Rendőri Lapok, 1907 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1907-08-01 / 8. szám
IV. évfolyam. I Kizárólag I a rendőrfőkapitányi j > hivatal tisztikara, I rendőr- és | csendőrlegénysége ' számára. Szatmár, 1907. augusztus hó 8-ik szám.-IA RENDŐRFŐKAPITÁNYI HIVATAL TISZTIKARÁNAK, RENDŐR- ÉS CSENDŐR-LEGÉNYSÉGÉNEK SZAKLAPJA. 4 mindenhónap 1-ső napján. Összeállítja: Tankóczi Gyula főkapitány felügyelete alatt a hivatal tisztikara. A cigány-ügy. Nemcsak az egész országnak, de a küllőidnek is fölkeltette érdeklődését az a kegyetlenül végrehajtott rablógyilkosság, a mely a napokban Dánoson történt. Az illetékes hatóság a borzalmas gyilkosság megtörténte után azonnal megindította a nyomozást, a gyanú mindenekelőtt a vándorcigányokra irányult, mert abban az időben több cigánycsalád tanyázott azon a vidéken s nem egyszer láttak cigány-aszonyokat, és férfiakat a gyilkosság színhelyén, a csárda körül ólálkodni. Annak a járásnak és a szomszédos járások csendőrsége a legnagyobb erélyJyal látott a nyatacüuí&hoz s bár számtalan nehézséggel kellett a csendőröknek megküzdeni, mindazonáltal a fáradságot nem ismerő működésnek meg van az eredménye, amennyiben a rablógyilknsság elkövetésével illetőleg az abban való részvétellel indokoltan gyanúsított cigányok közzül már többen kézre kerültek, a tanuk vallomása és a talált bűnjelek immár kétségtelenné teszik a fogva levő s gyanúsított cigányok bűnös ségét. A többi bűnösök kézrekerülése is kétségtelennek látszik. A dánosi rablógyilknsság ügyében megindult nagyarányú nyomozás a kóbor-cigányok számtalan bűncselekményére vetett világot. A csatangoló cigányok több lopást, betörést, rablást és gyilkos merényletet követtek el a dánosi gyilkosságon ki- vül. Ma már tisztán áll a közvéleménv előtt, hoo-v az állandó foglalkozás nélkül 'savargó cigányok a közbiztonságot a legnagyobb mértékben veszélyeztetik s sürgősen kell olyan rendszabályokat és intézkedésekdt életbeléptetni, a melyek megakadályozzák azt, hogy a kóbor-cigányok a vagyon- és személybiztonságot veszélyeztethessék. Mert igaz ugyan, hogy a rendőri és csendőri hatóságok a megtorló igazságszolgáltatásnak működésükkel lehetővé teszik, hogy a kézrekerült tetteseken megtorolja az elkövetett bűnöket, — azonban a közérdek azt kívánja, hogy az ilyen bűnöknek lehetőleg eleje vétessék Ez nagyfontosságu kérdés s megoldása sok nehézségbe ütközik. A statisztika szerint körülbelül 40—50 ezerre tehető az országban kóborló cigányok száma s az illetékes köröknek mindenesetre nagy gondot okoz, hogy miképen intézkedjenek ez embertömeg számontartásáról, rendreszok- tatásáról, rendes foglalkozáshoz és életmódhoz tereléséről. Ezek az emberek régóta hozzá vannak szokva a kóborló élethez, a munkát nem szeretik, a ro zra való hajlam nagy mértékben ki van fejlődve bennük. Minden tekintetben helyesnek látszik, hogy a legelső teendő az lenne ebben az irányban, ho v a hatóságok könnyebb felügyelete és ellenőrzése szempontjából a kóbor cigányok illetékessége a lehetőség szerint megállapittassék, akiknél pedig az illetékesség bizonytalan, ott hatóságilag kellene azt kimondani; a cigányok névszerint lajstromoztatnának s az illetékesség szigorúan nyil- váutartatnék, a kóborlás megakadályozása e módszerrel könnyen volna eszközölhető. Ezzel egy- ideüleg gondoskodni kellene olyan közmunkákról, a melyekre a cigányok alkalmazhatók, dologra nehéz lesz eleinte rászorítani őket, de kényszert is lehet alkalmazni. Aztán ők maguk is belátnák, hogy a szigorú ellenőrzés miatt csatangolniok nem lehet, eddigi életmódjukkal fel kell hagyniok; vad természetük lassanként megtörne s átalakulna. Több eszme van már a cigánv-ügy rendezése tekintetében s fog még nem egy életre való gondolat telmerülni. De az kétségtelen, hogy a kérdést halogatni nem lehet. 1
