Reformátusok Lapja, 1896 (4. évfolyam, 1-15. szám)
1896-03-21 / 12. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA. Korunkban a szenvedély uralkodik al lelkek felett. Gyors tempóban élni, gyorsan meggazdagodni, aztán az élet mindennemű gyönyöreiben megfetrengeni, modern tivornyákban fuldokolni — ez a mai nemzedék életelve. Már a szülék úgy nevelik a gyermeket, hogy az az életnek csak az utilitáris oldalát látja. Az ifjú ember már 18—20 éves korában önálló akar lenni s oly pályát választ, hol e czélját mielébb elérheti. A szülék azt csepegtetik már korán a fiúgyermek leikébe, hogy a házasság is csak egy üzlet s olyan nőt kell feleségül venni, a kinek „van mit apritni a tejbe.“ — Arról, hogy a kitartó szorgalom, takarékosság, munkásság, becsületesség ad az embernek tisztességet, előhaladást, nem hall a gyermek, vagy ha hall is, az nem fogan meg lelkében, mert ezer meg ezer keletkező szenvedély elnyomja azt. Ilyen lévén a család, olyan lesz a társadalom is. Az uralkodó társadalmi elvek nem kedveznek a tisztes munkának. A kérges tenyerű iparos, bármilyen munkás, becsületes legyen, nem érintheti a felső ezerek puha kezeit s ha látja, hogy itt becsületes munkája után nem boldogul, hát őt is megragadja a szenvedély s vagy lesz szakmájának svindlere, vagy megy — szoczialistának. így a kereskedő szédelgő üzletével, a tisztviselő a maga sikkasztásával, korrupcziójával rontja a közszellemet. S ezek miatt nem képződhetik nálunk a jellem. Szerintem a jellemképzésnek a család adja meg az alapirányát. A társadalom megújhodásának a családtól kell kiindulni. Az élet nehéz küzdelmeihez, tisztességes és becsületes munkájához kell szoktatni a gyermeket s azt az igazságot oltani leikébe, hogy becsület nélkül nincs élet! Ha ezt a gyermekbe beleneveljük, kiképződik nála a jellem, mely az embernek legfőbb dísze, Isten képe az emberen. Kálvin szigorú puritánizmusa hatalmas nevelési eszköz a szülék kezében. A kálvinizmus éppen ezért teszi nagygyá a népeket és országokat. Sz. Madarász Imre országgyűlési beszéde febr. 7-én a közoktatásügyi költségvetés tárgyalása alkalmával. (Folytatás.) Mert az kétségtelen t. ház, hogy ennél semmi inkább nem biztesithatná ottani iskoláink népességét; semmi inkább nem ösztönözne a szüléket arra, hogy gyermekeiket a magyar iskolába járassák ; és semmi nagyobb szolgálatot nem tehetne arra nézve, hogy a magyar állameszme erősbödjék és inegszilárditassék, és a nemzeti egység érzete már ott a gyermekkorban fejlesz- tessék és tápláltassék. (Igaz! úgy van! a szélső baloldalon.) Épen azért, oda kellene törekedni, épen a t. miniszter urnák is, hogy amikor, mint fentebb emlitém, olyan sok iskolát és ovodát, tervez felállítani, inár most, ezen most felállítandó és nagyobb részben, a mint tudom nemzetiségi vidékeken felállítandó iskolákba az ingyenes iskolai oktatás behozassák. Igaz t. ház, hogy ez ismét bizonyos költségbe és áldozatba kerülne, dehát kérdem t. ház ! jöhet-e számításba az, a mi nagy nemzeti czéljainkkal szemben?! . . . Ezer esztendeje van itt a magyar, ezen a földön, ebben a hazában, de bizonynyal mondom t. ház, hogy bármit tegyünk s bármennyit áldozzunk is: soha sem tehetünk és áldozhatunk eleget, annyival kevésbé sokat, nemzeti nagy érdekeinkért. (Igaz ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Tennünk kell tehát napról-napra, évről-évre. Tennie kell különösen a közoktatási kormánynak. Ennek kell minden izében magyarnak lennie, ennek kell magyar tanügyi politikát követnie és akkor hiszem, hogy elvégre : a magyarságé lesz a diadal. (Igaz ! úgy van! a szélső-baloldalon.) De a nemzeti nevelés mellett t. ház, a vallásost is emlitém; engedje meg a t. ház, hogy röviden erről is szólhassak. (Halljuk! Halljuk! A vallást, mint kötelezett tantárgyat az állami és községi iskolák tantervéből kihagyták. A vallástanitás és igy a vallási érzelmek ápolása az állami és községi iskolákból, vagy mondjuk általában az iskolákból kiszorult. Hogy miért, én azt most nem kutatom s hogy helyes-e ez, vagy nem, azt sem keresem; hanem csak azt mondom, hogy a vallásra mindig volt, van és lesz szükség. