Bandi István (szerk.): Határeset. Egy határőrtiszt életútja két világrendszer határán. RETÖRKI Források 4. (Budapest, 2023)
A család, gyerekkor, felnőtté válás…
A család, gyerekkor, felnőtté válás... 17. A Kiskunhalasi Lovasiskola lovaglókiképzésén a szegedi növendékszázad 3. szakaszának 1. („repülő”) raja, 1965. október 26. újonckiképzéseken szokott olyan lenni, hogy szívatják keresztbe-kasul, de fizikailag bennünket is szívattak. Csak hát a mi rajparancsnokunk a tájfutó bajnokságon az első ötben volt mindig. „Rugólábúnak" hívtuk, mert nem is tudott állni vagy menni, csak futni. Ez aztán úgy visszaadta az önbizalmam, már csak azért is. Ha kivonultunk, akkor csak a vaságyat nem vittük felszerelésként. Na most, ha nagyon meg akart bennünket viccelni, akkor vezényelte, hogy „gáz!", föl a gázálarcot, és akkor jött, mit tudom én, a „légi csapás!" vagy „repülő!", és futni. Ugye gázálarc nélkül is 35 kilóval fusson az ember, meg főleg utána. Hát úgy tudott futni, hogy nem igaz!- Rajta nem volt teljes menetfelszerelés?- Hát valakinek parancsnoknak is kellett lennie.- Miből állt ez a menetfelszerelés? Fel tudná ezt sorolni nagyjából? Csak hogy képet kapjunk arról, hogy az 1950-es évek végén, 60-as évek elején milyen a technikai felszerelés.- Hú, te Szűz Mária! Volt a géppisztoly és a hat tár, az két tártáska. Meg volt a kulacs, a gyalogsági ásó, hátizsák. Hátizsákban a tisztálkodási eszköz, a ruha, evőkészlet, akkor mi kellett még? Fegyvertisztító eszközök, rajta volt egy pokróc összetekerve, tehát így összehajtva, meg rohamsisak. A gázálarc az oldalunkon volt. 43
