Jónás Róbert (szerk.): Ellenforradalomból népfelkelés. Dokumentumok Pozsgay Imre irathagyatékából - RETÖRKI Források 1. (Budapest, 2022)
Források - 3. Jegyzőkönyv a történelmi albizottság 1989. január 27-i üléséről (1989. január 27.) Berend T. Iván által a történelmi albizottság munkája nyomán összeállított tanulmány részletes vitája és a népfelkelés formulájának elfogadása
99 Források Ezt is ahogy gondolják� Ebben egyrészt az anyag jellegét illetően meg kell mondani, hogy ez nem egy kész, elfogadott anyag, és én elképzelhetőnek tartom azt is, hogy az olvasóktól nem közlés céljára, hanem hozzászólás céljára fogadjunk szívesen reflexiókat� Ez lehet szakértőktől, lehet párttagoktól, lehet alapszervezetektől anélkül, hogy pártvitát indítanánk, mert azt hiszem, hogy ehhez egy nagyobb testületnek a hozzájárulása kell� De talán nem haszontalan látni ennek a lecsapódását� Most hogyha megengedik, visszaélve a meghívással, én nagyon röviden szeretnék három kérdésről szólni� Az egyik Bayer József egyik mondatához kapcsolódnék, illetve ahhoz kapcsolnám� Úgy fogalmazott, hegy a párt fő vonalának megfelelő kultúrpolitika az ’56 utáni időszakban� Én ebben tamáskodnék egy kicsit, és úgy gondolom, hogy érdemes lenne egy kicsit jobban érzékeltetni az anyagnak az ’56 utánról szóló részében, hogy az a fajta kultúrpolitika, ami elsősorban a 60-as években kialakult Magyarországon, aztán jelen volt már egy kicsit töredékesebben a 70-es években is nagyon megbomlóan, illetve nagyon ellentmondásosan a 80-as években, milyen tényezőknek volt tulajdonítható� Én ugyanis úgy gondolom, hogy mivel sem a párt jellegére – munkáspárt vagy nem munkáspárt –, sem a hatalom jellegére, sem a társadalmi struktúra megváltozására nem reflektált eléggé, ezért nem tudott megfelelően viszonyulni a társadalomban végbemenő változásokhoz és azon belül is az értelmiséghez és értelmiségi mozgásokhoz� Nem tudott viszonyulni, ez a viszony nem volt explicit, és ezért a viszonyt egészében az egész korszakra vonatkozóan egy pragmatikus viszonynak lehet tekinteni, amelybe egyes időszakokban belefért egy ilyen liberális kultúrpolitika, amikor nem feszítette szét a kereteket, míg más időszakokban, amikor az értelmiség körében a feszültségek nagyobbak voltak, nem fért már bele ez a liberalizmus� Tehát ez a pragmatikus viszonyulás, azt hiszem, a domináns a párt egésze, vagyis hát a vezetés részéről és ezen belül nyilvánulhattak meg időről időre ilyen vagy olyan jellegű kultúrpolitikai, illetve elmélettel, elvi kérdésekkel, értelmiségi mozgásokkal kapcsolatos kérdések� Én azt hiszem, hogy ezzel lehet átfogni a hatvanas éveknek a nagyon virágzó kultúrpolitikáját és ugyanakkor ez lefedi a nyolcvanas éveknek azt a kínkeserves kínlódását is, amikor már a Kelet-Európában zajló különböző folyamatok miatt és az itthoni feszültségek növekedése miatt az értelmiségi mozgások és az értelmiségi vélemények szétfeszítették ezeket a kereteket, ebből következett az a fajta viszonyulása a hatalomnak ezekhez a mozgásokhoz� Ezt azt hiszem, hogy érdemes lenne egy kicsit jobban érzékeltetni� Tehát ezzel én csak azt
