Házi Balázs: A rendszerváltás mérföldkövei. Források - RETÖRKI Források 2. (Budapest, 2022)
Pillanatképek a határon túli magyarság életéből
165 Pillanatképek a határon túli magyarság életéből Amióta az 1920-as trianoni békediktátum rendelkezései értelmében magyarok milliói kerültek az országhatáron túlra, a hozzájuk való viszonyulás kérdése értelemszerűen újra és újra a magyar politikai gondolkodás meghatározó eleme lett. A két világháború között a kérdéskör kiemelt fontosságúnak számított, a politikai vezetés egyik első számú célja – egyben a problémára nyújtott megoldási kísérlet – a területi revízió volt. A második világháborús vereség és a kommunista berendezkedés következtében a kérdést szőnyeg alá söpörték, azt a politika nemlétezőnek tekintette. Megoldását abban látták, hogy a szocialista internacionalizmus jegyében a határok elmosódnak, a nemzeti kérdés, a nemzethez való tartozás túlhaladott kategória lesz. Mint tudjuk, ez nem így történt, az utódállamok sovinizmusa nemhogy nemlétezővé tette a kérdést, épp ellenkezőleg, létükben tette veszélyeztetetté a határokon kívül rekedt magyar közösségeket. Az elnyomás legkülönbözőbb formáit választva korlátozták az anyanyelv használatát – úgy a mindennapi életben, mint az oktatásban –, a kulturális élet szervezését, egyáltalán a közösségek elismerését. Magyarországon ezzel éppen ellenkező jelenség ment végbe: a magyarországi vezetés mindezekre úgy reagált, hogy a kérdéssel való foglalkozást tabunak tekintette, túlzó nacionalistának bélyegezve mindazokat, akik felvetették a problémakört. 163 Természetesen a határon túli magyarok helyzetének javítása nemcsak a mindenkori magyar politikai vezetést foglalkoztatta – vagy kellett volna, hogy foglalkoztassa –, hanem a társadalom bizonyos körei is magukénak érezték a problémát. Különösen igaz volt ez azokra, akiknek rokoni, baráti kapcsolataik voltak a határ másik oldalán. A népi ellenzék tagjai visszatérően utaltak egy olyan intézmény szükségességére, ami a határon túli magyarok helyzetével intézményesített keretek között foglalkozik. Az egyik ilyen javaslat egy nemzetpolitikai államtitkárság felállítására vonatkozott, a másik azonban a nem hivatalos szférában kereste a megoldást. 163 Erről bővebben, néhány konkrét példával lásd Csoóri Sándor: Kapaszkodás a megmaradásért. In: Duray Miklós: Kutyaszorító. Önéletrajz és beszélgetések önmagammal . New York, Püski, 1983, 7–20.
