Rendőri Lapok, 1909 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1909-10-01 / 10. szám

2 ik oldal 10-ik szám. RENDŐRI LAPOK követ el önmaga ellen akkor, midőn fentebb részle­tezett polgári kötelességének eleget nem tesz. Nem mulaszthatom el felemlíteni, hogy a nyil­vántartás hiányait mindnyájan érezzük, ezen azonban a már jóváhagyás tárgyává tett szabályrendelettel segítve lesz; azonban még mindig nyílt kérdés ma­rad az, mi módon hajtatik keresztül az ellenőrzés; mert megengedem, hogy a kihágási §-oknak szigorúbb kezelése kényszerítő erővel fog hatni, azonban ez nem cél, csak eszköz, s mig sújtja a kihágást elkö­vető elemeket, nem meríti ki a célt, hogy tudniillik a bejelentés nem a kihágás elkövetésének constatá- lásával járjon karöltve, hanem megakadályozza a kihágás elkövetését, s kitöltse a közbiztonsági sza bályrendeletnek alapul fekvő nyilvántartást. Már a bejelentő hivatalban eltöltött egy év alatt kísérletet tettem, miként lehetne úgy a lakóknál, mint a cselédeknél oly módon szabályozni a bejelen­tést, hogy a ki- és bejelentés egy időben történjék; a kijelentett lakók újbóli bejelentésének ellenőrzése egyszerű, mert a régi bejelentési lap bevonása s uj bejelentési lap bemutatása scontrolirozható napról- napra, de hiányt szenved azon egyéneknél, kiket megélhetésük csak bizonyos időre köt a városhoz, s kiket az idegen hatóságok — mint ismeretes — leg­gyakrabban eredménytelenül kerestetnek. Itt már nincs más hátra, mint a bejelentésre kötelezett ellen a mulasztás megállapitása esetén a kihágási eljárás' lefolytatása. A cselédeknél utóbbi időben azt az usust gya­koroltam, hogy a gazdája által vagy legtöbbnyire személyesen kijelentett cselédet uj tartózkodási helyének azonnali bejelentésére figyelmeztettem; azonban a figyelmeztetés csak figyelmeztetés maradt, s a bejelentés ellenőrizhető [nem volt, mert a legtöbb cselédnek még nem volt uj helye avagy ideiglenes, de állandó jellegű tartózkodási helye; ezekkel mint helyn lküli egyénekkel szemben amúgy is miserabilis cselédviszonyaink miatt a tolonczszabályzat nem volt alkalmazható, s előállott az a visszás helyzet, hogy a hatóság épen azoknak tartózkodási helyet nem is­merte, kik különös rendőri felügyeletet igényeltek. Hogy ez különösen a prostitutió szempontjából mit jelent, felesleges bővebben fejtegetnem. Most, hogy a városi cselédszerző intézet felállí­tása küszöbön van, alkalomszerűnek látom a figyel­met ráirányítani arra a körülményre, hogy a beje­lentésihivatal egyik ága, a cselédnyilvántartás mily szoros szervi összefüggésben áll a fent említett inté­zettel, ugyanis a bejelentés két oldalú, mert mig egyrészt azt a jogi vélelmet involválja magában, hogy a gazda és cseléd között kötött szerződés csa­kis a cselédkönyv megfelelő rovatainak kitöltése s hatósági ellenjegyzése által válik jogerejűvé, s úgy egyik, mint másik szerződő fél csakis a szerződés fenállása esetén várhatja a hatóságtól érdekei meg­védését az 1876. évi XIII. törvényczikk vagy pedig az 1907. évi XLV. törvényczikk keretén belől, a köz- biztonsági szabályrendelet pedig a natura megköve­teli a bejelentést, tehát a közönség s a hatóság kettős érdeke fűződik hozzá, a hatóság a cselédszerző in­tézet üzletvezetője utján a bejelentés, s ennek fo- lyamányakép a hivatolt törvónyczikkek és szabály- rendelet intézkedéseit mintegy ellenőriztetheti oly módon, hogy a gazdát a cseléd beszegődtetése előtt a bejelentés, távozása alkalmával a kijelentés telje­sítésére utasittatja, a helyszerzőkkel pedig a helynél­küli cselédek tartózkodási helyét ellenőrizteti. Nézetem szerint a cselódbejelentés ellenőrzése igy volna megközelithetőleg keresztülvihető; keve­sebb lenne a közönség által e téren elkövetett kihá­gás, de közbiztonsági viszonyainkat minden esetre közelebb vinné a czélhoz. Maruska János. A kriminaiszocziologia intőszava. A magyar társadalom legújabb nemzedéké­nél ijesztő méretekben mutatkozik a bűnözési hajlam. A 8 —10 éves életkortól a 20-as évekig lá­tunk fiatalkorú bűntetteseket nemcsak elszigetel­ten és egyenként, hanem csoportokba szervezetten feltűnni. A régi jó időkben előfordult ugyanaz hogy Robinson Crousé vagy a Bőrharisnya kaland­jának olvasása, tanköteles korban álló fiukat a szülői háztól való szökésre csábított el, de ezen esetek inkább közderültséget, mint komoly aggo­dalmat keltettek. Napjainkban azonban oly sűrűn kerülnek napfényre tanköteles korban álló fiuk által el­követtetett vétségek hogy ezen jelenség forrásának nyomozásának mellőzni nem lehetetett. Az ifjúság körében jelentkező szörnyű esetek forrása abban található, hogy az utolsó évtizedben a detektiv-regények özönével van könyvpiaczunk elárasztva. A detektiv-regé yek ezen özöne s a napisajtó törvényszéki kirrovatai, továbbá az es­küdtszéki tárgyalásokról hozott tudósítások teljesen megfertőzték különösen fővárosunk és nagyobb vá­rosok társadalmát, különösen pedig annak uj nem­zedékét. Ezen szellemi járványt még inkább fokozza a színpad. A színpadokon Conan Doyle, Hornunk, Mir- beau úri gonosztevői vannak bemutatva, a vidéki

Next

/
Oldalképek
Tartalom