Szeredi Pál (szerk.): A Magyar Demokrata Fórum elnökségi üléseinek dokumentumai – 1989. RETÖRKI Források 3. (Budapest, 2023)
Emlékeztető a Magyar Demokrata Fórum 1989. április 24-i elnökségi üléséről
Források [2. napirend] Ellenzéki Kerekasztal Sólyom [László]: [Az] MSZMP osztályvezetői voltak jelen (alacsony szint).121 2 ellentétes álláspont: törekedjünk-e a megegyezésre. a) tárgyaló felek b) napirend a) [kérdéssel kapcsolatban, az] MSZMP - tiltakozik, hogy nincsenek csatolt részei, szükségesnek tartja, hogy a SZOT stb. jelen legyen, de nem hajlandó[ak] az MSZMP oldalán ülni. Tehát a 8-aktól csak képviselőt (5 fő) fogad el [az Ellenzéki Kerékasztaltól]. Szabad [György]: Nem. Ezzel csak az Ellenzéki] K[erekasztal]t lehet megbontani. Erőnk csak abban van, hogy ameddig lehet, az Ell[enzéki] K[erekasztal]t egységesen mozgassuk. Az MDF elnökségi üléseinek dokumentumai nem sikerülhetett. A félbehagyott bejegyzés is erre utalhat. Vélhetőleg a közös fogalmazás helyett abban állapodtak meg, hogy az elnökségi ülés után egy szűkebb csoport véglegesíti a közlemény szövegét. A közlemény végül nem jelent meg. 121 1989. április 22-én a Külügyi Szállóban került sor az Ellenzéki Kerekasztal és az MSZMP - a későbbi tárgyalásokat előkészítő - első megbeszélésére. Az Ellenzéki Kerékasztalt Sólyom László és Tölgyessy Péter képviselte, míg az MSZMP részéről Forgács Imre, György István és Tóth András jelent meg. Utóbbiak mindhárman Fejti György és Pozsgay Imre szűk tanácsadói csoportjához tartoztak, az MSZMP KB apparátusának osztályvezetői, politikai értelemben második vonalbeli képviselői voltak. Az EKA szakértői úgy vélekedtek, hogy kétoldalú tárgyalásokra azért van szükség, mert színvallásra készteti a külső szervezeteket. Az MSZMP képviselői ezt elfogadhatatlannak tartották, mert szerintük ez a felállás nem fejezi ki a „társadalom sokszínű tagoltságát", de nem zárták ki annak lehetőségét, hogy az EKA-val is folytassanak kétoldalú tárgyalásokat éppúgy, ahogy azt más szervezetekkel is tették. Az Ellenzéki Kerekasztal abból indult ki, hogy csak a békés és demokratikus átmenet előfeltételéül szolgáló sarkalatos kérdésekben (választójogi törvény, Btk-módosítás, párttörvény stb.) kell tárgyalni, míg az MSZMP valamennyi fontos politikai, gazdasági és szociális kérdést megvitatását javasolta. Az EKA érvelésének lényege az volt, hogy a fennálló országgyűlés nem legitim, ezért nem szabad rábízni az átmenettel közvetlenül össze nem függő alapkérdéseket. Az EKA úgy ítélte meg, hogy a gazdasági tárgyalások csak arra lennének jók, hogy az ellenzék ötleteket adjon a kormánypártnak, míg az a tárgyalásokat fölhasználná a gazdasági válságért viselt felelősség megosztására az MSZMP és az ellenzék között. A sok nézetkülönbség mellett a felek egyetértésre jutottak abban, hogy az egyes témákat külön bizottságok zárt üléseken vitassák meg, s csak a plenáris ülések legyenek nyilvánosak. Elfogadták, hogy a politikai tanácskozásnak közjogi funkciója nincs, tehát célja nem a jogszabálytervezetek szövegszerű megfogalmazása, hanem a politikai megállapodás. Bővebben lásd: Az Ellenzéki Kerekasztal és az MSZMP KB szakértőinek előkészítő tárgyalása - 1989. április 22. Kivonatos jegyzőkönyv. In A rendszer- 50 váltás forgatókönyve, /. i. m. 1999, 149-153.
