Házi Balázs: A rendszerváltás mérföldkövei. Források - RETÖRKI Források 2. (Budapest, 2022)
Igazságtétel
240 A rendszerváltás mérföldkövei – Források 240 FORRÁSOK A forradalom leverését követő megtorlás példa nélkül áll a magyar történelemben: a levert magyar forradalmak után a Habsburgok, Haynau 272 és Horthy rendszere273 együttesen sem hurcolt meg, ítélt el, végzett ki és kényszerített száműzetésbe annyi embert, mint az 1956. november 4-én létrejött hatalom. A rendszer első embere egy héttel uralomra jutása után ország-világ előtt még ezt ígérte: „Az eseményekben való részvételért senki nem vonható felelősségre’.”274 Ideje, hogy szembesítsük ezt az ígéretet a 301-es parcella valóságával. [...]. Eljött az ideje annak, hogy a magyar társadalom követelje a megtorlás áldozatainak – halottainak és élőknek – teljes erkölcsi, politikai és jogi rehabilitálását. Nemzetünk szellemi és lelki megtisztulásának feltétele ez. A mártírok emlékével együtt a forradalom emlékét is meg kell tisztítani a rászórt mocsoktól. A tisztázás és jóvátétel hiánya és szüksége azonban hosszabb időszakot érint. Viták és találgatások folynak a Rajk-per275 hátteréről, miközben a nemzetközileg is fogalommá vált konstrukciós per276 iratait, jegyzőköny veit – ha ugyan meg nem semmisítették őket – ma is hét lakat alatt őrzik. De mindmáig sűrű homály fedi a Rajk-ügy előtti és utáni konstrukciós pereket is: [...] 272 1849. október 6-án végezték ki Aradon az 1848–49. évi szabadságharc 13 honvédtisztjét, Pesten pedig ugyanezen a napon hajtották végre a gróf Batthyány Lajos egykori miniszterelnökre kiszabott halálos ítéletet. De mellettük még 1849– 50-ben legalább 130 embert végeztek ki, több százan kerültek börtönbe és mintegy 40– 50 ezer honvédet soroztak be büntetésképpen a császári hadseregbe. Bővebben lásd Hermann Róbert: Vértanúk könyve . Budapest, Rubicon-Ház Bt., 2007. 273 A Horthy-korszak elején, a fehérterror során kivégzettek számát a rendszerváltoztatásig ötezer főre becsülték. Az újabb kutatások szerint számuk 1000– 2000 főre tehető. Bővebben lásd Konok Péter: Az erőszak kérdései 1919–1920-ban. Vörösterror–fehérterror. Múltunk , 2010/3, 72–91. 274 Utalás Kádár Jánosra és a Kádár-kormány november 4-ei felhívására, mely azt tartalmazta, hogy: „A kormány nem tűri meg, hogy a dolgozókat bármi ürügy alapján üldözzék azért, mert a legutóbbi idők eseményeiben részt vettek.” Bővebben lásd A „Jelcin-dosszié”. Szovjet dokumentumok 1956-ról. Szerk. Gál Éva – Hegedűs B. András – Litván György – Rainer M. János. Budapest, Századvég–1956-os Intézet, 1993. 89– 92. 275 Rajk László kommunista politikust, először belügy, majd külügyminisztert 1949. október 15-én végezték ki, miután koncepciós perben kémkedésért halálra ítélték. A pert Rákosi és Sztálin jóváhagyásával folytatták le. Hasonló, kommunista vezetők elleni pereket rendeztek Csehszlovákiában, Romániában és Bulgáriában is. Rajk Lászlót 1955-ben rehabilitálták. Bővebben lásd Zinner Tibor: „A nagy politikai affér, a Rajk – Brankov-ügy”, I – II. Budapest, Saxum, 2013–2014. 276 A konstrukciós vagy koncepciós per lényege nem a valódi tényállás és a valóban elkövetett bűnök kiderítése volt, hanem az előzetes politikai okokból született koncepció hamis tanúkkal, szándékosan eltorzított vagy verés hatására megtett beismerő vallomásokkal való igazolása.
