Rendőri Lapok, 1907 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1907-05-01 / 5. szám
IV. évfolyam. Szatmár, 1907. május hó 5. 5-ik szám. , Kizárólag \ a rendőrfőkapitányi ' hivatal tisztikara, rendőr- és ’ csendőrlegénysége számára. * RENDŐRI LÄPOfr2 A REN DŐRFŐKAPITÁN Yl HIVATAL TISZTIKARÁNAK, RENDŐR- ÉS CSENDŐR-LEGÉNYSÉGÉNEK SZAKLAPJA. egjelenik mindenhónap 1-ső napján. * Összeállítja: Tankóczi Gyula főkapitány felügyelete alatt a hivatal tisztikara. Szakszervezetek abszolutizmusa. A társadalmi mozgalmak jelenségei között a szemlélő szeme megint csak oda téved, a hol a piros zászló lobog. Elkeseredetten és mégis fen- héjázón, mert hát oly nagyon neki esett az uj idők tavaszi szele. Azok az eszmék, melyeknek magvait Marx és Lasalle az örökké mozgó, nyughatatlan emberi elmékbe elhintették, talán mindnyájunknak hitvallása, akik gondolkozkozni tanultunk. Mély filozófia termékei ezek, melyeknek szürke igazságai nem suhanhatnak el maradandó nyom nélkül az ember a társadalom és küzdelmeiknek históriájában. De minden foganó eszmének hamupipőke sorsát kell választania. Az uj ideának menten akad gonosz mostohája, irigy testvérei . . . szenvednie és tűrnie kell hamupipőkének, mig a jóságos tündér és daliás királyfi meg nefti**érkeznek, akik trónra ültetik a koplaló, meggyötört kis hamupipőkét. A gonoszság az indulat pjett diadalmaskodik a szív, az igazság. ./ A mesék tanulságai az élet tanulságai. A társadalmi küzdelmek kohójából megszületett ideák is csak hamupipőke szerepben diadalmaskodhatnak. Elbuknak, ha amint kirebbenhék, oktalanul czifra köntöst aggatnak magukra, hamis színekkel kendőzik képüket s agyarkodással, epéskedéssel, a gyűlölet és viszály magvait szórva indulnak — világhódító körutjokra. Az emberiség a végén mindig a szivével gondolkozott s végül mindig ellökte magától azt az eszmeáramlaiot, mely ha még anyira is a megváltás bombasztjába öltözött, agress ziv és praepotens haren odorral indult neki a reformálásnak. A modor néha több, mint a lényeg. Ha a torma ellenszenves, abba belepusztul a lényeg is. Helyes taktika titka minden győzelemnek. Ezt nem érti a szocziáldemokrácia 8 nem érti kivált nálunk, ahol fejletlen kulturális és társadalmi állapotaink mellett a nyugotról importált szociális eszmének inkább hamupipőke szerény köntösét kellene magára venni, hogy hasson, hogy a kedélyeket és sziveket terelje táborába, mintsem hogy a gőg, a hatalmaskodás és cézároskodás apró, de annál fájóbb fullánkjaival minduntalan tűzdelje tele amúgy is erőtlen nyilvános életünket. Hazugságokkal nem lehet az igazságot erőre kelteni. A hazugságokban öntudatlanul elsikkad az igazság is. Pedig a mi szociáldemokráciánk egy nagy hazugság! Szabadságért hévül s addig titkon békóba veri saját híveit: jogot prédikál s elveszi saját embereitől még az akaraterőt is; gondolatszabadságot ir fel zászlójára, s leköpdős mindenkit, a ki másként mer gondolkozni, mint ahogy az a szo- címlista kátéban megvagyon írva; gyűlöli a sötét reakciót s addig a militarizmustól, a jezsuitizmus- tól kölcsönvett eszközökkel feküdne reá az egész világra, — mely csak akkor lesz szabad s boldog, ha térdet hajt s porba hull a világmegváltó szociáldemokrácia és annak apostolai : a Bébel féle nagy imperátorok előtt. Micsoda zsarnokság, minő terrorizmus tenné szerencsétlenné ezt a világot, ha a szociáldemokrácia csakugyan diadalt aratna és legázolna mindenen, amit eddig ember alkotott ? ! Nem kell nagy fantázia hozzá. Ez a zsarnokság már rég előre vetette árnyait. Apró fiók üzletei már rég virágzanak és