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Csak azt mondom, hogy vallásra szüksége volt és lesz is, nemcsak az egyeseknek és családoknak; (Élénk helyeslés a baloldalon.) nemcsak a társadalomnak, hanem az államnak is. (Élénk helyeslés balfelől.) Az állam t. ház, egyáltalában nem nélkülözheti a vallásnak és a vallásfentartó és ápoló egyházaknak erkölcsi erejét és erkölcsi támogatását. (Élénk- helyeslés a baloldalon.) mert hogyha ezt eldobná magától, akkor ennek legelőször maga az állam érezné meg rettenes következményeit. (Igaz ! Úgy van ! a baloldalon.) Hiszen nem is kell e felett sokat beszélnünk t. ház. Ott van a nagy és hatalmas Franczia ország példája a forradalom alatt, sőt ott van még Poroszország példája is azon mintegy két évtized alatt, a melyben vallás és erkölcsi lazaság megbénította az egész nemzettestet és elhomályosította még a porosz fegyverek diadalát is abban az időben. És ugyan kérdem, mikor állott helyre amott a rend és mikor tűnt fel emitt a dicsőség fénye? Bizony csak akkor, a mikor a vallás, ismét elfoglalta helyét a társadalomban és államban és ismét.,gyakorol- hatta jótékony hatását az emberekre. És gyakorolta is . . . mert ime, a franczia forradalom rémét: a szabadság világokat beragyogó fénye, napja váltotta fel; s a kis Poroszország végre is nagygyá lett. A német iskolák, a melyekben nem csak tanítanak, hanem nemzeti és vallásos nevelést is adnak a növendékeknek, nagygyá dicsővé tették a hazát! (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ne gondolja tehát senki t. ház azt, mint hogy ha a vallásos nevelés pusztán egyházi, illetve felekezeti érdek volna, nem, hanem társadalmi és politikai állami nagy érdek is egyszersmind. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Vallástalan, vagy éppen erkölcstelen polgárok soha sem alkották még valamely államnak az erejét, ellenben a vallásos polgárok mindig biztos támaszai, erős oszlopai voltak a hazának! (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azért t. ház, okvetlenül szükséges és állami érdek az, hogy az iskolák vallásos nevelést is adjanak. És ha már — mint előbb emlitém — a vallás tanítása csakugyan kihagyatott, kimaradt is az állami és községi iskolák tantárgyai közül s ha a vallás tanítása egyedül a feíekezeteknek gondjaira hagyatott és bízatott is: ez még egyáltalában nem menti fel a közoktatásügyi kormányt, a t. miniszter urat, azon kötelezettség alól, hogy tehát menjen a vallásfentartó egyházaknak segítségére, azoknak erejét fokozza, emelje hogy azok azután, csakugyan képesek legyenek, már ott az iskolában, ezen nemzeti szempontból és állami érdekből annyira szükséges vallásos nevelést is megadni a növendékeknek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Itt csak azt akarom megjegyezni t. ház hogy itt aztán nem morzsalékokra, nem hulladékokra és nem is könyöradományokra van szükség, hanem olyan segítségre, a mely magában a törvényben gyökeredzik ; olyan segítségre, a mely méltó le- j gyen mind a magyar államhoz, mind azon nagy nemzeti érdekhez, a melyet azon egyházak a Ivallási erkölcsi nevelés által képviselnek. — I (Helyeslés a szélső baloldalon.) —- Az egyház- ; nak és államnak kölcsönösen kellene a nem- ízeti nagy czéloknál támogatni egymást, mert I hiszen mindkettőnek közös és igen nagy érdekű jczéljaik vannak. így például, azt hiszem -- és I ezt senkisem fogja tagadni — hogy mindkettőnek, az egyháznak és az államnak közös czélja az, hogy polgárai műveltek, törvényt tisztelők és Írjam az újságba, mert megharagszik rá a tekintetes magisztrátus. — Hogy hogy ? hát a tekintetes magisztrátus nem 48-as Debreczenben ? — Nem biz az uram ! Más csillag ragyog már az égen, mint 48-ban ... Mikor elváltunk, nagyon szívesen mondta az öreg, hogy ha megint Debreczenbe jövök, látogassak fel hozzá. Igen ám — gondoltam magamban, ha megint bepezsgőzünk a Blaháné tiszteletére ... . Hát igen, hol is hagytam el a tárczaezik- kemet? Ott, hogy bejelentettem szerkesztő barátomnak, hogy nem leszek itthon s ne várjon tőlem tárczaczikket. írja meg maga, ha akarja, de engem ne kényszeritSen olyanra, a mihez nem értek. Azóta a szerkesztő nem válaszolt. Gondolom, hogy maga Írja meg helyettem. Hát csak hadd írja! B. K. A p.-daróczi ev. ref. egyház belállapota 1875. ápril 24-től. Sárközy Ignácz mint lelkésztanitó e kettős hivatalt viszi 1875. ápril 22-től. Az egyház gyarapodását illetőleg: I. A 126 éves fatemplom 1887. május hó 1-én lerontatván, épített a helyére az egyház egy 19 méter hosszú. 8 méter széles s 6 méter fal- magasságu templomot, fazsindely tetőzettel és egy 23 méter magasságú tornyot bádog fedéllel 12,000 korona becsértékben. Ézen építéshez az egyháztagok még néhai Szatmáry István lelkész idejében önkéntes ajánlat folytán hatvanezer téglát vetettek, ez elegendő nem lévén, ehez még negyvenezer drb jött, a reá való költség úgy került ki, hogy részint az államtól nyert segély, részint az államkölcsön kötvény utáni kamatokból időközönként nyert pénzeket leginkább az egyháztagok maguk közt nagyon magas kamatlábon gyarapították. Felséges királyunk is 100 frtot kegyeskedett e czélra segélyezni. Az építkezés árlejtés utján történvén, vállalkoztak az építkezésié a legolcsóbban a kőmi- ves munkára Schvadlina Antal szatmári kőmives, az ács munkára Buú László szatmári ács mester, a torony bádogozására Kelemen Dezső szinér- váraljai bádogos mester, az asztalos munkára Horváth Ferencz szinte szatmári asztalos mester, a töbki munkák házilag kezeltettek. A toronyban még az 1828 ik évben öntött egy ha iáiig áll. Urasztali eszközök: 1. a régiek mind megvannak, azonban 1892- ben az urasztalára egy takaró abroszt világos kék posztóból ezüst csipkevei szegélyezve 18 fi t értékben adományozta Elek Pál s neje Szénás Eszter s a takaró abrosz 4 szegletén hímzett koszorú s egy oldalán ez áll; Elek Pál és Szénás Eszter ajándéka 1892. 2. Egy fehér házi vászon abrosz, körül csipkés, a két vége csikókkal, értéke 3 frt. Faliszt Paulina ajándéka, ez rávarrva: Kánya Ferencz- né, 1892. 3. A szószéken világos kék posztó behuzat ezüst rojttal körítve, értéke 15 frt, rajta ez a felirat áll: adta Asztalos Péter és neje. 1887. november 27. 4. 1895. junius 5-én Kanizsay Mariska k. a. egy urasztali terítéket 8 frt értékben készített sajátkeztileg s adományozott. E teríték selyemmel s arany fonal szálakkal hímzett, körül arany rojttal, rózsaszín selyem alappal és kivarrott ezen felírással: Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik megfáradtatok és én megnyugtatlak titeket. Légy hű mindhalálig és elnyerended az életnek koronáját. Az ur áldása lebegjen egyházunk felett. Kanizsay Mariska készítette 1895. junius 5. 5. 1894. Deczember havában elhalt Papp Sándor hagyománya az egyház javára: 158 forintról szóló takarékpénztári könyvecske, hogy halála után egy év múlva veendő ki az összeg után járó kamattal együtt. II. 1889-ik évben épített az egyház a paro- chiára egy istállót szekérszinnel, sertésóllal egy fedél alá, vályogfalakkal s nádtetőzettel 110 frt költséggel. III. Az egyház népessége s vagyoni állapota: A nagybirtokosok elpusztultak, vagyonuk más vallásu birtokosok kezeire jutván, kiket egyházunk ügye s boldogulása nem érdekel. A még meglevő hitrokonaink — kik az egyház terheiben osztozkodnak — szegény sorsunk, alig van kettő három, a ki a maga földjébe 2 —3 hect. búzát elvethet. A többi csak napszámos és zsellér, kiktől az egyház vagyona felvirágoztatását várni bajos, majd haszontalan reménység. Jelenlegi népesség össszes lelkek száma 252. Sárközy Ignácz ev. ref. lekész.
