Rendőri Lapok, 1911 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1911-09-01 / 9. szám
VIII. évfolyam. Szatmár, 1911. szeptember hó 1. 9-ik szám. ff Kéziratok, de csak is szakszerű czikkek a főkapitányhoz adandók be. * A RENDŐRFŐKAPITÁNYI HIVATAL TISZTIKARÁNAK, RENDŐR- ÉS CSENDŐR-LEGÉNYSÉGÉNEK SZAKLAPJA. Összeállítja: Tankóczi Gyula főkapitány felügyelete alatt a hivatal tisztikara. Megj elenik minden hó: napján# £/ ß Közkórház. Északkeleti Magyarország területén talán már nincs is olyan hírlap, amely ne foglalkozott volna a mi szerencsétlen kórházi ügyünkkel, sőt a mi helyi tudósítónk jóvoltából, feltárult a közkórház belseje az ország közönségének, hadd gyönyörködjék az ázsiai állapotban az olvasó közönség, melyért kizárólag a város vezetőségét teszik felelőssé, hangoztatván a felelősséget minden felelősség nélkül s el lehet mondani, minden tájékozottság nélkül. Elfogultság, vakság volna azt mondani, hogy a Szatmáron telepitett s több vármegyére szóló közkórház kielégítené a mai kor igényeit, sőt áliit- juk mi is, hogy ott egy kis Ázsia van, de ez az Ázsia nagyobb a kórházon kívül ott, ahol a fet- rengő betegek nem részesülnek a humánizmus követelte ellátásban, mert nincs hely a közkórházban. Épen ezért nemcsak hogy menteni nem akarjuk ezeket az állapotokat, de egyenesen sürgősnek tartjuk a kórház lebontását, illetve egy uj, modern, elégséges közkórház felépítését. Azonban vizsgáljuk csak meg, hogy állunk e tekintetben a város kötelezettségével? ■ Akkor, amikor az ország törvényhozása meghonosította a 3°/0-os betegápolás! pótadót, azt hittük, hogy elérkezett az az idő, midőn az elhagyott gyermekek ellátása, a szegények ingyenes s általános gyógykezelése szerint állami feladat teljes s kielégítő megoldást talált. Csalódtunk! Az elhagyott gyermekek ellátása körül sok fogyatékosság mutatkozik, a betegek ellátásánál pedig, mint a mi ' példánk is mutatja, tátongó űrök maradtak. Vegyük úgy, hogy a szegény ügy, a betegek ellátása községi feladat, — de akkor miért fizetünk 3°/0-os betegápolási adót? Gondoskodjék minden község a maga szegényeiről és betegeiről. Kendben van 1 De a város kötelezhető-e akár anyagilag, akár erkölcsileg, hogy határait jóval túl terjedőleg gondoskodjék a betegek ellátásáról. Az alábbi kimutatásból megállapítható, hogy a szatmári közkórházban az elmúlt 1910-ik esztendőben az 1381 beteg közül csak 628 szatmári lakos ápoltatott, a betegeknek 47%-a, de ennek a 628 szatmári lakosnak fele bizonyosan nem szatmári illetőségű, de mert itt érte utói a betegség, szatmári lakosnak vétetett. így hát a szatmári illetőségű ápoltak 23—25%-át teszik a kórházi létszámnak s ez a létszám az, melynek ellátásáról való gondoskodás a városnak mint községnek erkölcsi ft humánus kötelessége. KIMUTATÁS. A Szatmár városi közkórházban 1910. évben ápoltatott 1381 beteg. Ezek közül szatmári lakos volt .... 628 77 77 budapesti „ „ 3 77 77 debreczeni „ „ . . . . 1 r 77 nagyváradi „ „ . . . . 1 ” 77 M.-szigeti „ „ ... . 2 77 >7 beregszászi„ „ . . . . 1 77 V N.-károlyi „ ,,.... 8 77 77 nagy- és felsőbányái lakos volt 6 Szatmármegyei faluból való ........................ 64 6 Ugocsa „ 77 77 ........................ 52 S zabolcs ,. 77 „ ..... 7 Szilágy „ 77 77 ..... 15 Máramaros 77 rí ..... 5 Bereg n 77........................ 3 Ha jdú „ 77 ................................. 3 összesen: 1381 Megjegyzendő, hogy az 1910. évben 30 ököri- tói beteg lett ápolva hosszas ideig, ez okból volt csupán 1381 beteg felvéve, mert más években 1490—1500 a betegforgalom. *
