Rendőri Lapok, 1911 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1911-11-01 / 12. szám

VIII. évfolyam.

Szatmár, 1911. deczember hó 1.

12-ik szám.

Kéziratok, de csak is szakszerű czikkek a főkapitányhoz adandók be.

4=

ff *

A RENDŐRFÖKAPITÁNYI HIVATAL TISZTIKARÁNAK, RENDŐR- ÉS CSENDŐR - LEGÉNYSÉGÉNEK SZAKLAPJA.

Összeállítja : Tankóczi Gyula főkapitány felügyelete alatt a hivatal tisztikara.

Megjelenik minden hónap 1-ső napján. *

Továbbképző tanfolyamról.

ii.

Kriminológia.

A tanfolyam tárgyai kőzzül legelsősorban a közbiztonsági szervezetet közelről érdeklő kriminológiával foglalkozunk.

A nemzetek jogéletében változnak a problémák. a kor irányzatához, szellemi képességéhez idomulnak a problémák megoldására irányuló törekvések.

Mint a jog bármely ágának, úgy a büntető jognak is van kezdetleges, ősi korszaka, melyben csak halvány torzképét látjuk a mai büutet.ö jognak.

Ha azokat az uralkodó eszméket vesszük felosztási alapul, melyek az egyes nagyobb korszakokban a büntető jog alakulását és fejlődését befolyásolták, általában négy főkorszakot különböztethetünk meg:

Legelső minden népnél a bosszú kora, melyben a sértett egyén a rajta elkövetett sérelemért maga keres és vesz elégtételt magának, úgy a hogy tud.

A második főkorszak általában a legtöbb fejlettebb népnél a megváltás kora A megváltás eszméje, mely a sértő által a sértettnek a bosszú elengedéséért adott vagyoni elégtétel, kártalanítás.

Ez már haladottabb felfogásra vall, arról tanúskodik, hogy az egyesek belátják a bosszú tökéletlenségét, igazságtalan és káros voltát.

A harmadik az elrettentés gondolata. Mihelyst a társadalom oda fejlődik, hogy erős központi hatalmat teremt, a központi hatalom kezelője fő feladatának tekinti a társadalom békéjének biztosítását. Ezt pedig másképen nem tudják elképzelni, mint a legártalmasabb cselekmények elkövetőinek a legszigorúbb üldözésével, kiirtásával, válogatott kivógzósi módokkal, test csonkítással, test fenyítéssel fenyegetik a bűnösöket, azt gondolván, hogy ezzel tudják elrettenteni a népet a büntettek elkövetésétől. Ez a felfogás, ez a barbár kegyetlen korszak.

Különösen a XIX. században az elrettentés tökéletlen eszméjét, az emberiesség és az egye- nesités váltják fel s ezek ma is a büntetőjog uralkodó koreszméi. Fel világosodott bölcsészek már régóta ostorozták koruk barbár büntető törvényeit és hirdették az emberiesség, az emberi igazság, méltányosság eszméit, melyeket a haladó kultur- állarnok végre el is fogadtak s aligha fogják többé elhagyni s megállapítható, hogy amig a rW büntetőjogi irányzat torol, az újabb elméleti irányzat javítani akar, bogy a bűnöző jövőben ne kövessen el büntetendő cselekményt.

A mai tételes büntető jogok alapvető tétele, hogy büntetni csak az embert lehet és podig csak az általa elkövetett büntetendő cselekményért, azért is csak akkor, ha a büntethetőség feltételei megvannak, azonban a büntetendő cselekmény alanya, vagyis elkövetője bárki, minden ember lehet, a bűntettes éppen olyan, mint más ember, külön bűnös osztály, vagy bűnös faj az emberiség kebelében nincs.

Lombrosó Ceasar és követői épen ezen a ponton támadták meg a mai tételes büntető jogot azt akarják kimutatni, hogy tényleg vannak született bűnösök, amennyiben, ha nem is minden bűntettes, de azoknak egy tekintélyes osztálya testi, vagy lelki rendetlenségek, igy öröklött bűnös hajlam folytán követik el a bűntetteket, a kikkel szemben tehát a mai büntetés egyfelől igazságtalan, másfelől céltalan és hatástalan.

E támadást, melyet Lombroso és hívei az embertan tudománya nevében s széleskörű kutatások és nagy adathalmai alapján indítottak ós