Házi Balázs: A rendszerváltás mérföldkövei. Források - RETÖRKI Források 2. (Budapest, 2022)
A nyugati határ megnyitása
211211 A nyugati határ megnyitása 61. A Szabad Demokraták Szövetsége és a Menedék Bizottság tiltakozása a keletnémet turisták kitoloncolása ellen 1989. július 26. A Német Demokratikus Köztársaság több, tőlünk segítséget kérő állampolgárától, valamint a hazai és külföldi sajtóból arról értesültünk, hogy a magyar belügyi hatóságok az ország területének elhagyására kényszerítő pecséttel látják el azoknak a keletnémet turistáknak az útlevelét, akik megítélésük szerint „túlságosan közel” merészkedtek a magyar határhoz. A KEOKH 220 vezetője egy sajtónyilatkozatban nem is tagadta, hogy a magyar belügyi szervek államközi megállapodás alapján átadják keletnémet testvérszervezetüknek a „tetten értek” adatait. Bizonyítható, hogy ezeket a személyeket hazájukban súlyos retorziók érik, mivel a német hatóságok a feltételezett disszidálási szándékot politikai bűncselekménynek minősítik. A Magyar Népköztársaság, mint az 1951-es Genfi Menekültügyi Konvenció221 és az azt kiegészítő New York-i Charta 222 aláírója kötelezett séget vállalt arra, hogy nem toloncolja ki azt az országból, aki „faji, vallási, nemzetiségi, bizonyos társadalmi csoporthoz való tartozás vagy politikai vélemény megvallása miatti, üldöztetéstől való megalapozott félelem következtében nem abban az államban tartózkodik, amelynek állampolgára, s nem tudja, illetve a félelem miatt nem hajlandó országának védelmét igénybe venni”. A magyar belügyi hatóságok nem vizsgálják a határátlépési szándékkal vádolt keletnémetek indokait, bírói fórum mellőzésével, kizárólag rendőrségi eszközökkel a fellebbezés lehetőségétől éppúgy, mint a védelem jogától megfosztják, s a visszatoloncolással közvetlen politikai retorziónak teszik ki őket. Különösen elítélendőnek tartjuk a belügyi jogtiprást azokkal a turistákkal szemben, akiknél csupán vélelmezik a határsértési szándékot. 220 Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hivatal (korábban Hatóság). 1930-ban alakult, a második világháború után a Belügyminisztérium alá tartozó szerv feladata a külföldiek ellenőrzése, utazásuk, letelepedésük, munkavállalásuk, itt-tartózkodásuk engedélyezése, valamint kérelmeik elbírálása volt. Vezetője 1989-ben Nagy Károly alezredes volt. 221 1951. július 28-án, az ENSZ Genfben tartott konferenciáján elfogadott, a menekültek jogállásáról szóló egyezmény. Magyarország – a szocialista országok közül elsőként – 1989. március 1-én csatlakozott az egyezményhez. 222 1967-ben New Yorkban elfogadott kiegészítés a Genfi Menekültügyi Konvencióhoz. Az eredetileg leginkább a második világháborús menekültekkel foglalkozó egyezmény innentől tekinthető általános jogalapnak a nemzetközi jogban.
