Jónás Róbert (szerk.): Ellenforradalomból népfelkelés. Dokumentumok Pozsgay Imre irathagyatékából - RETÖRKI Források 1. (Budapest, 2022)
Források - 3. Jegyzőkönyv a történelmi albizottság 1989. január 27-i üléséről (1989. január 27.) Berend T. Iván által a történelmi albizottság munkája nyomán összeállított tanulmány részletes vitája és a népfelkelés formulájának elfogadása
116 Ellenforradalomból népfelkelés Források beszédével,118 mert megbontotta azt a nemzeti egységet, ami akkor két fő feladatra koncentrált: a kommunisták kigolyózására a hatalomból és a szovjetek eltávolítása az országból� Akkor mégis csak föl kell tennünk a kérdést, hogy modell ide, modell oda, el tudunk-e képzelni olyan szocializmust, amit nem egy kommunista vagy szocialista típusú párt dominanciája határoz meg a politikai rendszerben, avagy nem tudunk elképzelni? Mert ehhez a gondolathoz kötődik az az én gondolatom is, hogy akkor tudniillik 1956 után is fölmerül a kérdés, hogyha az MSZMP nem vállalta volna el ezt a sok szempontból a nemzet előtt nagyon ellenszenves szerepet, akkor azért lehetett volna-e, mondjuk, például polgári demokratikus versenyfutás szabályai szerint az 1956-os hangulatban az MSZMP-nek esélye arra, hogy nagyfokú koalícióban és mindenkivel együttműködve fönntartsa a hatalmat? Én úgy gondolom, hogy nem lehettek volna meg az esélyei� Bár én is láttam ezeket az anyagokat, én úgy gondolom, hogy 1956-ban igenis olyan feltételeket szabtak a polgári pártok, illetve minden új politikai erő, amelyik azt követelte legelső sorban, hogy a kommunisták nem így tartsanak igényt a vezető szerepre, és azt követelték, hogy a szovjetek menjenek ki, akkor pedig nyilvánvaló, hogy a kommunista dominanciát nem lehet tartani ebben az országban – novemberben� December elején, mikor a Budapesti Munkástanács továbbra is fönntartotta ezt a helyzetet, én is pontosan ott váltanék, tehát ha novemberben egyértelmű volt, hogy nem lehetett koalíciót csinálni� És éppen onnan jönne Kádár kritikája szerintem, hogy amikor a helyzet már tisztázódott, és már lehetett volna egy demokratikusabb utat járni� És erről folyt is vita 1956 decemberében, éles vita a Központi Bizottságban is, váratlan nevek is kibukkantak, akiket most nem tudok idézni, mert én is nagy meglepetéssel vettem ezt tudomásul, idáig nem tudtam róla� Szóval sokkal bonyolultabb a helyzet, mint eddig, mennyire nem működnek ezek a sémák, de ezt most hadd ne kelljen folytatnom� Az a lényeg, hogy 1956 decemberében, amikor igenis már a legnehezebb pontján túl volt a helyzet, akkor kialakult egy nagyon éles vita, hogy siessünk vagy ne siessünk a demokratizálás kérdésében, és akkor Kádár Jánosék azt mondták, hogy ne siessünk, mert az idő nekünk dolgozik� Különben hatalmi szempontból tökéletesen igazuk volt, 118 Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek 1956� november 3-ai beszédét lásd A forradalom hangja. Magyarországi rádióadások, 1956. október 23‒ november 9. Szerk � Gyurgyák János� Budapest, Századvég‒Nyilvánosság Klub, 1989, 461 ‒ 463 �
