Rendőri Lapok, 1911 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1911-05-01 / 5. szám
VIII. évfolyam. Szatmár, 1911. május hó 1. 5-ik szám. ff Kéziratok, de csak is szakszerű czikkek a főkapitányhoz adandók be. * RENDŐRI LÁPÖ A RENDŐRFŐKAPITÁNYI HIVATAL TISZTIKARÁNAK, RENDŐR- ÉS CSENDŐR-LEGÉNYSÉGÉNEK SZAKLAPJA. Megjelenik minden hónap 1-ső napján. * Összeállítja: Tankóczi Gyula főkapitány felügyelete alatt a hivatal tisztikara. A rendőrség államosítása. Két évtized óta vajúdik már a rendőrséget legközelebbről érdeklő ügy: az államosítás s pár héttel ezelőtt végre elérkezett abba a stádiumba, mely a megvalósitás reményével kecsegtet. Amióta az államosítás eszméjét legelőször megpendítették, nem egyszer vált közkivánalommá s viszont nem egyszer jutott olyan kátyúba, hogy megérlelődésé- ben magvetői is kételkedni kezdtek. De ha a terminus el-eltolódott is s ha a politikai helyzet gyakori változása hol felszínre vetette, hol pedig mel- lékkérdéssó sülyesztette is ügyünket, — csüggedést nem ismerő harcosainak ügybuzgalma, vállvetett munkássága nem volt hiábavaló, mert az eszme megérett s gyümölcsét lehullatni kész. S bár a küszöbön álló államosításig még sok küzdelemre lesz kilátás, a harcnak csak győzelemmel szabad végződni, mert ma már csak a modern haladás elől köpenyegbe burkolódzó konzervativizmus nem ismeri el, hogy Magyarország rendészetének és közbiztonságának létfeltétele a reform s hogy e reform csakis államosítás alapján képzelhető el. Jól tudjuk, hogy a rendőrség államosítása ellen kérlelhetetlen harcot indít a pártpolitika s az autonómia ócska vértjét felöltve fog küzdeni az általa beképzelt „rendőrállam“ ellen, de reánk nézve, kik a vidéki, autonom alapon szervezett rendőrség, valamint rendészet és közbiztonság viszonyait, állapotát ismerjük, ez a mellünknek szegzett fegyver nemcsak támadó, hanem védő is, mert a hány érvet az autonómia nevében fel lehet vonultatni az államosítás ellen, ugyanannyit mellette s épen az autonómiára támaszkodás sürgeti legjobban elárvult rendőrségünk államosítását. S hogy ez már nincs messze, arra nézve legékesebben szóló bizonyítékok azok a határozott formában tett, meggyőző kijelentések, melyek a legilletékesebb egyének ajkairól hangzottak el az államosítás propagandájának kiküldöttei előtt a feltámadás ünnepén. Dátum lesz ez a husvét a magyarországi rendőrség élettörténetében, melytől számíttatnia kell rendészetünk és közbiztonságunk feltámadásának, mert ez az ünnep hozta meg számunkra az első fakadó rügyet: a rendőrség oly kompakt testületté szervezésének reményét, mely testület úgy magának, mint az ügynek — melynek szolgálatába szegődött, — erkölcsi súlyt és erőt fog kölcsönözni. S hogy erre mily mértékben van szüksége épen a rendőrségnek, mely nemcsak hivatásánál, lianem nevénél fogva is előítélettel terhelt és odiosus, azt felesleges bővebben fejtegetnünk; elég ha rámutatunk arra, hogy épen az összetartozandóság érzetének hiánya miatt nem tud érvényesülni az az összhang, melyet a rendészet és közbiztonság nagy munkája követel s amelynek kifelé is, a közönséggel szemben úgy kellene hatni, hogy az a múlt előítéletével szakítva ne ellenségének, hanem a közrend és közbiztonság őrének tekintse az éjjelnappal nehéz hivatásának élő rendőrséget. Rendelet a gépjármüvek, automobil, motoros kerékpár közúti forgalmáról. A gépjármüvek behatóbb ellenőrizhetése végett az e tárgyban (57000/1910 B. M. r.) kiadott törvényes jogszabályokból a közbiztonsági szolgálatot teljesítő közegeknek felvilágosítására s a tulajdonosoknak tájékoztatására az alábbiakat közlöm : Gépjármüvet (automobilt, motoros kerékpárt) közforgalomban használni akár köz, akár magáncélra csak akkor szabad, ha azokra a debreceni rendőrfőkapitányi hivatal, mert városunk ennek kerületéhez tartozik, az engedélyt kiadta s a gép-
