Bandi István (szerk.): Határeset. Egy határőrtiszt életútja két világrendszer határán. RETÖRKI Források 4. (Budapest, 2023)
A család, gyerekkor, felnőtté válás…
A család, gyerekkor, felnőtté válás... az volt a gyerekszobánk, ott futballoztunk, ott bicikliztünk, ott krétáztunk vagy fogócskáztunk. Meg ha volt valami nagyobb zaj, akkor kimentünk a házból, kifutottunk, hogy mi az, hogy van. Egyszer iszonyatos zörgést, ilyen motorzörgést hallottunk, kimentünk, és egy hatalmas tank jött be, aztán kiderült, hogy még egy a Fő térre Sopron felől, oroszok ültek rajta. Ez november 5-én volt, 4-én még csak Sopronban. 5-én csináltak ott egy ilyen kört helybe, fölszállt mindjárt a por, a füst a géppisztolyra hirtelen összeverődő tömegre. Hát, most itt mi az úristen van?! Kiderült, mert egyből oroszul kezdtek el beszélni, hogy hol van Harka. Harka, most megint az a neve, de akkor Magyarfalva volt. Kiderült, hogy nem volt nekik térképük, az a térképen Harka volt, és nem Magyarfalva, az útjelző táblák meg Magyarfalvára vonatkoztak. Soprontól délre van, a dombokon túl Bánfalvának a szomszéd faluja. Na most ezek oda akartak menni, mert Németkeresztúr, tehát Deutschkreutz irányába ment a hajdani határút, azt is lezárták, mint ahogyan Bánfalván is lezárták a következő nap. Azt keresték. Mi, gyerekek akkor csak negyedikesek voltunk, de voltak felsősök, akik tanultak oroszul. Ott a gyerekekkel mindjárt komáztak, hát mi is úgy nézegettük, próbáltunk odamenni a tankhoz, megfogni legalább, hát nem engedték, elhessegettek onnan bennünket. Majd a végén a felsősök elmagyarázták nekik, hogy ha megfordulnak, és jobbra mennek, akkor ott lesz Harka. Ez a két monstrum hatalmas zajjal járt, a géppuskák légvédelmi állásban, megforgatták a tornyot is, hát tiszta háborús életképek voltak! Aztán másnap megtapasztaltuk, de nem a központban, hanem egy kicsit Sopron irányában alakítottak ki egy ellenőrző pontot, a tankot ott leállították, aztán ellenőrizték a Sopronból beérkező forgalmat. Úgy tudták, eligazították őket, hogy a személyi igazolványban volt egy kettes, nagy kettes lepecsételve. Akinek volt kettes, az a határsávban tartózkodhatott, akinek nem volt kettes, már vitték is be a szűrőállomásra, Sopronba. Ez az állapot körülbelül december elejéig tartott, amikor az oroszok látták el a határvédelmi feladatokat. Hát azt mondanom sem kell, nekünk ez volt életünk nagy élménye az orosz hadsereggel, mert naponta mentünk, hamar kialakult a cserekereskedelem, nem volt nekik cigarettapapírjuk, ami a boltban volt, megvették seperc alatt, de nem volt elég. És akkor mondták, hogy vihetünk újságot is, és vittünk újságot, ők meg belenyúltak a zsebükbe, ott volt a mahorka, ez a kapadohány, akkor abba belemarkoltak, és mehettünk, de az újság maradt, abból sodortak cigarettát. És cigarettáztak. Na most, ha vittünk rendes cigarettapapírt, akkor fölülhettünk a tankra, a motorháztetőre, de 31
