Reformátusok Lapja, 1896 (4. évfolyam, 1-15. szám)

1896-03-28 / 13. szám

IV. évfolyam.

13. szám.

. Mátészalka, 1895. márezius 28.

EGYHÁZTÁRSADALMI HETILAP.

A „SZATMÁRI PROTESTÁNS IRODALMI KÖR“ KÖZLÖNYE.

Szerkesztőség: hová a lap szellemi részét illető minden közlemény és az előfizetési pénz is küldendő: Gyűrtelek (Szaunái- m.)

Névtelen vagy álnév alatt érkezett közleményekre nem reflektálunk. Leveleket csak bórmeutve fogadunk el. Kéziratokat vissza nem adunk.

Előfizetési dijak: egész évre 4 írt. Félévre 2 frt. Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési és nyílttéri dijak előre fizetendők.

Kiadóhivatal: hová a hirdetések és hirdetési dijak, valamint »reklamácziók inté- zeiulök: Mátészalka, Weisz Zsigmotid könyvnyomdája.

Hirdetések jutányos áron közöltetnek. — NyiIttér sora 20 kr.

Kincstári illeték minden egyes hirdetés vagy nyilttér beiktatásánál 30 kr.

Megjelenik a lap minden szombaton.

Püspöki tiszteletdij.

Nem tudom, hogy öntsem formába gondolataimat, hogy megértessem magamat s meg ne sértsem a mi nagyérdemű püspökünk ismert szerénységét igazai, a mit mondani akarok. De tovább hallgatnom lehetetlen. Hiszen ha nem szólok.' a kövek fognak kiáltani!

Megvallom, Debreczenből vártam a hangot, a debreczeni sajtótól, a debre- czeni irányadó köröktől, hogy ott előttök kézen fekszik ez a dolog s talán csak megteszik a kezdeményezést. Közeledvén az egyházkerületi közgyűlés ideje, nem varhatok tovább, el kell mondanom, a mit akarok . . .

KI kell mondanom, hogy az a tiszteletdij, a mit a tiszántúli egyházkerület ad püspökének, nem méltó az egy miliő lelket számláló nagy kerülethez, sem az azt roppant nagy felelőséggel kormányzó püspökhöz.

Mai nap azon igyekszünk, hogy a legkisebb faluban is a tanítói és papi fizetéseket a változott viszonyoknak megfe- lelöleg feljavítsuk és tényleg a tanítói fizetéseket — ha államsegéllyel is — 400 forintra javítgattuk, sok helyen éppen megdupláztuk. Tanáraink fizetését tisztességesen emeltük. A gimnáziumokban a régi 60Ü forint helyett ma 1600 forint a fizetés és a legtöbb tanárnak e mellett még más jövedelme is van.

Csak egy pontról feledkezett meg az

I egyházkerület, a legmagasabbról, a püspöki hivatalról. A nagy tiszántúli kerület 1200 forint tiszteletdijat ad föpásztorának, mikor egy gimnáziumi tanár fizetési minimuma 1600 forint. \ dtfbreczeni lelkészi javadalom itt nem jöhet számba, azért mint! debreczeni lelkész megszolgál. — Hanem mint püspök 1200 forinttal javadalmazta- tik a kerülettől.

Ismertem ezelőtt 20 évvel a püspöki j iroda forgalmát, tudom, hogy házassági ügyek és esketési dispenzáeiökból 1800— 2000 forint folyt be évenként az irodába. Ma ez a jövedelem megszűnt.

Egyes egyházak, mint Madaras, Kisújszállás, Hm-Vásárhely stb. a lelkészi stólák helyett bizonyos átlagos összeget adnak a lelkészeknek, tehát kárpótoltán: lelkészeiket a még nem is egészen elveszett stólákért. A püspöki hivatal házassági stó- • Iája azonban teljesen elveszett. Hát ezért ki ad kárpótlást?

Vegyük figyelésibe, hogy a püspöki állás ma nálunk méltóság, nem úgy mint ezellött, mikor a ftz'^erintendens csuk ad- ministrált. Ma reprezentálnia is kell! Elég rósz, de úgy van. Kivetkeztettük a puritán szuperintendensi állást apostoli egyszerűségéből, méltósággá engedtük tenni, de meghagytuk neki az apostoli szegénységet. Megkívánjuk a püspöktől, hogy a területben minden nagyobb jelentőségű ünnepélyeken, templom szenteléseken jelen legyen püspöki látogatásokat végezzen. Megkívánja az állás tekintélye, hogy azt mindenütt külsőleg is reprezentálja. MegKivánja a társadalom, hogy a közjótékonyságban jó példával járjon elől s tényleg úgy is van, hogy a püspöknek Debreczenben az 1200 forintot samaritánusi czélokra kell fordítania. Hát a hazai és nemzeti czélok? az irodalom? . . Mert a világ nem tudja, nem akarja tudni, hogy a református püspök nem áldozhat szive szerint nemzeti czélokra.

Hát ez igy nem jól van. Én nem mondom, hogy mit kell tenni itt, tenni íogja azt az egyházkerület bölcsessége. Én csak rámutatok a püspöki iroda veszteségeire s tettem ezt a püspöki állás iránti mély tiszteletből s egyházam iránti szerétéiből. S ha fejemre vonom is e miatt nagyérdemű püspökünk neheztelését, de legalább megkönnyítettem szivemet a tehertől, mely azt idáig nyomta.

—y- .

Mutatvány

— szatmári egyházmegyénk történetéből. — II. rész, 1. fejezd.

Készülődés a zsinathoz.

i A zsinat-tartás eszméje a magyarországi; í négy reformált egyházkerület egyetemes „bizott- I mányának“ 1860. szept. 25—26. napjain Debreczenben tartott ülésén pendült meg először. kimondván e »bizottmány“, hogy midőn majd « jogok tettleges gyakorlatába való visszahelyez- I kedés voltaképen megtörténendik: akkor fog eljönni annak ideje, hogy ha az egyházkerületek : szükségesnek és czélszerünek látandják, a zsiT Á R C Z A.

Kollégiumi életünkből.

— Reminiscmciák. —-— A „REFORMÁTUSOK LAPJA“ eredeti tározója. Mindig vártam, hogy ebben a nevezetes millenáris eszteudöben megírja valaki a debreczeni kollégiumi ifjúság egyleti életének történetét, s egyszer csak megiep berniünket egy kötettel, meg egy újabb kiadású „Koszorúival. Nem hallok semmi neszt, semmi mozgalmat. Pedig milyen érdekes volna összeállítani a főiskolai irodalmi önképző egyletnek, az énekkarnak, tűzoltó, olvasó stb. egyleteknek újabb történetét.

Jelen rövid tárczában visszatekintek kollégiumi életünk egy kis szakaszára, az 1860—70- iki éviizedre s megpróbálom jegyzeteim nyomán halvány képet adni ez évtizedes diákéletünknek.

Az 1860-ik év nagyszerű mozgaloinmmal kezdődött Debreczenben. Január hó elején tartatott a kis templomban az a nevezetes egyházke- ilileti gyűlés, mely a patenses korszaknak egy csapással véget, vetett. Már elébb a Kazinczy, majd a Csokonai. Széchenyi, Tököli ünnepélyek, országgyűlési képviselőválasztások s az a hazafias felbuzdulás, melj7 ekkor az egész nemzetet uralta — nagyon mozgalmassá tették Debreczen társadalmának s abban a kollégiumi ifjúságnak életét. .

A hazafias ünnepélyeken az ifjúság vitte a

főszerepet. Soraiból kerültek ki a közreműködők, Kovács Gyula a költő, Ecsedi Sámuel a festő s a szónokok egész sora. Különösen Geleji Kovács Gyula tűnt fel ez időben remek ódáival s lyrai költeményeivel, melyek közül néhányat önálló füzetben ki is adott Bihari Péter, a költő jó barátja.

Az irodalmi önképző társaságnak ez a kor volt a fénykora. Valódi tehetségek csoportosultak össze akkor ez ifjúsági egyletben. Cserna Géza hivatott költő volt szinten, kinek költeményei széles körben figyelmet keltettek. Balogh Ferencz széles körű tudásával, tudományos dolgozataival sőt költői tehetségével is vezetője volt az ifjúság szellemi életének. Bihari Péter a humort képviselte a társaságban, de tudott komoly is lenni, mint azt a Tisza Kálmán menyegzőjére Írott költeménye is bizonyítja.

Tevékeny részt vettek még az egylet működésében MUdovicz Bálint, ki a Heti Közlönyt egy évig szerkesztette s a Kazinczy ünnepélyre „Kazinczy Ferencz életrajzát“ megírta és felolvasta. Tóth Sámuel, Varya József\ Biró Károly, azután Biró Antal, Csiky Kálmán, Dávidházy László, Géresi Kálmán, Patkós Endre stb. A hatvanas évtized első felében ezek voltak a kollégiumi ifjúság szellemi vezérei. Összejöttek hetenként egyszer a még akkor nagyon is szegényes kinézésű olvasdában. összehordták eg}- heti zsengéiket, költői és másnemű dolgozataikat, kiosztották egymás között bírálat végett. Gyakoroltak magokat a szónoklatban. Az önképző egyletnek egy szakosztálya “volt, u. n. szavalati szakosztály, melynek élén a hires szavaló Ilyés Lajos állott.

Az oratoriumi egyházi szónoklatok is képző- iskolául szolgáltak az ifjúságnak.

1861-ben, január hó 26-án tartatott meg az. oratóriumban az a hites Tököly Sabbás ünnepély*, mely a zenede alapitasa által korszakalkotó mozzanatot képez Debreczen város történetében. Ez. ünnepélyen Balogh Ferencz emlékbeszédet olvasott, Miklovicz Bálint szavalta a Kovács Gyula ez alkalomra irt gyönyörű ódáját liyes Lajos- szavalta a Balogh Ferencz költeményét, közbe az ének- és zenekar hatásosan működött. Az ünnepélyen a minden szépet pártoló Farkas Ferencz emelt szót s röviden jelezvén egy konzervatórium szükségét, 500 forintot ajánlott fel annak alapítására, utána ugyanannyit Vecsey Imre és masok igen sokan. E napon lett letéve a debreczeni virágzó zenede alapköve.

Alig négy nap múlva, január 30-án ismét ünnepélyt tartott az ifjúság, Csokonai emlékére az oratóriumban, nagy számú előkelő közönség részvételével. Innen a Hatvan-ufczai sirkertbe vonult ki az ifjúság s a közönség Csokonai sírjához. Nemzeti szinü lobogók alatt, hazafias dalokat énekelve vonult végig a Hatvan utczán a 3—4 ezernyi tömeg — a mi akkori időben nagy feltűnést csinált bizonyos körökben. — Ugyancsak nagy ünnepélyességgel ülte meg az ifjúság s a város közönsége a márezius 15-ikéf. Minden holt zárva volt, csak a templomok voltak nyitva, hol könnyezve imádkoztak az ősz apák s a tüzvéru ifjúság. Délután 2 órakor indult meg a menet a honvédek sírjához, a kik a debreczeni csatában elestek, meggyujtani a szabadság és honfiul ke-