Reformátusok Lapja, 1896 (4. évfolyam, 1-15. szám)
1896-04-11 / 15. szám
REFORMÁTUSOK L A P J A. rendezésében vezérkönyvül szolgálhat, addig a tanulóknak a mílleníumí emlékünnepély szép és hasznos mulattató emlékét képezheti. Ára 10 kr,, megrendelhető ugyanott. Ajánlom megérdemlett figyelmükbe. Kiváló tisztelettel vagyok B.-Paiádon, 1896. április 3. Hivatali «zolgájuk Béltelcy Albert h. esperes. =A magyar faj hanyatlása. Beksics Gusztáv adatokkal bizonyítja meg legújabb könyvében, hogy a nagy alföldi tiszta magyar nép faji ereje kezd hanyatlani, a mit a szaporodás fogyó méretei világosan mutatnak. Eddig az alföldi magyar faj, a sürü halálozás daczára is szaporodott, mert a születések az alföldén páratlanul magas arányszámokat értekei, he most ez arányszámok kezdenek rohamosan alászállani, a dunántúli magyarság már régebben mutatja a faji erő hanyatlását ,s most a nagy alföld van megtámadva, A születések arányszáma az alföldi megyékben megcsökkent, — tehát veszélyben fo- rorog a magyar nemzet supremátiája Magyarországon. Ez a vészjósló Cassandra szózat kivált képpen miránk tartozik magyar reformátusokra. Az alföldi magyarság nagy részét a mi biveink képezik. Már az utólsó népszámlálás adatai megdöbbentöleg mutatták, hogy a felekezetek között a reformátusok szaporodása volt a legcsekélyebb egy évtized alatt. A Beksics könyve tehát főleg ami figyelmünket érdemli meg. Beksics a születések dekadenciájának főoka gyanánt a helytelen birtokviszonyokat jelöli meg s az orvoslás módját abban ha a nagy birtoktestek fölparcellázva „~.,ép kezére jutnak. Kimutatja, hogy a nagy birtoktestek — melyek forgalom alá nem jutnak — a Dunántúl kitesznek 50-60 százalékot, az alföldnek több pontján 40 százalékot. Egészségtelen állapot az — úgymond — sót majdnem hihetetlen, hogy a 20 millió hold szántó földnek 63 százaléka a korlátolt forgalom bilincseit viseli. Nincs sehol a világon példa oly óriási uradalmi területekre, mint Magyarországon. — A hitbiziOmányi birtokok 1869-ben még csak 463 ezer holdat tettek ki s 1885-ben 2.368.000 kát. holdra emelkedtek. Az egyházi birtokok 1 millió 288 ezerről 2 millió 368 ezerre szöktek fel. Ezen helytelen birtokviszonyokból azt a következtetést vonja le Beksics, hogy minél nagyobb valamely vidéken a kötött birtok percentje, annál kevesebb születés történik ott. S e nemzeti csapáson Csakis mélyreható földbirtok-politika segíthet. Állapodjunk meg itt egy kissé. — A földbirtok politikát megkezdte közelebb a magyar kir. kúria, midőn egy döntvényében kimondta, hogy a holtkézról szóló törvényeket megszűntéknek tekinti s felhatalmazza az egyházakat és szerzetes rendeket világi birtokok szerzésére. — E döntvény eltekintve attól, hogy törvénybe ütközik, szivén találta a magyarság boldogulását. Hiszen annyit már rég tudnia kellett a kúriának, kormánynak, parlamentnek és minden gondolkozó embernek, bogy a népesség szaporodása szoros összefüggésben van a földbirtok eloszlásával s a munka és kereseti viszonyokkal. Az alföldi nagy földművelő városokban, hol a lakosság birtokába nagy területű földbirtokok mentek, nagy mérvű lett a szaporodás, viszont a nagy kiterjedésű lotifondiumok vidékein évtizedek alatt sem emelkedett a születési arányszám. Ez a megdönthetetlen tény azt hozná maga után, hogy tehát a kötött birtokok mennyiségét ne szaporítsuk, a talajt ne vegyük ki a nép lábai alól, sőt a faj fentartás tényezőit minél inkább adjuk meg a magyarságnak. S ime a kúria az egyházi kötött birtokot védelmébe vesszi, annak érdekében törvényt törül s azt nöyelni segít. Hol itt a helyes föhlbiriok-politikfi,? hol akkor, midőn a kormány a Íotifüíidiuniókat rnérsék- telénül szaporítsa? és ségit kivenni a talajt a magyar faj lábai alól! Az egyházi javak államosítása nem egyházpolitikai kérdés többé, hanem a földbirtok-politika kérdése és a magyar faj i supremaciájának kérdése. — Az eltörlött | jobbágyságot nem szabad többé visszaálli- 1 tani, más czirn alatt! Földet a népnek, hogy hazája legyen, talajt a fajnak, hogy fen- tarthassa magát s szaporodhassék. A magyar faj hanyatlásának főoka ugyan a birtok és kereseti viszonyokban rejlik, de nem ez a kizárólagos oka. A nagymérvű halálozás és az alkohol mértéktelen fogyasztása is hozzájárul a dekaden- ciólioz. — S itt már a józan társadalom politika elvei segíthetnek. A közegészség- ügy javítása nem pusztán állami, de társadalmi feladat is. A községek intelligens elemei tegyék kötelességeiket az egészségügy javítására s a nagymérvű halálozás megszüntetésére. Az alkohol ellen minden tehetőt kövessenek el a lelkészek s az értelmesebb lakosok. Az egész társadalomra kiható mozgalmat inditsanak meg az egyházi értekezletek, megnyervén annak a befolyásos és tekintélyes világiakat a köz- igazgatás hatósági fejeit. Irtani kell mindent, a mi a nép elszegényedését s pusztulását előidézi. Ezer év tanúsága áll a hátunk mögött. Ha e tanúságokat hasznunkra nem fordítjuk — a magyarság megszűnik nemzet lenni e hazában s ez a föld egy nemzetiségi államot fog kebelén táplálni.-y> A püspöki tiszteletdij. A „Debreczeni Prot. Lap“ indokoltnak és ! időszerűnek látja a „Ref. L.“ felszólalását a püspöki tiszteletdij tárgyában s azt a következő megjegyzéssel kiséri: .most, midőn az egyház anyagi rendezésének ügye éppen napirenden van, kivá- i natos, sőt szükséges erre is kiterjeszteni a figyelmet s lépéseket tenni aziránt, hogy az állam egészítse ki püspökeink javadalmazását azon mértékig, a melyet egyházunk tekintélye, a püspöki | állások újabb terhei s a többi egyházak főpapi ;javadalmainak a miénklftz képest kiáltó arányta-. lansága ma már méltán megkövetelnek De ezt I követeli egyházunk hazafias missióján kívül az a j körülmény is, hogy püspökeink mint főrendek, egyúttal állami méltóságviselők és fuukczionári- • usok is és hogy az uj törvények a házassági és dispenzácionális jövedelmek megszűnését vonván maguk után, püspökeinknek különben is csekély javadalma igen jelentékeny további csökkenést szenvedett.“ És embertársát lopta meg, Keztyüs kezével vért is ontott, Melytől a szív borzad, remeg. Eladta hitét és hazáját, Volt fizetett hóhér s spion . . . Mint „nagy hazafi“ verte mellét A konczért — állva a sikon ! Henczi szobrát megkoszorúzta — Hogy rá pillantson a király — Az ily firmáknak rémes moráljuk; Ezek előtt ,-,pénz“ a morál, S sírkövükön ez lessz bevésve Szépen : „Non omnis moriar“*) * * * Hát már hiába! —■ igy van ez jól, Dicsérjék őket a kövek; Az ma „derék“ — a ki minél több Élvtelenséget elkövet . , . Ki bolonditja a világot . . . S a markába nagyot röhög; Feltolja magát üres fővel Vezérnek; — a vak nép között Jubilál — Élete folyása, Pedig valljuk be, semmi más : Mint csúnya tettek lánczolata, Csalfa vjlágbolonditás! Az ma „derék“ ki megy az árral, Mely sok piszkot magába szed; „Irányadó körök“ nem nézik, Azt, ttt hogy van-é elég eszed? Fejed lágya benőtt e már jól? Koponyádban nagy é az agy? *) Horátins hires rapndása; annyit jelent: nem ha-, lók meg egészen, mint nagy ember élek örökké. K, E 1 Hanem csupán csak azt tekintik: Ki az apád? ki fia vagy ? Volt-é ősöd „muszkavezetö ?“ Lopott-é államtól sokat? Banketteken tud-é beszélni: Tósztjában sok bolondokat? Származtál-é hires Nimródtól? Meótisz tónál ki lakott? Eladta-é az ősiséget Apád, mit potyára kapott? A kúriát hét szilvafával ? A rogálét eladta-é ? Ezt nézi ma kenyérosztásnál Első sordan a hótvolé! Azt is nézi: tudsz-é hajolni, Orroddal a földig, porig? ... S szoknyák körül milyen vitéz vagy? Na! — midőn a czipő szőrit; Tudsz-ékongni mint üres hordó, Banketteken -r- imádva mást? . . . Minden haszontalan dolognál Csapva nagy „muri*-t áldomást! Azt is nézik: milyen hited van? Pápistáé? — „eretnek" -é? Modorodért kaczér menyecskék Karolnak-é? szeretnék-é? Meghagyod-é magadat venni? Választásnál mint a barom?! Eladó-é a tested s lelked? Csak ezt mondani akarom ! Van-é elved? azt is tekintik, Mert ha nincs, ~~ úgy neked szüret! . . . Kapsz hivatalt, — hátad mögött meg ' Csinálnak rád szamár fület, Kinevetnek mint rongy teremtést . . . Mint vak eszközt a küzd térén! Ugorkafára ma felmászol, Csak légy ügyes s jellemtelen. Ki elvonul bülesészetével, És bolyong a kopár tájakon, Hol nem csókdos virágokat meg, Mert nincs virág; — a fuvalom, Az oly embert ma meg se látják, Koplal! — s ha kap iszik vizet; Mért nem kapálsz? mondják kicsinylőu Mikor a föld jobban fizet?! Mily dicső elv? minő igazság? Vesszen a ki dologtalan; Sok hivatalnok meg henyélve, Éljen gond nélkül boldogan, Pipákolva és lesve azt csak A „hivatalfőnök“ mégy-e Haza? — hiszen fizet az állam Úgy is fizet jól a megye ? Nem igy van-é e mai korban? Nem igy van-é kerem alásson? Mindenki szálljon önmagába És szive körűi kaparásszon! * * * Isten végezve a teremtést. Úgy olvasám : hogy megpihent; Átgondolt múltat és jövendőt . . . Szépnek találta a jelent. Csak az embertől irtódzott el . . . Mindjárt teremtés kezdetén, Benne csalódva felsóhajtott: „Bánom, hogy az embert termtém* ! (Jármi.) ©
