Rendőri Lapok, 1905 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1905-07-15 / 1. szám

RENDÖEI LAPOK l^sö szám. 2-ik oldal. Népfürdő. A Szamos folyónak minden esztendőben van egy-két Áldozata és pedig azért, mert a hatóság nem tud tenni oly óvintézkedéseket, melyek visz- szatartanák a bujkálókat, a gondatlan fürdéstől. Hiába a minden lépten-nyomon felállított tilalom­táblák, hiába a fürdőzők szétzavarása, hiába a ti­lalmat áthágók kihágási utón való bírságolása, mindig volt és lesz a Szamos folyónak áldozata. Körülbelül egy évtizede, hogy a népfürdő kérdése szőnyegen van, s valahányszor egy-két áldozatot ragad magával a Szamos, helyi lapjaink nem késnek elég buzgósággal tárgyalni a kérdést, természetesen az áldozatok megmentése, illetve a pusztulás megakadályozása végett. Ha mi e kérdéshez szintén hozzá szólunk, ez alkalommal a humanismust mellőzzük 8 a hu- manismus istápolását a társadalom által fentartott helyi sajtóra bízzuk, nem azért, mintha nem ké­pezné ez is feladatunkat, de azért, mert a Ti érdéi ez a része eléggé ki van , merítve s azért, hogys inkább rámutathassunk e kérdés tárgyalásánál azokra! az okokra, melyek a közönség elölt talán nem eléggé ismeretesek. A Szamos múlt és jelen aggályai és áldbzatai mellett is egy megfizethetlen kincse a városnak, vízben, folyóban szűkölködő nagyobb városok irigy­kedve nézik e természeti ajándékot s mi még ott sem használjuk ki e természeti adomány előnyeit, hol a közegészség oltalmazásáról, előmozdításáról van szó. Ismerjük ennek az indokát. A város közön­ségének nagyobb megterheltetésétől való tartózko­dást, mert mint az 1897-ben egy népfürdő létesí­tése iránt megindult tárgyalás feltünteti, annak elő­állítása előbb 8000, majd 5000 koronára tervez­tetett. Hogy olcsóbban vagy drágábban lehet ezt előállítani, azzal most nem foglalkozunk, de szembe állítjuk csupán mérlegelés czéljából az anyagi ál­dozatot azokkal az érdekekkel, melyek hozzáfüződ- nek a népfürdő kérdéséhez. Köztudomású, hogy a Szamos folyó a várost érintő részén a mederben épített párhuzamos mű­vek által szabályoztatott, s a párhuzamos művek és sarkantyúk által megszűnt az a régi állapot, hogy a Szamos egész partja alkalmas volna sza­bad fürdőzésre. A vasút hidján felül a sarkantyúk már a parton mély vizet idéznek elő, a két hid közt a párhuzamos művek, maguk közé szorítják a vizet, a vágóhíd környékén kötésig érő iszap lepi el a folyó partjait. Hol jelöltessék ki hát a szabad fürdés? mikor a rendkívüli időjárás miatt — mely gyakran is­métlődik — nem lehetett a Szamost megközelíteni s a tisztaság után vágyó szegény nép a tilalom­fák daczára is felkeresi a folyam ismeretlen i®ed- rét, nem is sejtve a veszélyt, mely reá várakozik. Fél nyarat töltöttünk el már, hogy szabad­fürdőhelyet jelölhettünk ki a két hid között, de most is csak kényszerűségből és eddig tiltott he­lyen, mert épen az államvasutak forgalmi főnök­ségének megkeresésére a most kijelölt helyen már eltiltattuk a közszemérmet sértő s a közerkölcsi ségbe ütköző fürdést. Micsoda közegészségügyi érdek az, a közön­ségnek mielőbb minél nagyobb ' rétegben hozzáfér­hetővé tenni a szabad fürdőt. A gyermek legelső egészségügyi szabálya mit az iskolában hall, az egészség megóvása végett a test tisztántartása s mi julius közepén tudunk csak a közönség szá­mára szemérmet sértő s még is kevésbé alkalmas helyet kijelölni úgy, hogy sem nem, sem foglal­kozás tekintetében különbséget nem tehetünk. Ez utóbbi a közerkölcsiségi érdekek megóvá­sát sürgeti s korunk hajlamai mellett bizony kívá­natos súlyt fektetni az erkölcsök védelmezésére, mert ezek elhanyagolása talán több áldozatot kö­vetel a Szamos folyónál, mely mint közegészség- ügyünk egyik hatalmas eszköze, ily alkalmas mó­don kínálkozik a tisztaság s ezúton a közegészség előmozditására. A humanismus, közegészség és közerkölcsiség hármas jelszava ékesítse azt a népfürdőt, melynek felállítását mi is szükségesnek tartjuk s óhajtjuk, hogy az a fonál, mely a kérdés megoldásánál el­szakadt, ismét felvétessék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom