Házi Balázs: A rendszerváltás mérföldkövei. Források - RETÖRKI Források 2. (Budapest, 2022)
Világkiállítás
371371 Világkiállítás egyes tanácsok és főképp közmű vállalatok, mivel a világkiállítástól pénzügyi kereteik és fejlesztési lehetőségeik ugrásszerű megnövekedését várják, ami presztízsük, befolyásuk emelkedését is jelenti. [...] A világkiállítás-koncepció szerint a külföldi vállalkozói tőkebevonás döntő szférája a szállodaépítés lenne. A – többé-kevésbé nyilvánosságra került – jelenlegi elképzelések szerint egyebek között a Várnegyedben, Szent Gellért hegyén, az egykori Tabánban vagy annak határán, s a pesti Duna-parton a Szabadság-híd és a Petőfi híd között épülnének az új szállodák szinte kivétel nélkül a most parkokként szolgáló közterületeken. Nyilvánvaló, hogy ezek a központi elhelyezkedésű és szép fekvésű, környezetű területek a legvonzóbbak a külföldi vállalkozások számára. Ugyanakkor azonban a város belsejében épp ezek a parkok nemcsak a város tüdejét képező zöldterület fontos részei, hanem polgárainak séta-, pihenőhelyei. Ezek teszik elviselhető emberi környezetté a mind sűrűbben beépülő metropoliszt. [...] Minden modern világváros óvja, védi a belsejét levegőssé tévő zöldövezeteket, parkokat, tudván, hogy ezek mindennapi életünk humánussá téte lének föltételei is egyben. Valami mélyen dehumanizálódott technokrata érzéketlenség az, ami nem ismeri föl a városba zárt természet emberi-kö zösségi értékét. Ez pedig nem lehet eladó, bármennyire vonzó is a külföldi vállalkozónak. Nem ő a hibás. A vállalkozót a nyereség, szálloda esetében az ezt biztosító helyzeti-környezeti adottságok érdeklik s ezen az alapon a Budai Várpalotát is megvennék luxusszállónak. (Csoda, hogy a világkiállítás-lobby még nem ajánlotta föl.) Ennél a társadalmi-közösségi érdekütközésnél „fontosabb” kizárólag közgazdasági aggályok is joggal fölmerülnek. Így például az, hogy az alig egy éves kiugró idegenforgalomra „följutott” szállodakapacitások kihasználhatósága igencsak kérdéses a csúcs utáni években. Föltételezhető, hogy a világ kiállítás alkalmára a szállodaiparba „beszálló” külföldi tőke a kiállítás utánra is igyekszik biztosítani a kihasználást, és ebben bizonyára előnyösebb föltételeket tud kikötni a maga számára, mint a már üzemelő szállodák. Valószínű tehát, hogy a kiállítás utáni visszaesés a jelenleg üzemelő szállodákat fogja leginkább sújtani. (Persze lehetséges, hogy a nagy aratásban bízó szállodaipar számításba veszi a szükségszerű visszaesést.) Félrevezető, az az argumentáció is, miszerint a kiállítási létesítmények „itt maradnak” és azokat hasznosítani lehet... Nos, mire? A kiállítási épületek, építmények a kiállítási funkcióra alkalmasak (amennyiben nem erre, úgy igen nagy baj van). A hatalmas csarnokok kiállításon kívül
