Jónás Róbert (szerk.): Ellenforradalomból népfelkelés. Dokumentumok Pozsgay Imre irathagyatékából - RETÖRKI Források 1. (Budapest, 2022)
Források - 3. Jegyzőkönyv a történelmi albizottság 1989. január 27-i üléséről (1989. január 27.) Berend T. Iván által a történelmi albizottság munkája nyomán összeállított tanulmány részletes vitája és a népfelkelés formulájának elfogadása
121 Források leglényegesebb kérdésre utal, hogy nevezetesen az 1958-ban meghirdetett művelődéspolitikai irányvonal csak később kezd igazán érvényesülni� Akkor amikor lezárul ez a visszarendeződési periódus és a Kádár-korszak megerősödik, és vele a prominens kultúrpolitikusok is, akik ezt az irányvonalat képviselik� Egy rövid megjegyzés a személyi hatalom problémájáról� Szerintem ezt magát, mint jelenséget a monolitikus politikai struktúra szüli és szüli újjá vagy szélsőséges személyi kultuszos formájában, vagy pedig egyszerűen a tekintélyuralom formájában� Itt lehetnek nagyon lényeges személyi különbségek személyi hajlamok tekintetében, stb�, de az a centralizált politikai mechanizmus, és az a tekintélyuralmi hierarchia, amit ez az egypártállami struktúra magában hord, az elkerülhetetlenné teszi ezt a típusú hatalomkoncentrálódást� Sőt, azt mondom, hogy ebben a struktúrában még jobb, ha egyszemélyi hatalom és egyértelmű politikai felelősség van, mintha testületi, mert az mindig egyfajta hitbizományba szétosztott bürokratikus pluralizmust jelent, ahol az egyes döntések nem vonatkoznak többé egymásra, illetve ezekért a döntésekért senkit nem lehet számon kérni, nem lehet felelősségre vonni, és ebek harmincadjára juttathatják az országot, ilyen főispánságok, egymástól elkülönült hatalmi centrumok� Ezt csak azért jegyeztem meg, mert nem személyi hajlamok vagy politikai hibák, szubjektív politikai hibák vagy voluntarizmus kérdése ez, ezt sajnos a szisztéma szüli újra, és nem is fogunk tudni egy modern politikai kultúrát ilyen szempontból elérni addig, amíg maga a politikai struktúra nem változik meg� Szerencsére ma ebbe az irányba tartunk és ezt talán épp ezért célszerű is volna kimondani, hogy így összefügg ez a két dolog egymással� Földes György: Két nagyon rövid megjegyzés� Az egyik, hogy a sztálini modellhez, annak magyarországi meghonosításához talán hozzá lehetne tenni, hogy ennek a modellnek van egy logikája� Tudniillik, ha negatív visszacsatolás elkezd működni és a felmerülő problémákra, például az államosítás kérdésében nem viszi végig a túlállamosítást az elején, de utána a rendszer logikája hozza, hogy végig kell vinni az államosítást, akkor mindenkit be kell rendelni, be kell tagolni a politikában, a gazdaságban, a kultúrában és minden probléma, ami a rendszerben jelentkezik, éppen a rendszer totalizálására fejleszt hajlamot a rendszer képviselőiben, és ennek azért van egy nagyon sajátos pszichikai mozzanata� Ez lenne az egyik megjegyzésem�
