Házi Balázs: A rendszerváltás mérföldkövei. Források - RETÖRKI Források 2. (Budapest, 2022)
Bős–Nagymaros
48 A rendszerváltás mérföldkövei – Források 48 FORRÁSOK 48 milliárd liternyi ivóvízkészletet; milyen károkat okoz a csúcsáram-termelésre tervezett erőmű; az üzemvízcsatorna teljes hosszában a régi Duna medre mentén elvész-e a parti szűrési víztartalék (egyesek szerint igen); a tervezett zsilipek hogyan hatnak a szárnyas hajózásra; vagy hogy szennyezett ipari tájjá válik-e a Dunakanyar. Azt sem tudom, kipusztul-e a tömérdek állatfaj, a régészeti emlékeket milyen károsodás éri és visszafelé folynak-e a folyók. Azt viszont pontosan tudom, hogy ebben a pénzínséges hazában, amikor nem jut elegendő pénz a fiataloknak lakásra, a családoknak további indokolt segítségre, egészségügyre, oktatásra, műszaki fejlesztésre, infrastruktúrára, sportra, amikor még arra sincs elegendő pénz, amire égetően szükség volna, ésszerűtlen megoldás efféle kétes kimenetelű dolgokra költeni nemzeti jövedelmünk számottevő hányadát. S ha már az egymásnak ellentmondó álláspontokat képviselő kvalifikált szakemberek nem tudtak dűlőre jutni Dunakiliti-Bős–nagymaros kérdésében, azt mondom, döntsenek a laikusok. Persze ne a képviseleti demokrácia e jeles fórumán szülessen a munkák leállítására vagy továbbfolytatására érdemi döntés, hanem záros határidőn belül népszavazással döntsön róla az egész magyar nép. A kormány álláspontja ezzel kapcsolatban jól ismert. Nem pártfogolja egy esetleges országos népszavazás megtartását. Ez legyen a kormány dolga. A felelősség azonban itt és most a miénk, melynek hangsúlyozására megkockáztatok egy tiszteletteljes kérdést: a kormány álláspontjának parlamenti elfogadása esetén vajon használ-e a törvényhozás tekintélyének, ha egy korábbi elnagyolt döntés mostani társadalmi megmérettetésének tömegesen jelentkező igénye ellenére félreteszi az alkotmány biztosította demokrácia játékszabályait? Úgy gondolom, csak ártani fog, hiszen alapvető érdek fűződik ahhoz, hogy az országos jelentőségű döntések találkozzanak a társadalom nagy többségének véleményével, egyetértésével. Aligha kétséges tehát, hogy e kiéleződött vitában csak a népszavazás lenne a helyzet normalizálásának megfelelő eszköze. Mégpedig oly módon, hogy a népszavazás lefolytatása előtt sajtóban közzé tennék a vízlépcsőrendszer létesítése kapcsán ütköző pro és kontra szakmai véleményeket. Ezek összevetésével és mérlegelésével a laikus szavazók is kapnának némi támpontot arra, hogy az „igen” vagy a „nem” mellett érdemes-e voksolniuk.
