Reformátusok Lapja, 1896 (4. évfolyam, 1-15. szám)
1896-01-18 / 3. szám
R E E. 0 R M A T U SOK L A P"J V. lehetetlenségek közé tarFrancziaország, ott az emberi szenvedély! szörnyei elszabadulnak lánczaikról s magát az államot falják fel. Az egyházak erkölcsi erejét minél inkább fokozni kell egy jól rendezett államban, meg kell adni azoknak a lét feltételeit, hogy missziójuknak megfelelhessenek. így fogva fel a kérdést, a lelkészi javadalmak korszerű rendezése elsőrendű állami feladat. S az a vajúdás, melyen a kongrua-ügy már eddig átment s még átmenni fog, elvégre is megszüli a lelkészi fizetések országos rendezését. Hogy e ren-j dezés magával hozza-e az egyházi javak államosítását? az a református egyházra nézve másodrendű kérdés. Előttünk az a lő kérdés, hogy a mi lelkészeink kong- ruáját is egyidejűleg rendezze a törvény- hozás. A mi lelkészi állomásaink javadalma már a lehető legpontosabban össze van Írva. Szükségletünk tudva van. Egyelőre csak annak fedezését kívánjuk az állam-j töl. Majd ha a kath. egyházban az összeírás s az azzal kapcsolatos kérdések, mint a kegyúri viszony stb. megoldva, niegké- szitve lesznek — akkor fogjuk mi is adózási viszonyainkat, terheinket felmutatni s azok alapján követelni az osztó igazságot és méltányosságot. _____________________________________Sz^_ A protestáns sajtó. A közelebbi napokban csudálatosán egybehangzó panasz-hangok verődtek fel az összes prot. lapokból, a regiekből és az újabbakból egyaránt. Az Ínség hangja a szellemi munkások ajkairól! Ki ne döbbent volna meg e borzasztó harmóniától, ha ép érzékkel áldotta meg Istene a sajtó hivatása felől es ha nem hunyta be szemeit a fejlődő események szemlélése előtt* 1?! Kételkedni szerettünk volna a siralom őszinteségében, de azok a legnagyobb részben ingyenes munkások, — a kik ott forgolódnak a hazai prot. sajtó körül, hogy melengessék annak dermedő tagjait — nem érdemlik meg senkitől, hogy szomorú jutalom gyanánt még megbízhatóságuk ellen is hitetlenkedjünk. Valóságnak, rideg igazságnak kell tehát elfogadnunk, hogy egyházi és iskolai lapjaink a rlet és nem lét" bizonytalanságai között vergődve élnek. De hát miért is van ez igy? Talán magában a sajtóban, ennek vezetőiben és munkásaiban, talán az olvasó közönségben vagy a viszonyokban rejlik a panaszolt bajnak oka, forrása?! ki tudna közülünk elégíteni: — ezt merészség volna gondolni is, méglnkabb pedig állítani. A lapok apasztása észszerű lehetne tehát anyagi szempontból, mert a szerkesztő és kiadó képesekké válhatnának a dolgozó társak jutalmazására is, de bár hogy törjük is a fejünket, bármikepen mérlegeljük is a következményeket, nem követne — szerintünk — a számbeli apasz- last megfelelő szellemi és erkölcsi haszon. Aztán van a vidéki központból szétterjedő lapoknak egy roppant nagy előnyük épen bizonyos vidékekre, nagyobb körökre, vagy mondjuk tgyes egyházkerületekre nézve; az t. i., hogy azok híven képviselvén a vidék érdekeit, adalékok tárául is szerepelnek a jövendő egyháztörténetem író szamara s a mi ennél is főbb, nem engednek elaludni egy némely jóravaló tehetséget, sót — hosszabb fennállásuk mellett — nevelnek egy egész Írói csoportot, a mi a merev központosítás mellett a tűzik. Az nem volna rósz, sőt nyereség lehetne, ha a meglevő egyházi lapok egyhuztarsadaíinunknak más-inas rétégéit tudnák maguknak meghódítani s úgy vinnék és osztanák szét a prot. egyház igaz szellemét, hogy hatásuk mindenfelé erezhető volna s minden körben jó gyümölcsöket teremnének. E tekintetben a legjobb mester az idő es az okvetetlenül meg fogja a czelhoz vezető utakat a hivatottak előtt világosítani. Nincs módunkban a meglevő egyházi lapok fentartasa ?! Hat a szegénység — az ismeretes prot. szegénység — nem jó eszköz a sajtó pat- rocinálasára : ez kétségtelen. De nem járul-e valami csekélységgel a prot. sajtó a hivatalos szegénység oszlatgatasához is? Nem sir-e fel idönkint és nem követeli-e a nagyobb igazságot, a több méltányossagot s nem veszi-e meg olykor vezér- embereink lelkét