Rendőri Lapok, 1909 (6. évfolyam, 1-11. szám)
1909-09-01 / 9. szám
4-ik oldal. RENDŐRI LAPOK 9-ik szám lökre is kiterjesztem, kiknek kötelességüké teszem, miszerint úgy a csendőrök tevékenységét, valamint az összes rendőrhatósági intézmények felett, beleértve a tüzőrség és utlcaparókat, egy heti időtartamon keresztül a felügyeleti jogot felváltva, illetőleg az előre megállapított sorrendbe» gyakorolják és a netalán tapasztalt hiányok, vagy intézkedést igénylő esetekről hozzám írásbeli utón jelentsenek. A beosztásra vonatkozó kimutatás egybeállításával Fűrész Pál rendőrségi iktatót megbízom. Miről tudomás és miheztartás végett egy-egy kimutatás kapcsán a napostiszti szolgálatot teljesítő tisztviselőket, csendőrőrs- paranesnokságot, rendőrőrmestert és tüzfelügyelőt értesíteni rendelem. Szatmár-Németi, 1909. aug. hó 31. TankóezA, r. főkapitány. Szegényügy rendezése. Az orszá- gos szegényügyi egyesület Budapestről egy megkeresést küldött városunk polgármesterének, melyben a várost az egyesületbe való belépésre hívta fel. Tekintettel az ügy socialis jelentőségű és közérdekű voltára, az átiratot, melyre még az ügy érdemleges elintézésénél ismételten visszatérünk, teljes egészében közöljük: Nagyságos Polgármester Ur! A múlt hó folyamán elnökletem alatt egy társadalmi egylet alakult, mely céljaként az országos szegényügynek tanulmányozását tűzte ki. Egyletünk at van hatva azon tudattól, hogy kulturális fejlődésünk talán sehol sem oly kezdetleges, mint ott, hol a szegények ellátásáról, helyesebloen a társadalom támogatást igénylő elemeinek céltudatos és okszerű segélyezéséről van van szó. Nem alamizsna gyűjtésre gondolunk, mivel bármily magasra értékeljük is az egyesek jótékonyságának felebaráti megnyilatkozását, mégis az a nézetünk, hogy az alamizsna csak palliativ eszköze lehet annak a széleskörű állami (hatósági) igazgatásnak, amely legfőbb feladatai közé sorolja a socialis kérdések hatékony felkarolását. Az élet nehéz harcai által széttagolt társadalom egyesítést igényel már azon szempontból is, hogy az állami lét tudatát — annak szükséges volta alapján — közelebb hozza a társadalom legszegényebb, legmüveletlenebb elemeihez is. Egy állam, hol a polgárok ezrei hijján vannak az állam gondosságának, akkor a midőn a tehetetlenségükben a megélhetés gondjaival megküzdeni nem tudnak, hol a polgárok ezrei kénytelenek az utakat, utcákat, köztereket ellepni, hogy nyomoruk szemléltetésével a pillanatnyi jótékonyság ötletszerű megnyilatkozására appellálja- nak, egy ilyen állam hijján van a polgárokat egybekapcsoló köztudatnak, hijján van mindenekelőtt annak az elismerésnek, mely az i állami lét alanyi megnyilatkozásának egyik előfeltétele. Az államot és annak hivatott tényezőit felhívni azon nagy kötelesség komoly teljesítésére, az irányt és a módot megjelölni, melyen az orvoslás sikeresen megkisérlendő, ez képezi a mi egyletünk legközvetlenebb célját. Hogy ezen célunkat elérhessük, vagy csak meg is közelíthessük, ahhoz szükséges mindenekelőtt hogy leplezetlen valóságban ismerjük meg a hazai állapotokat, ismerjük meg különösen azt, hogy vidékenként mily keretekben mozgott eddig a szegényügyi igazgatás. Nagyságod, mint a hatóság első tisztviselője elsősorban lehet hivatott arra, hogy bennünket ezen nemes és önzetlen munkában bölcs tanácsaival és felvilágosító útbaigazításaival támogasson. Ezért a legnagyobb bizalommal fordulunk Nagyságodhoz, kérve egy általános tájékoztatást a hatóság szegényügyéről, főleg azon módról, amelyről az 1886. XXII. t.-cz. 145. §-a eddig végrehajtást igér? Amennyiben Nagyságod arra hajlandónak mutatkoznék, úgy bátorságot vennénk magunknak egy részletesebb kérdőív megküldésével a konkrétebb adatok gyűjtését is ily formán megkísérelni. Egyelőre azonban csak általános tájékoztatást óhajtanánk Nagyságod tapasztalatairól, nevezetesen arról, hogy vájjon a mai törvények és evvel kapcsolatos intézkedések mellett milyen gyakorlati eredményeket lehetne elérni. Általában pedig egyesületünk céljait a Nagyságod vezetése alatt álló hatóság kegyes jóindulatába ismételten ajánlva, felkérjük szíveskedjék odahatni, hogy a hatóság évi 20 K-val tagjaink sorába lépve, ezáltal is kifejezésre hozza azon természetszerű kapcsolatot, amelynek a modern magyar közigazgatás és a humanitárius célzatú törekvések között fenn kell állnia. Fogadja Nagyságod igaz tiszteletem kifejezését Budapesten, 1909. julius hó 4. Návay Lajos, elnök. A letört „Zsuzsi“. A közszájon forgó, közismert. , személyiség“-nek, a füstös Zsuzsinak rövidesen lealkonyul. Ez a rövid idő alatt oly páratlan népszerűtlenségre szert tett gópecske aligha nem jobblétre fog szenderülni. Mert mig nem ártott meg neki a közönség ádáz gyűlölete, mely epés hírlapi cikkekben szedte apróra ő mozdonysága kellemetlen kedvteléseit, addig az idő vasfoga sokkal hamarabban el fog vele bánni. Lomtárba fog kerülni a kis kávédaráló; jól kiérdemelt nyugalomba; ott aztán füstölhet, pipálhat kedvére önmagának s azoknak, akik jobb ügyhöz méltó igyekezettel annyi ideig mo
