Jónás Róbert (szerk.): Ellenforradalomból népfelkelés. Dokumentumok Pozsgay Imre irathagyatékából - RETÖRKI Források 1. (Budapest, 2022)
Források - 3. Jegyzőkönyv a történelmi albizottság 1989. január 27-i üléséről (1989. január 27.) Berend T. Iván által a történelmi albizottság munkája nyomán összeállított tanulmány részletes vitája és a népfelkelés formulájának elfogadása
107 Források szükség – mint Pozsgay elvtárs és mások is hangsúlyozták –, ami világosan megmondja a belföld, a külföld, a párttagok és a nép számára, hogy mi itt ma mit gondolunk, és még így is elég sok olyan dolog van benne, amit azért az egyszerű ember úgyse tud követni, tehát nem kell jobban belemenni a részletekbe� Én például az első résznél inkább azt javasolnám, hogy talán még rövidíteni kellene, tudniillik a Horthy-korszakot nyolc oldalon vagy hét oldalon azért úgysem lehet elmondani� Erről több irodalom is van, szerencsére több érvényes irodalom, mint mondjuk ’56-ról, amiről egyáltalán nincs érvényes irodalom még, tehát ezt talán jobb is lenne lerövidíteni, mert ezeket a dogokat azért nem lehet ennyire röviden részletekben megfogni� Egy dolog van mégis – hogy rögtön ellentmondásba kerüljek magammal –, ahol mégis csak javasolnék valamit az első részhez� Ahogy itt ebben az anyagban Trianon kérdése csak egy mondatban és mint hatásfokozó jelentkezik, tehát ugye, hogy a nacionalista szellem az Trianon hatására jött létre, és kihasználhatta a korszak ideológiáját� Én azt hiszem, hogy Trianonról azért egy ilyen anyagban nem lehet nem beszélni� Itt nem a hosszúságon van a hangsúly, elég egy bekezdés, de hát meg kell mondani egyszerűen azt, hogy Trianon kétszeresen leszűkítette az egész magyarországi gazdasági életteret, és megváltoztatta – részben ugyan előnyére – a magyar társadalom struktúráját� Nem csak arról volt szó, hogy elvesztettük a területünknek jóval több mint felét, ez a dolognak csak egyik része� A dolog másik része, hogy addig azért évszázadokon át volt egy ilyen [...] Európa élettér, amiben mi mozogtunk, mint piacban, elég szabadon, és Trianon azt is jelentette, hogy legalábbis egy időre ez a piac szinte leszűkült a trianoni határokra� Ez részben így folytatódott ’45 után is, részben nem, ezt már nagyon jól megírták, többek között Berend T � Iván� Nem arról van szó, hogy erről ő nem tud, csak azt hiszem, ez a kérdés egy ilyen anyagban egy olyan alapkérdés, amit legalább egyszer hangsúlyosan le kell szögezni� A második részhez egyetlen lényeges javaslatom van� Itt túlságosan meg van már előlegezve ’45-re – mint általában szinte minden kommunista és antikommunista anyagban – a kommunista párt lényegi teljhatalma ’45 után� Én jobban kihangsúlyoznám azt a tényt, amire egyik fél sem volt büszke utána, hogy a Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt között olyan egyetértés volt minden alapkérdésben 1945 és 1948 között, hogy ez tulajdonképpen egy tehetetlenségi helyzetbe hozta a Szociáldemokrata Pártnak azt a részét, amelyik szerette volna távolabb tartani magát a Kommunista Párttól – nagyon helyes sejtések alapján, de nem tudta ezeket