is az alulról felhangzó panaszok megszivlelésére ?! A lelkészi özvegy-arva-gyám- tar felállításában, korábban a, doinesztikában, vagy általában a hivatalnokok fizetésének rendezésében stb. stb. az egyházi sajtónak semmi része sem volna ?! Egy megdöbbentő tapasztalat nyugtalanítja a mi egyházi sajtónk vezetőit és kiadóit, az t i., hogy előfizetőinek sorában aránytalanul nagyobb a földiekben fogyatékos emberek száma a vagyonosokénál még a lelkészi osztályban is ! A másik, nem kevésbbe elszomorító körülmény pedig az, hogy u. n. világi embereink nem érzik — tisztelet a kivételeknek — az egyházi sajtó szükségességét s egy-egy efféle lap hordatasát legfölebb bizalmi állásukkal járó kötelességnek gondolják. Ha ezen az állapoton csak kicsit is javíthatunk, az egyházi lapok sorsa tüstént megváltozik s a megélhetés gondja alól azonnal felszabadulnak. Az óriási szellemi haszonról most ne is szóljunk ! Nem tudjuk ki és miként, de figyelmeztethetné az u. n. világi elemet arra, hogy Zichy Nándor, Eszterházy Miklós és a kath. egyház sok valakinek kölcsönre van szüksége, az a választmány mondja ki, hogy nyerhet-e a folyamodó kölcsönt es mennyit. így szépen megalakulva aztán nein lesz semmi egyéb teendőnk, mint a befizetéseket pontosan megtennünk. Azt gondolom azért, hogy most elég lesz kimondanunk annyit, hogy egy ilyen sególyzó egyletet akarunk felállítani a végett, hogy abba mindenki, a ki aláírta nevét annak az irasnak, mely arról szól, hogy lemondunk a pálinka ivásról azt a nehány krajezárt, mit eddig pálinkára szokott kiadni — beadja. Ezekben a napokban azután szamba vesszük magunkat és szombaton délután — mikor az iskolába gyermekek nem lesznek — össze fogunk jönni s ott azok, kik tagjai lesznek ennek az egyletnek, megválasztják azokat, kikre szükség van az egylet ügyeinek vezetésénél. — Igen jól lesz úgy — monda az öreg Fiiét ás és többen — de hát addig is szeretnénk esténként összejönni, ha szives lesz jó tisztelendő urunk értünk fáradni. — A legnagyobb örömmel teszem a fáradságot s igen örülök azon, hogy szeretnek összejönni. Higyjók ei, hasznosabbal az időt nem is tölthetnék el, mint na ide feljőve, figyelnek az itt hallottakra. Most azonban — mivel az idő későre van — menjünk szét és odahaza gondolkodjunk az itt hallottak felett. A jó Isten áldja meg önöket! — Isten áldja meg jó tisztelendő urunkat is, mondák az emberek s szétoszlottak. * Kevés mondani valónk van már. A téli estéken át ezután is összejöttek Sarfalu lakosai s I figyelmesen hallgatták a lapok, vagy más köny- ! vekből telt felolvasásokat. A tervbe vett segélyegylet megalakult. A lelkész urat választották meg elnöknek, a tanító urát pénztarnoknak s az öreg Filotást legelső választmányi tagnak. Azután ment szépen rendben minden, a befizetések rendesen befolytak s az év végével az eredmény meglepő volt. Az öreg Filótas csak úgy csodálkozott. mikor a zárszámadás megtörtént es hallotta olvasni, hogy ó neki — ki minden nap 30 krajezárt tett felre és igy hetenként 2 frt 10 krt fizetett be — 115 frt tokepénze van, a nélkül, hogy legkevésbé is megerőltette volna magát és e mellett úgy erezte, hogy sokkal jobb egészsége vau, erősebb mint volt addig, inig a palinkat itta s csak úgy ragyog az arcza az örömtől. A többiek is igen meg voltak elégedve, mindnek volt egy-egy kis megtakarított tökepénze és ennek úgy örültek azok a szegény emberek, kik az előtt mindig adósok szoktak lenni ide is, oda is. Legnagyobb volt azonban öröme a lelkésznek, midőn huta, hogy nepe jólétnek örvend es boldogabb sokkal, mint anuakelotte volt. Az a merev vonás is eltűnt az arezokról s a vidámságnak nyílt derültsége látszott rajtok . . Öltözetük is lassanként csinosabb Jett s egész öröm volt nézni őket onnan a paroehia ablakából, a mint szép csendesen mentek a templomba vasárnaponként. Ezt nem mulasztotta el egy is közülök. De nem csak a templomba járták el rendesen, hanem az iskola-helyiségbe is, hol most virágzó olvasókör van, igen szép könyvtárral, melyre a tagok befizetésén kívül a segélyegylet is szavaz meg évenként bizonyos összeget. Olt vannak téli estéken rendesen s nyáron át a vasárnap délutáni isteni tisztelet után is mindenkor. Csak egy hely üres ma Sárfalun — a korcsma s csak egyedül a Nyakigláb gazda nem volt megelégedve a dolgok folyásával. Ott is hagyta aztán Sarfalut és más helyre költözött, hol a pálinkának még keiete van. A sár is eltűnt Sárfalu utczáiról, mert egyenes árkot húztak az utczak szélein s az átmetszésekre hidakat raktak. Még a mező, a szántóföld is megérezte a nagy változást. Jobban termett az is . . Ott az olvasókörben sok hasznost tanultak s azt alkalmaztak is, odahaza a gazdaság körül. És most az egykor elhagyatott falu, példányképe a községeknek s ha valaki sárfalui emberrel találkozva, kérdi tóle, hogy hol lakik, nem süti le többé szemeit a kérdezett, de egész büszkeséggel mondja, hogy — Sárfalun . . Tudja-e az ur, hol van? . . Persze, hogy tudja, mert hiszen ennek a csodálatos átalakulásnak Ilire ment az egesz vármegyében, de még azon túl is. És ezt mind annak a jólelkü Tisztelendő urnák esze és szive hozta létre. Adjon Isten minden községnek ily lelkes és bölcs népvezért! (Vége) Alsó-örs. Dömény Zoltán. Valaki mindjárt az első panasz-hangokra 1 olyan forma feleletet adott egyik eg\h»zi lapunkban, mintha « foka volna sok, az eszkimó pedig kevés es e meggyőződésében tanácsolta is az egy- ; házi lapok szamának nugapasztását — a központ javára. Hát igaz, volt idő, a mikor meg tudott élni - a hazai ev. ref. egyház, sőt az egész hazai pro testanüzmus egyetlen egyházi lappal is éspedig az az idő a megpróbálták« esztendeiből telt ki... | A viharban összehuzódiunk s jól esett az égj kályha melege s főleg pedig az a tudat, hogy együtt vagyunk. De jöttek a derűsebb, a mele- ! gebb napok s az imént még egyén lelkesülő ve- , zerferíiak nem elégedtek meg az egy kályha | melegével, az egyetlen lámpa világosságával sa| szellemi eletnek különböző pontokon felfakadt és gondosan ápolt forrásaiból uj vizek kezdtek cser- gedezni a szomszédos mezőkre. Némi különbség i támadt közöttünk az Isten dolgainak keresésében, a bit-igazságok megtalálásában is s itt is, ott is érezni kezdtük a lelek követeléseit s jogot formáltunk ahoz, hogy „a lélek fu, a honnan akar". És igy volt ez jól; igy követelte ezt az eszmék tisztázása, igy bizonyos nagy szellemi; | központok magasabb érdeke, a mit kicsinyeim! j vagy tálán ketsegbe vonni protestáns embernek; nem szabad, ha csak bizonyítványt nem akar kiállítani arról, hogy nincs tisztában a protestantiz- ; mus természetével. A centrálisadé nem a mi világunk, főként! ! a szellemiekben nem! Nincs is nekünk igazság! szerint egy centrumunk s gondolni is hiba ilyenre j kivált most, a mikor az országos ügyek vezetői | is kezdik belátni p. o. egyebek közt a tanügyi | centrálisadé veszélyes voltát is és az ellenkező! irány fele igazodnak. Egyházi lapra nezve az or-j szagos vagy politikai centrumnak nálunk semmi! különösebb jelentősége nincs, miután az ilyen lapnak nem voit és nem is lesz liivatasa a hírekkel való harangozás és a villamos gyorsasággal való versenykedes. A mi lapjaink nem a zajjal, ; hanem szellemükkel vannak hivatva hódítani. : Ha sok a mostani prot. lapok száma: ugyan 1 melyiket volna tanácsos elaltatni ? Debreczen,! I Pápa, Sárospatak, Kolozsvár, avagy nincsenek e 1 történetileg is praedestiuálva arra, hogy eszméikkel a nyilvánossá* elé adjanak s a munka versenyében mintegy egjTbáatól fenyesedjenek ? Hol , vau az az egyetlen lap, a mely képes volna a mas-más szellemű Írok termékeit — mint valamely gyűjtő szekrényben — egybehalmozni s azokat esetleg kibékítő összhangba összeolvasztani?! ! Aztán netn volna-e az határozott kárára egyházi és tudományos életünknek, ha a munkára serkentő eszközökben megfogyatkoznánk épen akikor, a mikor két kezzel is dolgoznunk kellene a magunk és egyhazunk tisztességéért? Meglevő nagyobb egyházi lapjaink valameny- i nyien különböznek egymástól irányra és szellemre I nezve. Hogy akár egyik, akar másik mindenkit
