Jónás Róbert (szerk.): Ellenforradalomból népfelkelés. Dokumentumok Pozsgay Imre irathagyatékából - RETÖRKI Források 1. (Budapest, 2022)
Források - 3. Jegyzőkönyv a történelmi albizottság 1989. január 27-i üléséről (1989. január 27.) Berend T. Iván által a történelmi albizottság munkája nyomán összeállított tanulmány részletes vitája és a népfelkelés formulájának elfogadása
112 Ellenforradalomból népfelkelés Források oka� Itt egy ennél nagyobb dologról van szó, és ezzel valamit kell csinálni, mert különben nyugdíjasok pártjává fogunk átalakulni� Hát ez az anyag arra éppen nagyon alkalmas, hogy az ifjúság felé szóljon, csak hát kérdés, hogy az ifjúságunk mekkora része az, amit még egy ilyen bátor előrelépés is meg fog mozgatni� Földes György: Az a helyzet, hogy úgy gondolom, ez az összesítés a jobbik énünket hozta ki néhányunknak, akik dolgoztunk a hátterében� [...] ebben nagyon túl lettünk értékelve ebben [...] Vagyis hogyha lenne az embernek sztálinista meg nem sztálinista énje – remélem, hogy csak egy énem van, legalábbis nekem –, akkor biztos, hogy a jobbik énemet hozta ki� A publikálással teljesen egyetértek� Ehhez kapcsolódnak a megjegyzéseim� Kettős beágyazottsággal indul az anyag, én egy hármas beágyazottságot [...] és ezért nem támogatom a Hajdu elvtárs javaslatát, hogy iktassuk ki а Horthy-korszakot, mert én úgy gondolom, hogy a magyar párt történetét a nemzeti történettel nagyon szorosan összefüggésben kell szerepeltetni� Nem elég a marxizmus fejlődési tendenciáiba, annak megkettőződéséből kötni, hanem ha igényt tartunk arra, hogy ennek a nemzetnek a vezető ereje voltunk, s még szeretnénk is talán lenni a következő időszakban, akkor igenis a magyar társadalomból tudjuk magunkat eredeztetni� És ide kívánkozik a következő megjegyzésem, kapcsolódva Radics Katalin megjegyzéséhez, hogy én talán a legelnagyoltabb résznek a társadalom struktúra fejlődésének a hiányát tartom, hogy nincs eléggé kibontva, a különböző szakaszokban hogyan változott ennek a társadalomnak a struktúrája, ez hogyan hatott ki a politikára magára, mert ez a kettő, úgy gondolom – a nemzeti történeti vonal, illetőleg a strukturális vonal –, természetesen össze kell, hogy kötődjön egymással� Ide kapcsolódik az is nagyon szorosan, hogy én egy kicsit problematikusnak érzem a külső tényezők és a belső folyamatok közötti korrelációt� Ennek az anyagnak a koncepciója az, hogy itt alapvetően egy világtörténelmi mozgás határozta meg azt, hogy a kommunista pártnak milyen mozgási szabadsága volt, amivel én egyetértek� Ugyanakkor azonban méltánytalannak tartom a kommunista párttal szemben, hogy szemben egy olyan nemzeti történelemmel, amely 1944-ben nemcsak az ideiglenes nemzetgyűlés létrehozatalában, hanem előtte a nemzeti történet talán a mélypontjára érkezik, mint Pallasz Athéné fejéből egy tiszta kommunista párt, szép tiszta ideológiával, jó tömegbázissal indulhatott volna itt küzdelembe, és milyen nagyszerű esélyekkel bontakoztatott volna ki itt egy demokratikus fejlődési alternatívát� Én úgy gondolom, hogy az 1944‒48-at kellene ilyen
