Rendőri Lapok, 1907 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1907-02-01 / 2. szám
IV. évfolyam. Kizárólag a, rendőrfőkapitány i hivatal tisztikara, rendőr- és csendőrlegénysége számára. Szatmár, 1907. február hó 1. J-ik szám. RENDŐRI LAPOKÉ N.Í A RENDŐRFÖKAPITÁNYI HIVATAL TI S Z ' IKARÁNÍ1 RENDŐR- ÉS CSENDŐR-LEGÉNYSÉGÉNEK SZAKLAPJA. Összeállítja:- Tankóczi Gyula főkapitány felügyelete alatt a hivatal tisztikara. Szegény ügy. Kgy sürgős megoldásra váró kérdés városunkban a szegény-ügy rendezése. A szegényügyi feladat mielőbbi megoldását úgy látszik, az egész város közönsége óhajtja, kifejezést ad ennek a helyi sajtó; de a nagy áldozatokkal arányban nem álló eredménnyel sincsenek megelégedve azok, kik közelebbi betekintést tudnak tenni, a szegény-ügy mai ellátásába. A városi pénztár évenként 25—28 ezer koronát fordít a szegény-ügyre s e horribilis összeg mellett mondhatja-e valaki, hogy nálunk a szegény ügy el van látva, hogy van-e csak egyetlen egy városi szegény is, a kinek elnyomorodása, elöregedése, elvagyontalanodása miatt öreg napjai, utolsó évei mentesítve vannak-e az éhezés, a hajléktalanság gondjaitól. Vajon a koldulás nem napi renden van-e nálunk, a melyet a végsőkig korlátozni irgahnatlanság. Koldus van elég s a város nagy áldozata mellett is a közsegély szétforgácsolása sokszor talán illetéktelen helyre juttatása miatt a nyomor alig van enyhítve. A szegény-ügygyel leginkább a rendőrfőka- pitányi hivatal foglalkozik s mert e foglalkozásból azon meggyőződés rnerittetett, hogy a nagy áldozattal a kívánt siker nincs elérve, hogy a kitűzött czél egyáltalán nincs még csak megközelítve se, már az 1904-ik évben tett a hivatal előterjesztést egy szabályrendelet megalkotásáról egy szegényház létesítése iránt, hogy ott azok, kik csakugyan rászorultak, a közsegélyre az igazi humánus felfogásnak megfelelő olyan segélyezésben részesüljenek, mely kizárja a koldulást s biztosítja a tehetetlenek részére a szerény létfentartást. Hisszük, hogy a polgármester ur a reá váró számos és nehéz feladatok megoldásában elsőrendűvé teszi a szegény-ügy sürgős s megfelelő megoldását; addig is pedig, inig e kérdés behatóbb tárgyalás alá kerül, lapunk következő számaiban foglalkozni fogunk azon nehézségek eloszlatásával, melyek egy szegény ház fentartásánál felmerülő kiadásoknak az eddigi keretben való megtarthatása tekintetében merültek fel. Szatmárnémeti törvényhatósági város Szabályrendelete a közsegéiyezés módja mérve a szegényügy rendezése dolog és szegényház létesítése tárgyában, 1. §. Szatmárnémeti törvényhatósági sz. kir. város közönsége az 1898. évi XXI. t. ez. 8. §. a) és b) pontja szerint a községeket terhelő kötelesség alapján közsegélyben részesíti : cl) A talált valamint hatóságilag elhagyottnak nyilvánított 7 éven felüli gyermekeket az önfen- tartásra képesítő kifejlődésig, legfeljebb azonban 14 éves korukig. h) Gyógyítható betegeket, valamint az ideiglenesen munkaképtelenné vált vagyontalan terhes nőket, ha azokat a fent forgó körülmények közt kórházban, vagy gyógyintézetben elhelyezni nem lehet. c) A kórházi vagy gyógyintézeti ápolásra nem minősített, valamint az ezekből elbocsátott gyógyithatlan betegeket. d) A nem közveszélyes elmebetegeket továbbá az ártalmatlan hülyéket, siketnémákat vakokat és nyomorékokat. A közsegélyben való részesítésre nézve az elaggottság folytán munka és kereset képtelen egyének a nyomorékokkal egyenlőknek tekintetnek. 2. §. Az előbbi §. alapján igényelhető közsegély, mindazoknak kik a város területén tartózkodnak ideiglenesen az esetben is megadatik,
