Jónás Róbert (szerk.): Ellenforradalomból népfelkelés. Dokumentumok Pozsgay Imre irathagyatékából - RETÖRKI Források 1. (Budapest, 2022)
ELLENFORRADALOMBÓL NÉPFELKELÉS – KÉT VILÁG KÖZÖTT EGYENSÚLYOZVA - A bizottság munkája
3333 A bizottság munkája álláspont igazolására”� 58 A beszélgetés során az 1956-hoz illeszkedő helyes történelmi formula megtalálását egyenesen a távoli jövőbe, egy félgenerációnyi távolságba utalta: „[���] ’56-ról is meg fogjuk találni a történelmi formulát, amely talán azonos lesz a történelmi igazsággal� Ám ehhez még egy félgenerációnyi időnek el kell telnie���”59 Mindebből arra a következte tésre is juthatnánk, hogy Pozsgay véleménye 1956 értékelésével kapcsolatban képlékeny volt, ám ez azt is jelentené, hogy a történelmi albizottsági munka politikai felügyeletét végző politikusnak nem volt koncepciója a munka megkezdésekor, ami nehezen lenne hihető� A másik kínálkozó magyarázat az, hogy szavait politikai taktikázásnak fogjuk fel� Más szóval: Pozsgay mindig azt mondta, amit az adott hely és alkalom megkövetelt ahhoz, hogy politikailag végigvihető legyen a szándéka� 60 Azzal azonban mindvégig tisztában lehetett, hogy végül majd kell találni valamit, ami végre meghaladja az ellenforradalmat még akkor is, ha az a politikai realitások miatt kevesebb is lesz, mint a forradalom� 61 Ennek a taktikázásnak van egy másik vetülete is, ami szerepet játszhatott abban, hogy Pozsgay a motorja lett 1956 újraértelmezése ügyének, ez pedig az ellenzékkel való kapcsolata� Pozsgay a nyolcvanas években komoly politikai hátországot épített ki az ellenzéki mozgalmak között, akik számára a reformer politikus jelentette a hatalom elfogadható arcát és a reményt a változásra� Köreikben 58 Valójában ez nem fedte teljesen a valóságot, hiszen 1957-ben a Petőfi Népében írt cikkében fiatal pártkatonaként pontosan ezt tette, kiállva az állampárt ellenforradalmi narratívája mellett� Lásd Pozsgay Imre: Forradalom vagy ellenforradalom? Petőfi Népe, 1957 �12� 15� 5� 59 Bíró Zoltán: Októberi kérdések. Budapest, Eötvös–Püski, 1988, 22 � E szavakat később, a Központi Bizottság február 10–11-ei ülésén Grósz idézte beszédében, szembesítve Pozsgayt korábbi álláspontjával� Jegyzőkönyv a Központi Bizottság 1989� február 10–11-én megtartott üléséről� In: A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. Szerk � Kosztricz Anna – Lakos Jánosné – Némethné Vágyi Karola – Soós László – T� Varga György� Budapest, MOL, 1993, [1–206] 11� 60 Pozsgay szándékait illetően, illetve Grósz Károllyal kapcsolatban néhány újszerű megállapítást lásd Riba András László: Hatalomtechnika a pártállam végóráiban, 1987 ‒ 1990. Budapest, RETÖRKI, 2021, 147–165� 61 A párton belül már az 1988� májusi pártértekezletet követően többekben felmerült, hogy ha sikeresen akarják végigvinni a modellváltást, akkor előbb-utóbb 1956 értékeléséhez is hozzá kell nyúlni� Szekér–Riba i. m. 2014, 55–56 �
