolatai (1945-1990). Szerk. Horváth Sándor - Kecskés D. Gusztáv - Mitrovits Miklós. Budapest, ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2021, [541-567] 552; illetve Fock Jenő fogadta a japán gazdasági kormányküldöttség vezetőjét. Népszabadság, 1964.11.29., 5. 208 A VSZ-tagállamok védelmi kiadásainak csökkentése értelemszerűen a hadiipart kiszolgáló haditechnikai vállalatokat is érzékenyen érintette. A Videotont ugyan első körben elkerülte a szovjet megrendelések radikális elmaradása (szemben - többek között - a Finommechanikai Vállalattal, a Labor Műszeripari Művekkel vagy a Gödöllői Gépgyárral), de az export mértéke olyan drasztikusan csökkent (1988-ban 225 millió rubel, 1991 utánra csak 100 millió a tárgyalások akkori állása alapján), hogy ők sem kerülhették el a leépítéseket. Lásd Germuska i. m. 2010, 219-220. 207
