Házi Balázs: A rendszerváltás mérföldkövei. Források - RETÖRKI Források 2. (Budapest, 2022)

Október 23.

325 Négyigenes népszavazás 1989. november 26-án került sor Magyarország történetének első országos népszavazására, egyben hosszú idő után ez volt az első olyan lehetőség a választói akarat kinyilvánítására, amelyet a demokratikus szabályok betartásával, viszonylagos szabad politikai légkörben, gyakorlatilag egy hónappal a köztársaság kikiáltása után tartottak meg. Az ún. „négyigenes” népszavazás során az alábbi kérdésekben dönt­hettek az urnákhoz járulók: Csak az országgyűlési választások után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására? Kivonuljanak-e a pártszervek a munkahelyekről? Elszámoljon-e az MSZMP a tulajdonában vagy kezelésében levő vagyonról? Feloszlassák-e a Munkásőrséget? A népszavazásig vezető úton is fontos szerepet kaptak az 1989-es Ellenzéki Kerekasztal, majd Nemzeti Kerekasztal tárgyalások, ahol az asztalhoz ülő felek az egypártrendszer lebontásának részleteiben próbáltak megegyezni, és ahol gyakorlatilag a fenti kérdések is többször napirendre kerültek. A választás napján azonban a négy kérdés közül már csak egy olyan volt, amely valóban megosztotta a közvéleményt, illetve a politikai erőket, és valódi tétje volt, hiszen a pártszervek kitiltását a munkahelyekről, a pártvagyon elszámoltatását és a Munkásőrség feloszlatását addigra már jogszabályok rendezték.410 Ezekben a kérdésekben a szavazók gyakor ­latilag a már meghozott intézkedéseket hagyták jóvá, mint látni fogjuk, döntő többséggel. A köztársasági elnök megválasztásának ideje és módja 1989-ben folya­matosan a politikai közbeszéd és a már említett kerekasztal-tárgyalások homlokterében állt. Alapvetően a kérdés lényegét az adta, hogy a nép által közvetlenül, még az új országgyűlés megválasztását megelőzően történjen a köztársasági elnök megválasztása vagy a döntésre ezt követően 410 Madácsy Tamás: A „négyigenes” népszavazás. In: A rendszerváltás mérföldkövei. Szerk. Házi Balázs – Jónás Róbert – Nagymihály Zoltán – Rapali Vivien – Strausz Péter. Budapest, RETÖRKI, 2020, [192–195] 192.

Next

/
Oldalképek
Tartalom