Bandi István (szerk.): Határeset. Egy határőrtiszt életútja két világrendszer határán. RETÖRKI Források 4. (Budapest, 2023)

A család, gyerekkor, felnőtté válás…

A család, gyerekkor, felnőtté válás...- Nem, a HM-ből abba a bizottságba nem jött senki, a honvédségi tiszteknél viszont a HM-ből ment. És benn volt ebben a bizottságban a határőr tanszék vezetője.- Tehát az iskola személyügyese, a határőrség személyügyese és a tanszékvezető?- Igen, háromfős bizottság volt, meg volt egy gépírónő.- A

jegyzőkönyvvezető?- Valószínű. Már akkor kristálytiszta, túl vagyunk a vizsgákon, vagy a vizsgák alatt, szóval ilyen vizsgaidőszakban, és elmondják, hogy gyakorlatilag befejeztem a tanulmányaimat. Meg vannak elégedve, vagy avatásra bocsátanak. Viszont, de én ezt inkább hallottam, ha volt valakivel valami probléma, azt azért odadörgölték, hogy bizony nem tanult, meg kiértékelték. Megkérdezték, mi az elképzelésem a tiszti életről, hova szeretnék kerülni. Mik az álmaim, vágyaim.- Elmondta?

- El, illetve, ha tudtam, meg kellett nevezni két szolgálati helyet.- Mit nevezett meg?- Megneveztem a soproni és a kőszegi FEP-et. És hát megindokoltam, hogy Sopront miért, hát én soproni vagyok. Kőszeget pedig azért, mert közelebb van Sopronhoz, meg volt ott a főiskolán egy-két idősebb fickó, akivel jó viszonyban voltam, és mondták, hogy tényleg jó hely, jó a parancsnok.- Előzetesen tájékozódott a felsőbb évesektől?- Hogyne. Hát mindenki beszélt, szóval mindenki ezerrel „lokátorozott", persze. Előtte egy hónapig voltunk csapatgyakorlaton, engem Sopronba osztottak ki csapatgyakorlatra, de volt, aki Pityipalkóba került, főleg ilyen őrsösök. Ez azért volt jó, mert volt, aki megszerette azt a vidéket, másnak meg mindegy volt, hova megy.- Miben állt ez az egy hónap? Az elsőéves gyakorlati képzésről meg terepmunkáról, tevékenységről, gyakorlatról beszéltünk, de az utolsó évesről nem, és ennek nagy szerepe lehetett?- Na, most ez az utolsó hónapos csapatgyakorlat, ugye minden évfolyamban azért volt egy-egy hétvége, maximum egy hét, amikor valamelyik határőr-kerülethez lement az egész, mind a három évfolyam. Ez szerintem inkább szervezett volt, mert voltak kerületek, amik hihetetlen aktivitással működtek. Tehát nagy hirtelen rájuk zúdult akár a román, akár a szerb, akár az osztrák határon a munka, és akkor ez segítség volt, mert addig a saját állományt tudták pihentetni.

57