Rendőri Lapok, 1907 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1907-03-01 / 3. szám
IV. évfolyam. Szatmár, 1907. márezius hó Kizárólag a rendőrfőkapitányi hivatal tisztikara, rendőr- és csendőrlegénysége számára.-1= A RENDŐRFŐKAPITÁNYI HIVATAL TISZTIKARÁNAK, RENDŐR- ÉS CSENDŐR-LEGÉNYSÉGÉNEK SZAKLAPJA. Összeállítja : Tankóczi Gyula főkapitány felügyelete alatt a hivatal tisztikara. 3-ik szám. Házi tolvajok. „Alkalom szüli a tolvajt“ — tartja a közmondás, melynek igazságát bizonyára senki sem | fogja kétségbe vonni. Ahányféle az alkalom annyiféle a tolvajlás minősége is. De az még hagyján volna, ha csak akkor károsítanának meg bennünket a tolvajok, ha erre véletlenül, — mert szándékosan csak nem tesszük — alkalmat nyújtunk nekik. Fájdalom, a dolog éppen megfordítva áll, ] mert a tolvaj nem várja be a kinálkozó alkalmat, hanem a legtöbb esetben maga csinálja magának j az alkalmat a lopás elkövetésére. És hogy ne kelljen becses figyelmét egyszerre | minderre kiterjesztenie és ezáltal mindenütt csak tökéletlen munkát produkálnia, a tolvaj urak épen úgy oszlanak ezéhekre, mint a tisztességes foglalkozású emberek, miáltal elérik azt, hogy kellő gyakorlat után kiváló ügyességre tesznek szert és egyes tetteik valóságos remekbe mennek. Az aláb- j biakban megkísértjük a tolvajlás különböző váll- fajairól egyet-mást elmondani. A lopás legsűrűbben előforduló fajtája a házi tolvajlás. Ezt a mesterséget valóságos tolvajok, alkalmi tolvajok, házhoz közel álló személyek, mint szomszédok, cselédek és a mint sajnosán tapasztaljuk — néha rokonok is gyakorolják. A hivatásos tolvaj nagy lélekjelenlétén kívül az által különbözik az alkalmi tolvajtól, hogy rendkívüli j ügyességgel tudja a kellő pillanatot hasznára for- | ditani. A házi tolvajok, a kik közé sok nő is tartozik, a legkülönbözőbb álarozok alatt hatolnak be a házakba. Mint ügynökök, házalók, elárusitónök, jósnők, koldusok jelennek meg; tanulmányozzák a házbeliek és a cselédség szokásait, kitudják hol tartják az értékes holmikat, hogy könnyelműen, vagy óvatosan járnak- e el az ajtók és ab- i lakok bezárása körül és addig várnak és próbálnak inig végre nyílik a kedvező alkalom. A cseléd, a ki az udvarba megy be és nem zárja be maga után az előszoba ajtaját, mert azt hiszi, hogy egy perez múlva vissza fog térni, lent egy ismerősével vagy barátnőjével találkozik, beszédbe egyeledik velük és e közben elfelejti, hogy a lakás nyitva áll. Ez a nehány perez elegendő a tolvajnak arra, hogy a lopást elkövesse, hogy elemelje az egész ezüstkészletet, ruhadarabokat és mindent a mi a keze ügyébe akad. Ezek a házi tolvajok százféle fogással, rendkívüli ügyességgel, lélekjelenléttel és vakmerőséggel bírnak, mindig készen áll náluk egy kifogás, sőt arra is képesek, Tiá a károsult féllel találkoznak, hogy vélő beszédbe eredjenek és ezáltal elhárítsák n agukról a gyanút. Az is előfordult már, hogy ők tettek szemrehányást a lakás tulajdonosának, v gy a cselédnek könnyelműségükért, m közben zsákmányukat ügyesen elrejtették ruhájuk alá. Vidéken, főleg aratás idején garázdálkodnak ezek a jó madarak, mikor az egész lakosság künn vau a mezőn. Ilyenkor a ház rendesen egy öreg anyóka gondjaira van bízva, a ki a forróságtól elbágyadva elalszik és elmulasztja a kaput ős ajtót bezárni. Ezt a körülményt hasznára fordítja a tolvaj és elviszi azt, ami épen kezeügyébe esik, legyen az ruha, fehérnemű, étel baromfi vagy a mire leginkább áhítozik — készpénz. A tolvajlásnak ebben a fajtájában tudniillik legnagyobb mesterek a ezigányok és asszonyaik, akikről bátran ellelu-t mondani, hogy bármikor készek lopni, ha meg van a hozzá való alkalom, ha jóslás vagy koldulás ürügye alatt jelennek is meg. mindég a lopás a főezéljuk. Ezt tartják mindég szem előtt, mig a többit csak úgy mellékesen űzik.
