Rendőri Lapok, 1908 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1908-02-01 / 2. szám

V. évfolyam Szatmár, 1908. február hó 1. Kizárólag j a rendőrfőkapitányi [ hivatal tisztikara, rendőr- és csendőrlegénysége számára. A RENDŐRFŐKAPITÁNYI HIVATAL TISZTIKARÁNAK, RENDŐR- ÉS CSENDŐR-LEGÉNYSÉGÉNEK SZAKLAPJA. Összeállítja: Tankóczi Gyula főkapitány felügyelete alatt a hivatal tisztikara. 2-ik szám. Megjelelik C;i' a 1 raindonhónap > lrső napján.’' I Szatmár éjjel. Egy élelmes s jó szemű fővárosi hírlapíró a közelmúltban .,Budapest éjjel“ címen a hírhedt éjjeli Budapestről egy könyvet adott ki, melyben sensátió hajhászással s a sexuális él túlságos ki- domborításával vázolta a boulevarde lapok által úgyis túl erkölcstelennek kikiáltott fővárosunk éj­jeli életét. A mű hallatlan példányszámban borí­totta el gyér könyvpiacunkat. A tárgy az érzék csiklandó újdonság ingerével hatott s bár irodal­mikig jelentéktelen, mindazon által hatásában számbavehető eredményekre lehet büszke az is­meretlenség homályában rejtőzködő szerző. Ön­kénytelenül ráterelte ugyanis erős és hatásva­dászó színekkel vázolt életképével az illetékes kö­rök figyelmét az éjjeli, a sötét Budapestre s igy indikálta azokat az üdvös intézkedéseket, amelyek Boda főkapitányt dicsérik. Önkénytelenül közrendészeti s socialis célokat szolgált tehát különösen akkor, midőn általában elmondhattuk, hogy az éjjeli élettel, annak jelen­ségeivel nem foglalkoztak eleget sem az arra il­letékes körök, sem a sajtó. Pedig talán van igaza abban Doyle Conan-nak, a detektív történetek in- ventiosus Írójának, midőn azt mondja, hogy a tulajdonképeni élet csak éjjel kezdődik; a nap­pal csak előkészület arra. Társadalmi és közrendészeti érdeket vélünk szolgálni mi is akkor, midőn lapunk sajnos bár szűk keretében elhatároztuk, hogy állandóan ügye­lem mel fogjuk kisérni az éjjeli Szatmárt s annak jelenségeiről s alakjairól „Korcsmái s éjjeli ala­kok“ címén arckép sorozatot, pillanat felvételeket, rajzokat közlünk. Mindegyik egy-egy szinte lélek­tani tanulmány számba menő megfigyelés lesz, amelyből egyaránt okulhat bárki s különösen ren­dőrségünk minden tagja; mely rajzok habár él nélküli karikatúráknak látszanának is a felületes szemlélő előtt, mindig lesznek annyira találók, hogy az illetők felismerik magukat a tükörben, melyet eléjök tartunk. * Városunk éjjeli élete a „jó polgárok“ ré­szére elveszett. Ök nyugalmasan alusznak akkor, midőn a korcsmák és kávéházak dohányfüsttől és borgőztől nehéz párázatában még javában folyik az élet. És milyen élet! ? Aki nem vesz részt ebben, valójában cl sem tudhatja képzelni mi az a korcs­mái. kávéházi élet, az éjszakázó, mulatni vágyó, dőzsölő Szatmár élete, mely sokkal mozgalmasabb semmint a város nagyságából Ítélné az ember. Ez onnét van, mivel Szatmár eminenter korcsmázó és kávéház-kedvelő város. A jó bácskaiak az ivás- ban, a budapestiek a kávéház kedvelésben főznek csak talán le bennünket. Azok is csak azért, mi- ’vel pénzzel jobban győzik. Ami azonban a typikus alakokat illeti Szat­már Isten-igazában vezet. Ennyi „jó alakot“ rit­kán találhatni egy csomóban.. Ilyen érett és ki­fejlett példányok csak a világvárosok menageri- ájában találhatók. Lássuk csak őket közzelebbről. I. KÉP. Az éj lovagjai. Az éj lovagja szőke mint a búza s öntelt mint Nárciss, Írná B-né Bajza Lenke s valóban neki igaza is lenne, különösen, ami a teltséget il­leti, mert ezek az alakok többnyire jól táplált s jó képű, önmagukra túl sokat adó fiatal urak gárdájából kerülnek ki. A lovag elnevezés azon­ban már csak annyiban illik rájuk, amennyiben könnyen lóvá tehetők. Ugyanis egy rendkívül gyenge oldaluk van,

Next

/
Oldalképek
Tartalom