Rendőri Lapok, 1907 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1907-05-01 / 5. szám
5-ik szám. RENDŐRI LAPOK 3 ik oldal. kevesebb volt a tüzesetek száma az általuk okozott károsodások azonban annál nagyobbak voltak, mert az emberiség maga sok helyütt bűnnek tartotta az Istenek végzésébe való beavatkozást, de a hol sikra is szált a veszedelem ellen, nagy eredményt a fával, náddal való építkezés tűzveszélyes volta, a rendelkezésre álló oltóeszközök tökéletlensége és a védekezés rendszertelensége miatt elérni nem tudóit. Ma évezredek tapasztalatain okulva már nagyobb súlyt fektetünk az építkezés tűzbiztos voltára. Hajdanában tűz esetén a falu nagyja apraja egy aránt kivonult vizbordó nagy bontó eszközeivel s alkalmatos tűzi fecskendők hiányában kiki saját eszére és két keze munkájára támaszkodva iparkodott a közveszedelemmel szembeszállni. Sok jóakaratot, sok önfeláldozást és még több fáradságot igényelt a mentésnek ilyetén munkája, eredménynycl azonban nem járhatott, mert a sok munkálkodó kezet nem irányította senki. Nem volt ebben a munkában semmi rendszer; hiányzott abból a szakértő vezetés, mindenki rendelkezett, de senki sem engedelmeskedett, ami jót az egyik végzett azt a többi elrontotta s a mit megkímélt volna a tűz romboló ereje, azt is semmivé tette a szaktudás nélkül végzett rendszertelen mentés. Es mégis év ezredeken át ez maradt a tűz elleni védekezés egyetlen módja. Magyarországon Széchényi Ödön gróf- a legnagyobb magyarnak fia honosította meg a tűzoltó intézmény szervezésének eszméjét 1860-ban, a budapesti önkéntes tűzoltó testűié* et azonban megalapítani még neki is csak öt esztendei szakadatlan fáradozás után sikerült, ahhoz pedig, hogy a testület áldásos működését megkezdhesse, két újabb esztendőnek kellett eltelnie. Eközben a nyugati határszélen fekvő városainkban is megindult a szervezkedés, a mozgalom, s lassan terjedt tova, úgy bogy 1871-ben Széchenyi Ödön gróf elnőklése alatt már országos szövetséggé tömörülhettek a hazai tűzoltó testületek. Kezdetben a tűzoltói szolgálatot mindenütt általában csakis önkéntes tűzoltó egyesületek látták el, a költséges hivatásos tűzoltóságok szervezéséről legfeljebb nagyobb városok gondoskodhatnak. Az 1888 évi 53.888 sz. tűzrendészed kormányrendelet 18. §-a kimondotta hogy mindazon községben, melyekben sem dijjazott sem önkéntes tűzoltóság fel nem állítható, a jelen rendelet közhírré tételétől számított legkésőbb egy év alatt a község 20 40 éves férfi lakói sorából községi (köteles) tűzoltóság szervezendő és életbeléptetendő. Ez a kötelezett tűzoltó-ág volna tehát a tűzoltóság harmadik alakja. Ezen kívül a nagyobb gyárak, bányák és uradalmak védelmére vannak még gyári, bánya és uradalmi magántüzoltóságok. Mielőtt az egyes tűzoltóságok szervezésének mikéntjére rátérnénk, meg kell ismernünk a tűzoltóság tulajdonképeni czélját és mindazon föladatokat, melyek ezen czél megvalósítása okából a tűzoltóságra háram- anak. A tűzoltóság tulajdonképeni czélja az, hogy tűz esetén rendszeres, szakszerű segítséget nyújtson a tűz tovább terjedésének megakadályozására és a tűz oldására. E czél elérése végett kell, hogy a tűzoltóság a helyi szükségletnek megfelelő szervezettel, felszereléssel és kellő szakképzettséggel birjon, mert ezen három föltétel bármelyikének hiánya már eleve kizárja azt, hogy a tűzoltóság föladatának megfelelhessen. A tüzek kitörését előzetes intézkedésekkel megakadályozni és ezzel a tüzesetek számát csökkenteni ép oly fontos föladata a tűzoltóságnak, mint a mily fontos a kitört tűznek eloltása. Az utólagos tűzrendészet köréhez tartozó föladata még a tűzoltóságnak az, hogy a tűz eloltása után a hatósággal együttesen kipuhatolja a tűz keletkezési okát, intézkedéseket tegyen a tűz újabb kitörésének megakadályozása iránt. A különböző tűzoltóságok szervezete és beosztása. 1. Az önkéntes tűzoltó testületek egyesületi alapon szervezve, az ügy iránt lelkesedő, önként csatlakozó egyénekből alakulnak. 2. Fizetett tűzoltók. 3. A hivatásos tűzoltóság 4. Kötelezett tűzoltóság. 5. Gyári (magán) tűzoltóság. Felsőbb hatóságok elvi jelentőségű határozatai Ha a betegsegélyző pénztár valamely tagjának kórházi ápolásába beleegyezett, az erre vonatkozó utalvány a törvény által előirt 20 heti időtartamnál rövidebb időre csak abban az esetben korlátozható, ha a pénztár a kórházilag ápolt beteget megelőzőleg segélyezte, vagy gyógykezelte s ezen segélyezését avagy gyógykezelését kívánja törvényes kötelezettségébe beszámíttatni. * Az a törvényes rendelkezés, hogy a betegsegélyző pénztári tagok, tagsági jogaikat az utólsó befizetéstől számítva még 6 hétig élvezik, csupán a pénztárba való belépésre köteles tagokra, tehát kizárólag ipari alkalmazottakra vonatkozik és a cselédi minőségben önkéntes tagokul belépettekre ki nem terjeszthető. * A kórházi gyógyköltségek megtérítésének megállapításánál a kötelezettség jogalapját a betegse
