Rendőri Lapok, 1904 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1904-10-01 / 2. szám
I. évfolyam. Kizárólag a rendőrfökapitányi hivatal tisztikara és rendőrlegénysége számára. Szatmár, 1904. október hó 1. SKgám. ! Wi V2-^ RENDŐRI LAPOK. A RENDŐRFŐKAPITÁNYI HIVATAL TISZTIKARÁNAK ÉS RENDŐR LEGÉNYSÉGÉNEK SZAKLAPJA. Összeállítja: Tankóczi Gyula főkapitány felügyelete alatt a hivatal tisztikara. A rendőrség hivatása. A létért való küzdelemben a rendőri pályán épen annyi álláskeresővel, pályázóval találkozunk, mint az élet bárirely foglalkozásában Nem vetnek számot a nehéz feladattal, mely a rendőrségre háramlik, kenyérkeresetnek nézvén pusztán azt a foglalkozást is, mely kiváló tulajdonságokat igényel attól, ki hivatását az ügy szolgálatában sikerrel akarja betölteni a társadalmi rend biztosítása, a polgárok védelme és gondozására. Milyennek kell a rendőri alkalmazottnak lenni, hogy hivatását sikerrel és a közérdeknek megfe- lelőleg töltse be? Egy egész embernek. Ki a rendőrség szolgálatába lép, tisztába kell lennie azzal, hogy éjét, napot szolgálatának kell szentelni. Hivataloskodásában, társadalmi tevékenységében, szórakoztató mulatozásában, mindég a hivatás lebegjen szeme előtt s szükség esetén éjjel, nappal szolgáljon a társadalmi rend biztosítására, nem az íróasztalhoz való lenyiigözéssel, de a minden irányú folytonos éber figyelemmel s a közrend és közegészség megóvására szükséges példányszerü kötelesség kifogástalan teljesítésével. Legyen a rendőri alkalmazott — a tudás és általános ismeret szerzésre való törekvésen kívül — igazságos és lelkiismeretes, mert csakis ezek mellett kelthet bizodalmát és tiszteletet a rendőrség maga iránt még azok részéről is. kikre a rendőrség eljárása hátránynyal jár. Legyen a rendőrség határozott és erélyes. Minden cselekvéséta megfontotás, mérlegelés előzze meg, a végrehajtás azonban ne legyen ingadozó, hanem a hatalom fitogtatása, az erőszak oknél- kül való érvényesitése, megfélemlités, durvaság mellőzésével — erélyes és következetes legyen. Legyen végül a rendőrség tisztességes, anyagi előnyök eljárásában ne befolyásolják, mert a lelkiismereti megnyugvás fokozza, vagy ellenkezője lankasztja a munkakedvet, melynek fokozásához az anyagi gondok kevesbitésével bizonyára a város közönsége is hozzájárul, hogyha látja egy oly rendőrség sikeres munkáját, mely a fentebbi nélkü- iözhetlen kellékek és tulajdonságokkal bir. Csendőrség. A belügyminisztériumnak a városi csendőrsóg ügyében közölt 66539—904. számú leirata birtokában csakugyan közel áll a város köz nsége ahhoz, hogy a csendörséget mielőbb, de az előre tervezett időben — még ha ideiglenes épületben is — 1905 évi január hó 1 én a közbiztonság szolgálatába állítsa. Lapunk egyik barátja közelebbi számunkban fog azzal foglalkozni. miért czélszerübb a csendőrség alkalmazása a közbiztonság ellátására s mily kevesek a fölmerülő hátrányok a polgárok személyi és vagyoni biztonságával szemben, különösen ha azt figyelembe vesz- szűk, hogy minő kifogások emelhetők az általában csekély létszámú s silányul javadalmazott városi rendőrségek működése ellen. Mi inkább csak az ügy feltárására szorítkozunk, hiszen a leghitelesebb adatok birtokában talán elsősorban mi vagyunk abban a helyzetben, hogy tiszta képét adjuk a város közbiztonságának, a polgárok nyugalmának, személyi és vagyoni javaik biztosítására szolgáló nagy horderejű s az előkészítés már magasabb lépcsőjén álló közérdekű ügynek. Jelen czikkünk főkép a város áldozatait tárja fel, de ismertetni fogja a rendőrlegénység jövőjét, mely sokaknál, még kívülállóknál is oly sok aggodalomra szolgáltat okot. Mindenekelőtt ismertetjük a leiratot, mely szerint a miniszter hozzájárul ahhoz, hogy Szatmárnémeti város bel- és külterületén a közbiztonsági szolgálat esen- dörség által láttassék el és pedig 2 őrmester, 3 őrsvezető és 28 csendőr kirendelésével, kikhez beosztatik még a szatmári járás csendőrsége s ezekkel együtt a csendőrség 39 főt tenne ki. A csendőrsóg fentartásához járul a város közön-
