Jónás Róbert (szerk.): Ellenforradalomból népfelkelés. Dokumentumok Pozsgay Imre irathagyatékából - RETÖRKI Források 1. (Budapest, 2022)
ELLENFORRADALOMBÓL NÉPFELKELÉS – KÉT VILÁG KÖZÖTT EGYENSÚLYOZVA - Vita a pártvezetésen belül
46 Ellenforradalomból népfelkelés – két világ között egyensúlyozva Ellenforradalomból népfelkelés régi egyszavas értékelés lecserélése egy másik egyszavasra – valójában olyan sokrétű problémahalmazt hozott létre, amelynek kezelésére senki – beleértve annak előállítóját, Pozsgayt – sem volt felkészülve� A pártvezetésen belül az első komoly vitára a Központi Bizottság februári 10–11-ei ülésén került sor� Ekkorra a tagoknak már – túlesve az első sokkon – volt idejük végiggondolni saját álláspontjukat� Ebből következően a vita is bonyolultabbá vált, a felvetések színvonala függött a felszólaló történelmi felkészültségétől, 1956-ot érintő személyes élményeitől (már ha voltak) és az ahhoz fűződő érzelmi viszonyulásától, valamint a jelenről alkotott képétől� Bármennyire is összetett volt ugyanakkor a fennálló probléma, azon a kialakult alaphelyzeten már semmi nem változtathatott, hogy az MSZMP többé nem uralta saját múltját, és nem volt abban a helyzetben, hogy hatalmi szóval másokra is rákényszeríthesse saját múltértelmezését� Talán az ebből a felismerésből fakadó lélektani állapot is közrejátszott abban, hogy a hosszúra nyúlt vita nem tudott elszakadni azoktól a fontos, de a párt hosszabb távú fennmaradását illetően stratégiai szempontból másodlagosnak tekinthető témáktól, mint Pozsgay hibáztatása a párt nehéz helyzetbe hozásáért, eljárásának helytelenítése vagy az újraértékelés témakörének időszerűtlensége� Ez utóbbi volt Grósz Károly előadói beszédének egyik kulcseleme: „A párttagok tízezreiben fogalmazódott meg a kérdés: kellett-e most ez a vita? Ez-e a magyar társadalom legfontosabb problémája?”89 Az ülésen 1956 megítélését illetően többnyire a már ismert megközelítések hangoztak el újra� Pozsgay aktuális politikai szempontokra hivatkozva érvelt a népfelkelés mellett, amely az ellenforradalom és a forradalom között elhelyezkedve „átsegítheti a pártot a legitimációs problémán”� 90 Tőkei Ferenc, a történelmi albizottság tagja Lukács György formuláját91 elevenítette fel a felkelés kifejezéssel, amely abban különbözik 89 Jegyzőkönyv a Központi Bizottság 1989� február 10–11-én megtartott üléséről..., i� m� 1993, 11� 90 Uo� 33� 91 Lukács György 1956-ban a Nagy Imre-kormány népművelési minisztere, az MSZMP alapítója, Ideiglenes Szervezőbizottságának tagja volt� November 4-én a miniszterelnökkel és társaival a jugoszláv nagykövetségre menekült, majd a csoport többi tagjával őt is Snagovba vitték� 1957 áprilisában hazatérhetett, ám a pártba ekkor nem vették fel� 1956-ot „felkelésnek”, illetve „népi felkelésnek” nevezte� Lásd többek között Ormos Mária: A konszolidáció problémái 1956 és 1958 között� Társadalmi Szemle, 1989/8–9, 48–65 �
