Reformátusok Lapja, 1896 (4. évfolyam, 1-15. szám)

1896-04-04 / 14. szám

IV. évfolyam. Mátészalka, 189p. április 4. ......... -........... 14. szám. E GY HÍ ZTÄRSADÄLMI HETILAP. A „SZATMÁRI PROTESTÁNS IRODALMI KÖR“ KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: hová a lap szellemi részét illető minden közlemény és az elő­fizetési pénz is küldendő: Gyűrtelek (Szatmár m.) Névtelen vagy álnév alatt érkezett közleményekre nem reflektálunk. Leveleket csak bérmentve fogadunk el. Kéziratokat vissza nem adunk. Előfizetési dijak: egész évre 4 Irt. Félévre 2 frt. Egyos szára ára 10 kr. Hirdetési és nyílttéri dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal: hová a hirdetések és hirdetési dijak, valamint a reklamácziók intó zendök : Mátészalka, Weisz Zsigmond könyvnyomdája. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. — Nyilttór sora 20 kr. Kincstári illeték minden egyes hirdetés vagy nyilttér beiktatásánál 30 kr. Megjelenik a lap minden szombaton. ■a Feltámadunk! Keresztyén vallásunknak legfőbb hit- czikke ez, hogy feltámadunk! Összes ke- resztyénségíluk e hitczikkel áll, vagy esik, mint az írás mondja: ha a Krisztus föl nem támadott a halálból, hiábavaló a mi prediká- lásunk, hiábavaló a ti hitetek is. Ez a hit köti össze a földet a menynyel, az em­bert az Istennel. Ha feltámadás nem vol­na, ha mi a halálban végkép megsemmi­sülnénk — akkor összes eszményi világunk romba dőlne, akkor az ember nem volna egyéb, mint egy kétlábú állat. A feltáma­dás hite Isten képe az emberen. Oh, hányán dobják el Istennek ezen képét magukról! hányán akarják megta­gadni a kér. vallás ezen nagy hitigazsá­gát ! hányán ostromolták már a kételke­dés, hitetlenség, az ész, a tudomány fegy­vereivel az emberiség ezen hitvilágát! és nem sikerült megvívni ezen erősséget. A keresztyénség eszményi világát megdön- teni nem lehet többé soha! mert annak fundamentoma maga az Ur Jézus, más fun- damentomot pedig nem vethet senki. Mi ezen az alapon állunk, ezen épül vallásunk, erkölesiségünk, boldogságunk, ebből sarjadzik minden erény, igazság, hu­manitás, szeretet, ez teszi szentté, tisztává a családi életet, ez nemesíti meg a tár­sadalmakat s ez adja a műveltséget, ha­talmat a nemzeteknek. — Ez vigasztal az élet bajaiban, bátorít a halálban, ez vezé­rel bennünket az istenhez! A keresztyénség a Jézus feltámadá­sán, mint szegletköven épült fel és lett mustármagból világhatalommá e földön, az emberiség üdvére! Emberi erő e világha­talomnak többé nem árthat s a ki az ellen fegyvert fog, csak önmagát sebzi meg. Örök, megdönthetetlen, Istentől ada­tott igazság az, mit az évenként megújuló Husvét hirdet a föld népének, hogy: fel­támadunk ! —y­Egyházmegyénk házi ügyei. Szatmári egyházmegyénkben két lel­kész! tanácsbirói állás van üresedésben. Ezekre még a múlt év őszén el lett ren­delve a szavazás, be is adatott összesen 71 szavazat. Október 10-én az erre kine­vezett bizottság fel is bontotta a szavaza­tokat s ezekből kitűnt, hogy Nagy László n.-ari lelkészre adatott 35, Tabajdi Lajos szatmári lelkészre 31 szavazat, 5 szavazat pedig érvénytelen volt hibás kiállítás mi­att, a mennyiben 4 szavazatból nem le­hetett kiolvasni, hogy kinek a javára szá­míttassák, egy szavazat pedig teljesen érvénytelennek nyilváníttatott. A szava­zatbontó bizottság nem tartotta magát il­letékesnek dönteni a szavazatok érvénye fölött, hanem azt az egyházmegyei köz­gyűlésnek tartotta fen. Nézetem szerint a bizottságnak kel­lett volna dönteni e kérdésben, arra ille­tékes és jogos is volt az egyházmegye felhatalmazása alapján. — Régi gyakorlat szerint a hibásan vagy hiányosan kiállított szavazatok nem veendők figyelembe s a fenforgó esetben — midőn már korlátolt szavazásokról volt szó — csak is az ér­vényes szavazatok többsége szerint lehe­tett s kellett volna a döntést megtenni s a választást kimondani. — Ha a bizottság eként járt volna el, azóta mindkét tanács- birói szék be volna töltve. Nem kifogásolom azonban a bizottság eljárását, tisztelem meggyőződését, ha az alkotmányos formákhoz szigorúan ragasz­kodik. Ám döntsön a legilletékesebb fo­rum ! Csak azt vagyok bátor ajánlani, hogy mondja ki egyidejűleg az egyházmegye, hogy a hibásan vagy hiányosan kiállított szavazatok nem létezőknek tekintetnek s az azokat kiállított egyházi elöljárók bir­ság alá esnek. Egy másik nagyon fontos házi ügyünk lesz a lelkészi gyámintézetek ügye. Az nevezetesen, hogy a szatmári egyházme­gyében a Jelentő ivek szerint túl magasan lettek fölértékelve a lelkészi javadalmak s e miatt az országos gyámiutézet belé­pési járulékaival s évdijaival aránytalanul lesznek megterhelve lelkészeink. Az egy­házmegyének e miatt föl kell szólalnia, uj és helyesebb fölvételt eszKözölnie. Az is fontos kérdés, hogy egyházme­gyei lelkészi gyámintézetünk kötelezheti-e az újonnan belépő lelkészeket arra, hogy e gyámintézetbe is belépjenek és ennek kötelezett tagjai legyenek? Az orsz. gyám­T Á R C Z A. Husvétban. „Elmúlt a gyász, megszűnt a jajszó“ S reánk mosolygó nap ragyog, Mert a sírjában halva alvó Megváltó — ma feltámadott! Öröm fénylik füvön s virágon . . . Hozsánna zeng át a világon. Millióknak ajkán zeng ma ének: A menny és fold bölcs Istenének! Feltámadás hite s reménye Minket az éggel összeköt; Nem hullunk többé esve térdre, Jajgatva a sírok között! Hitünk horgonyát átkarolva, A csüggedőkhöz lehatolva, Vigasztal Jézus — bölcs vezérünk . . 0 mi bennünk! mi Benne élünk! E földi lét „az élet álom“,*) Hitünk fénye ragyogja bé . . . Minden múlandó e világon, Csak az örök : mi Istené! *) Calderon. Mi tőle lelkűnkbe szállá: Szeretet, szellem, bit s a hála S buzgó szív hangja csengő ének . . Zengve ajkunkról szent nevének! Áldott Jézus! Hozsánna néked! Mert újra élsz — s nem vagy halott, Te „harmadnapra“ mint Ígérted; Felépitéd a templomot. Felépitéd, hogy mi belátva: Lelkűnknek csak meny a hazája . . . S nem maradunk vigasztalan, Ott lesz szivünk — hol kincse van! (Jármi.) Kosa Ede. Hatvan év előtt. A nagykárolyi egyházmegye névtárt adatai 1836-ik évről. A nagykárolyi egyházmegyében 1836-ban esperes volt Hajós Nagy András nagykárolyi lel­kipásztor. Segéd kurátor Csomay Pál. Jegyző Ku- lifay Miklós k.-jánosi lelkipásztor. Egyházi tanács- birálc: Pávai István n.-ecsedi 1. p. Szabó Sámuel hodászi 1. p. Veres Sándor mátészalkai 1. p. Vi­lági tanácsbirák: Csanádi Márton, Horváth Antal, Komoróczy Lajos, Újhelyi Károly. Az egyes egyházakban : Apáti 583. I. Balogh Mihály, t. Márki János. Bere 710. 1. Deák István, t. Csihor János. Bör- vely 1391. I. Peleskei Pál t. Hajós Nagy Károly I. t. Bogdány Imre. Csomaköz 290. I. Biró András t. Nagy József. Darócz 631. 1. Murvai Miklós t. Juhász Lajos. Dengeleg 332. 1. Pap Dániel, t Hajdú Dániel. Dobos 562. 1. Kovács Sámuel fe Nagy Márton. Dobra 1233. 1. Makai István t. Ba­log György. Domahida 111. 1. Szoboszlai István. Endréd 860. 1. Séllei József t. Pataki József I. t. Makkai Dienes. Ecsed 1291. I. Pávai István t. Koncz Imre. Fábiánháza 545. 1. Hajós Nagy An­tal t. Fülöp László. Gebe 954. 1. Keresztúri Pál t. Kovács Mihály. Genes 726. I. Szentmiklósi Né­meth Albert t. Huszti György. Géres 1020. I. Szaklányi Imre t. Bán István. Hodász 645. 1. Szabó Sámuel t. Kisújszállási Mihály, llk 482. 1. Baksai Mózes t. Mészáros Antal. Iriny 411. 1. Lengyel József t. Somogyi Mihály. Kaplony 209. I. Gasparóczki József. N.-Károly 2258. 1. Hajós Nagy András esperes, t. Bocsi Mihály a. t. Bécsi Gábor 1. t. Kalith István. Körtvélyes 1132. 1. Győri Lajos t. Komáromi György 1. t. Beregszászi Nagy János. Majtény 365. 1. Czibók Pál t. Füzeséry Lajos. Elegyes 1105. I. Hunyadi Ferenez t. Geczó |Enók. Mér'k 311. 1. Katona József t. Morvái Sán­dor. Olcsva 513. 1. Szőke Gabor t. Tarpai János. ! Pályi 317. 1. Várad! Szabó Sámuel t. Nagy La­jos. Papos 146. I. Horváth István t. Tóth József. Parasznya 211. 1. Molnár Ferenez t. Helmeczi Mihály. M.-szalka 2579. 1. Veres Sándor t. Szé- i kely Dániel, Ember András. Szám összeg 1486. 1. j Szabó Dávid t. Fekete Pál. Szaniszló 239. I. Sar- j kadi Nagy Mihály t. Beregszászi Nagy József, j Szentmiklós 169. 1. Abai Nagy György t. Erdei Péter. Jánosi 926. I. Kulifai Miklós t. Szűcs Jó­zsef. Jármi 596. 1. Szabó József t. Deine Antal, j Vitka 780. 1. Segesvári Mihály t. Mándi Károly^

Next

/
Oldalképek
Tartalom