Jónás Róbert (szerk.): Ellenforradalomból népfelkelés. Dokumentumok Pozsgay Imre irathagyatékából - RETÖRKI Források 1. (Budapest, 2022)
Források - 3. Jegyzőkönyv a történelmi albizottság 1989. január 27-i üléséről (1989. január 27.) Berend T. Iván által a történelmi albizottság munkája nyomán összeállított tanulmány részletes vitája és a népfelkelés formulájának elfogadása
114 Ellenforradalomból népfelkelés Források másabb eszközökkel dolgozó� És azért ne felejtsük el, hogy legalábbis egy polgárháborús vagy egy nemzeti típusú felkelés helyzetéből kibontakozó vonalvezetésnek kellett valamilyen konszolidációt teremteni ebben az országban� És aztán folytatnám a sort ’68 utánnal is, ahol is éppen azért, mert a társadalmi struktúra nincs kellően bemutatva, a nagyon egyszerű dimenzióban mozog a problémáknak és a reformfolyamat sorsának a bemutatása, tehát hogy a kereteket döntően a Szovjetunió külpolitikája és a szocialista országok egymáshoz való viszonya határozza meg egyfelől, másfelől pedig a párt reform és nem reformszárnyainak küzdelme� Én pedig úgy gondolom, hogy van itt egy tényező, ami egyszer a reform és nem reformszárny küzdelme, ez alapvetően befolyásolja, ez a társadalom strukturális folyamatainak, hogyan emésztette meg a párt a társadalom változásait a 60‒ 70-es években � A legitimációs kényszer problémájáról szeretnék most beszélni, ami különben aktuális kérdés a mai és a mi anyagunk szempontjából is� Azért azt nem lehet nem látni modelltől függetlenül, hogy egy elmaradott Kelet-Európában mivel tudta magát legitimálni az az új rendszer� És akkor itt a nagy hármassághoz érkezünk el, ugye ahhoz, hogy a kommunista párt, vagyis a nép – most nagyon leegyszerűsítve – szegényebbik része van hatalmon, hogy itt nem tőkés tulajdon van, hanem népi tulajdon, hogy itt nem anarchia van, hanem terv� Ez volt a legalapvetőbb hármassága annak az ideológiának, nem véletlenül� Negyediknek odajön a szociálpolitika és ötödiknek egy történelmi tendencia� Én úgy gondolom, hogy ez volt az öt legitimációs forma� Ezt ki kellene mondani, és meg kell mondanom, hogy ha ezt így föltesszük, végiggondoljuk, akkor nagyon nehéz elképzelni más ideológiát, amivel ezt a folyamatot elő lehetett volna mozdítani, más markáns vonalat, amivel ez a rendszer legitimálni tudta volna magát egy nyugat-európai kapitalista fejlődéssel szemben� Döntően úgy hiszem, hogy ezek voltak ténylegesen a lényeges elemek, amivel a rendszer legitimálhatta magát� Hogy aztán ebből milyen csúsztatások jöttek, hogy miközben a nép pártja volt hatalmon, akkor lényegében egy népellenes politikát csináltak, meg hogy miközben tervet csináltak, akkor egy bürokratikus, totális tervgazdaságot építettek ki, amikor az állami tulajdonlást azonosította a társadalmi tulajdonnal� De akkor már tisztább képet kapnának az olvasók, és valamilyen fajta, történetileg megértőbb magatartást látnának, tehát a kritikát belsővé tudnánk tenni az olvasóban, és én ezt nagуonnаgуоn fontosak tartanám, mert különben nem igazán tudnék támogatni egy olyan elképzelést, hogy mi az egész történelmünket dobjuk ki ezen
