Házi Balázs: A rendszerváltás mérföldkövei. Források - RETÖRKI Források 2. (Budapest, 2022)
Nemzeti Kerekasztal
130 A rendszerváltás mérföldkövei – Források 130 FORRÁSOK 130 mind a kormányt, hogy az országgyűlésen a háromoldalú tárgyalásokon kikristályosodott álláspontot képviselje. Antall József a megállapodással kapcsolatban kifejtette: jóllehet két szervezet – a Szabad Demokraták Szövetsége és a FIDESZ123 – nem írta alá az egyezményt, ám képviselőik mindvégig aktívan részt vettek a kerekasztal-tárgyalásokon, s az aláíráskor sem éltek vétójogukkal, csupán különvéleményüket demonstrálták. Hozzátette: ez nem jelenti az ellenzéki tömörülés szétesését124 , alapvető kérdésekben továbbra is együtt fognak működni az EKA pártjai és szervezetei. Ugyanakkor leszögezte azt is: helytelen lenne egy olyasféle értelmezés, miszerint a megállapodást aláírók kompromisz szumot kötöttek a hatalommal és megalkudtak, míg az SZDSZ és FIDESZ megőrizve oppozíciós magatartást továbbra is bátran kitart korábbi álláspontja mellett.125 A saját szervezete nevében Antall József hangsúlyozta: az MDF egyáltalán nem törekszik kollaborációra a hatalommal, a szárnyra kapott híresztelésekkel ellentétben semmiféle paktumot nem kötött126 és a jövőben sem köt az MSZMP-vel. 127 Boros Imre (Független Kisgazdapárt) ugyancsak visszautasította bármiféle kompromisszum vádját, s aláhúzta azt is: helytelen lenne az egyeztető tárgyalások értékelésekor az MDF melletti mellékszereplőknek tekinteni a többi pártot és szervezetet. Hasonló álláspontot képviselt Gaskó István 123 A Fidesz kitartott amellett, hogy az Ellenzéki Kerekasztal az átmeneti időszak szabályainak megalkotására kapott felhatalmazást. Így olyan szabályozást nem tud támogatni, amely a szabad választások utáni időszakra megkötné az új kormány kezét. Ezért csak az újonnan megalakuló országgyűlés választhatja majd meg a köztársasági elnököt. 124 1989. szeptember 18-a mindenképp változást hozott az Ellenzéki Kerekasztal további sorsát illetően. Az addig fennálló ellenzéki egység kétségkívül megbomlott, és a tömörülés politikai szerepe 1989 végére megszűnt. 125 Az egyértelműen érzékelhető volt, hogy ettől a pillanattól, illetve a négyigenes népszavazás kezdeményezésének idejétől kezdve az SZDSZ részérő felerősödött az „antikommunista” propaganda, amellyel kétségkívül tudták népszerűségüket növelni. 126 Nyilvánvalóan jelen volt a politikai közbeszédben, hogy az MDF és az állampárt között kollaboráló háttéralkuk zajlanak. Ezeknek az álhíreknek és az efféle támadási felületnek a megszüntetése céljából is döntött úgy Bíró Zoltán, az MDF ügyvezető elnöke, hogy a párt 1989. októberi II. Országos Gyűlésétől kezdve már nem vállalja az elnöki szerepet tovább. Köztudomású volt ugyanis, hogy Bíró Zoltán a korábbi években Pozsgay Imre munkatársa volt a Művelődési Minisztériumban. 127 „A szabad demokraták taktikai repertoárja számolt azzal a lehetőséggel is, az MDF akár addig is elmegy, hogy engedi szétszakadni az Ellenzéki Kerekasztalt, a javaslatukat támogató EKA-szervezetek elfogadják a kompromisszumos megoldást, az SZDSZ pedig kilépve az EKA kereteiből, önálló ellenzéki szervezetként lépne fel, amely az MDF és az állampárt megegyezését felemlegetve egyedüli politikai ellenzéki szerepbe navigálja magát.” Szeredi Pál: A politika polarizálódása. Viták és szakadások a politikában 1989 őszén. In: A szétválás fél éve. 1989 ősze. Lakitelek, Antológia Kiadó, 2020, [195 – 224] 206.
