Rendőri Lapok, 1910 (7. évfolyam, 2-9. szám)
1910-09-01 / 9. szám
9-ik szám. RENDŐRILAPOK 3-ik oldal. külön előterjesztést leszek bátor tenni, — ezúttal az utcaseprők létszámának 19-ről 35-re felemelését és fizetésüknek a fentiek szerint való rendezését kérem. Szatmár-Németi, 1910. szeptember 26. Tankóczi, rendőrfőkapitány. Az „első segítségnyújtás“ rövid vázlata. Az élesztési kísérleteknek, főleg pedig a mesterséges lélegzés helyes alkalmazásának akkor veszszük leginkább hasznát, ha valakit a fulladás veszedelme fenyeget. A beteg arca ilyenkor duzzadt, elvörösödik, sőt elkókül, az ajkak, fülcimpák szederjesek. Meg- fuladhat az ember: a) Ha lélekző csövét valami elszoritja, például a kötél vagy hurok, akasztáskor vagy hurokkal történt fojtogatáskor. Ezen esetekben a nyakat szorító eszközt, kötelet vagy más tárgyat kell minél előbb a nyakról levenni. Az akasztott ember levágásakor a lelógó testet meg kell fognunk, nehogy az a földre zuhanjon s benne egyéb kár, pl. csonttörés is essék. b) Elszorítja a lélekző csövet mohó étkezés közben a torokba jutott falat, csontszilánk vagy egyéb test. Ilyenkor bátran nyúljon be a mentő meggörbített mutatóujjával a fulladozó torkába és iparkodjék onnan a megakadt falatot kirántani. Kis gyermeket fejtetőre is állíthatunk rövid időre, miközben az elnyelt idegen test kieshetik. Ha mindez nem sikerül, rohanjunk az orvosért, aki az idegen testet eszközökkel kiszedi, vagy ha az tompa, a gyomorba letolhatja. c) Ha füsttel, mérges gázokkal (kutlég, bányalég, erjedő must, világitó gáz, széngáz stb.) teli helyiségből mentjük ki a tetszhalottat, akkor rögtön indítsuk meg a mesterséges lélekzést, de mindenekelőtt gyorsan nyissunk ablakot, ajtót, hogy léghuzam támadjon, vagy helyesebben: vigyük ki a beteget a mérges légkörből a friss levegőre. E közben vigyázzon a mentő önmagára is, behatolás közben lehetőleg tartsa vissza lólekzetót. Másodsorban ügyelnünk kell arra, hogy a legtöbb mérges gáz robbanó is, ezért gyufa-, gyertya-, vagy nyitott lámpa-lánggal ne menjünk a méreggel telt helyiségbe, mert veszedelmes robbanást okozhatunk. Mérgezések. Ha az ember kelleténél több kártékony anyagot, mérget vett be (ivott, vagy evett) — meg van mérgezve. A mérgezést a méreg okozta tüneményekből ismerjük meg, a melyek éppen úgy, mint maguk a mérgek, sokfélék. Leggyakrabban észlelhető mérgezések után a fájdalom a gyomorban és a belekben, hányás, izgatottság, szorongó érzés, heves szívverés és szapora lélekzés, remegés, szédülés, összeesés. Más esetekben bódulatot, álmosságot, érzéketlenséget (még a szemgolyó is érzéketlen), sőt teljes eszmélethiányt észlelünk. Izzadás és nyálfolyás is mutatkozik némely mérgezéseknél; mig ismét máskor az egész test, főleg pedig a tagok hevesen rángatóznak, vagy rövi- debb-hosszabb időre erősen megfeszülnek. Néha a szembogár (pupilla) feltűnő nagysága, vagy feltűnő kicsiny volta árulja el azt, hogy valaki mérget vett be, máskor a beteg szájának vagy hányadékának szaga vezet rá a mérgezés felismerésére. A mérgek általában két csoportra oszlanak: A) Közönséges, vágj nem maró mérgek. (Mérges növények vagy ásványok, gomba, mákony, patkányméreg, romlott hús, gyújtófej-oldat stb.) Ilyen esetekben a kellemetlen tünemények megszüntetésére kell törekednünk és első sorban a beteget jól meghánytatnunk, hogy a méreg a gyomorból és belekből mielőbb eltávozzék. Meghány tathatjuk a beteget úgy, ha torkát ujjal vagy madártollal megpiszkáljuk, vagy vele meleg vizet itatunk, melyben sót vagy kis darab szappant oldunk fel. Megjegyzendő, hogy ha már hányt a besteg, azaz ha a gyomra már üres, nem szabad meghánytatnunk, mielőtt gyomrát újból meg nem töltöttük; azért helyes szokás a mérgezett beteggel sok vizet vagy tejet*) itatni, hogy legyen többször mit hánynia s hogy igy a méreg a gyomorból mielőbb kijusson. B) Maró mérgek (erős savak, lugesencia stb.) Az ilyen mérgek felmarják, felsebzik a beteg száját, nyelvét, nyelő csövét, sőt gyomrát is; a maró mérgek bevevésekor tehát a mérgezett egyén szája és nyelve sebes, pörkkel fedett, nyála és köpedéke vagy hányadóka pedig véres, ezenkívül pedig a már fentebb elmondott tünemények is mutatkozhatnak. Maró mérgekkel történt mérgezéseknél nem szabad hánytatnunk, mert erőltetett hányás közben a beteg gyomra is megrekedhet s rögtön beállhat a halál. Ezért ilyenkor csak úgynevezett bevonó szereket itatunk a beteggel, úgymint tejet, tojásfehérjét, olajat, szörpöt stb. * * * Az orvos a mérgezett egyén gyomrát mosókészülékkel kimossa és ellenmérget is ad be neki. * Csak a gyújtófej (phosphor), meg a kőrisbogár mérgezésnél nem szabad tejet adni.
