Reformátusok Lapja, 1896 (4. évfolyam, 1-15. szám)
1896-02-08 / 6. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA. lyea tagolás szerint a szeme és szája előtt álló szót. — Mindezek csekély dolgoknak látszok, azt mondhatják erre némelyek. De én ellenkező véleményben vagyok, mert különben a kritica se volna oly komoly. Hogyha iskolánkról s eljárásomról nagy dicséret halmoztatott volna fel: úgy magam lettem volna az első, ki titkon nagyot nevettem volna, minthogy pedig a bírálás elég szigorúan ütött ki, nincs más mod, mint a bajt, a körülmények szerint- orvosoltatni s részemről is orvosolni kell. Puszta-Darócz, január hó 26-án 1896. Sárközt/ Ignác? ev. ref. lelkésztanitö. Lapszemle. — A „Magyar Állam“ ismét megszólaltatja az „ó magyar protestáns“ czikkiróját. Úgy látszik, egy újabb ál-izidori gyűjteményt akar rendezni az ő pseudo-protestáns czikkirójának tollából. -A „protestáns papi áldás“ cziin alatt irat magának egy ó magyar protestáns által egy czik- ket, melyből átvesszük mutatóul a következőket: A „M. Á.‘-ban is olvastam egy lutheránus lelkész panaszát, hogy a magyar protestantizmus judásai a lutheránus lelkészeknél a családi élet mészárszékéhez a nyonltatékot megrendelték s valószínű, hogy kouklavéjokban a debreezeni generális-pápa helyébe, Bánffy miniszterelnököt tették meg az uj magyar protestánsok pápájává. Miután én ezen becses lap hasábjain a magyar protestáns egyházak jelenlegi elöljáróinak judás-zacskóira az autonómia tekinteteből már utaltam, engedje meg, bogy most egy kicsit pro- testantice theologizáljak anélkül, hogy missioná- riuskodjak, mert hitvány tudományos férfiú az. a ki a római kath. vallás ethikai és esztétikai előnyeit el nem ismeri. Én csak a protestantizmusban is tévelygő hitfeleimnek a levitákat akarom olvasni, hogy lelkészeik a tiszta protestáns hitelveket a „Ma gyár Állain“-ból megtanulják. Miben találja Szász Károly mágnásunk azt, hogy az egyházilag kötött házasság szent, de nem szentség, nem tudjuk. A protestáns egyház megadta a házasságnak, a családi élet tisztaságának és családi jognak a lehetőleg legnagyobb garanciáját az egyházi esketésben s ezt a garanciát a Hát ittak. A czigány nekik húzta. Gáspár ur kezdett feledékeny lenni. Öcsémnek, fiamnak, majd gróf urnák titulázta Pálffyt, a ki mindezt a „Gazsi bácsi“ aranyos jó kedvének tudta be. De hát ennek is végének kellett lenni, nem tarthatott örökké. — Mikor elváltak egymástól, Páiffy azt mondá az öreg urnák: — Ha aztán szüksége lesz bátyámnak valami gazdasági eszközre, azt tőlem szerezze be. Gáspár ur csak a szemeit meresztette. — Hogy hogy öcsém ? — Még nem is értem rá mondani, hogy én a Bresmayrl czég utazója vagyok s nálam mindenféle gazdasági gépek és eszközök a legjutá- nyosabban megrendelhetők . . . — Szervusztok fiuk ! — kiáltott hátra Gáspár ur s ment nehéz "fővel lefeküdni. Hát biz úgy történt, hogy Páiffy a bál estéjén Dombvárra érkezvén, azt gondolta, hogy miután úgy se tud aludni, mikor a feje fölötti teremben tánczolnak, hát inkább fölmegy a balba nézőnek s eltölti ott az estéjét. Hogy ilyen jól mulasson, soha se hitte volna. Reggel tiz órakor a hölgyek felköltötték Gáspár urat. — Hát a grófot hova tette? . . — Ej, hagyjatok bekét! s arról a vigécz- ről egy szót se többet! Mikor megtudta Nyiressyné ő nagysága a Páiffy históriáját, összeráuczolta szemöldökét s azt gondolta magában: — Ez megeshetett volna Gyurkovitsnéval is! Hjah! nem minden mama Gyurkovitsné! kath. egyház azzal fokozta, hogy a házasságot szentségnek nyilvánította. A családi élet boldogságának és tisztaságának garanciája tehát az ünnepélyes esküben é nem a papi áldásban kulminál s a protestáns lelkésznek történelmi tények alalapján, melyeknek feszegetését itt mellőzzük, joga sincsen papi áldást osztogatni, hanem csak a keresztény gyülekezet nevében áldásért imádkozni s a házassági eskü szertartását úgy befejezni, hogy . . . „legyen és maradjon velünk és frigyeteken mindörökké.“ Miután pedig a polgári házassági kötés formulája a családi élet bodogságára és tisztaságára semmi garanciát nem foglal s a családi jogok biztosítására csupán csak a puszta akarat nyilvánítását kívánja oly egyének előtt, akik még közjegyző kvalifikációval és hitelességei sem bírnak, melyet a közönséges adás-vételnél a magyar törvény megkíván, az akaratos funkciónak papi megáldása merő abszurdum. Ezek után vagy megesketi a házasságra lépőket a prot. lelkész és imádkozik velők, hogy az Isten kegyelme adjon nekik lelki erőt szent esküjök teljesítésére a Szentlélek áldásával együtt, vagy nem esketi meg s akkor nincsen mire áldást kérni, mert különben minden más polgári üzletre is kérhetnének a felek papi áldást. — Tehát vagy egyházi esketés és áldásima, vagy semmiféle egyházi funkció a házasságkötés körül. Ebhő) átláthatják protestáns hitfeleim, hogy a mostani magyar protestantizmus fejei nemcsak, hogy eladták a vérrel és nemzetközi békeszerződésekkel kivívott magyar protestáns autonómiát a koronkint változó államhatalomnak állami szub- venczió reményében, hanem a magyar protestantizmus ethikáján is vagy szándékosan, vagy tudatlanul, tűrhetetlen hitelvi csorbát ejtettek. Átláthatják tehát a magyar protestánsok azt is, hogy egyházaik testén vezetőkul az ilyen fejeket meg nem tűrhetik, haiiem azok az államnak odaujándékozandók és mielőbb újakkal felcseré- lendők, mert a korrupció már annyira grasszál, hogy a protestantizmus két felekezete közt is már az elkeresztelés kérdése kortesfogás gyanánt merült fel s elfelejtettük azt is, miben szenvedett hajótörést a 40-es évek elején, az oly lelkesen pengetett, két magyar protestánst hitfele- kezet egyesülése.“ Nekrolog-. Segesváry iózsefné temetése. Múlt hó utolsó napján temettek el rendkívüli nag}' részvét mellett Segesváry József ref. esperes és káutor-já- nosii lelkész kedves, szeretetre méltó nejét, Kövesd g Laura asszonyt, ki anyai önfeláldozó szeretedének lett szomorú áldozata, megkapván a typhus betegséget ápolás közben Pista fiától. A veszedelmes betegség bélgyulladásba menvén át, az orvosi tudomány nem volt képes megmenteni a sírtól a kedves jó nőt, páratlan édesanyát, mai korban ritka gondos, szorgalmas házi nőt, ki nemének méltó mintaképe volt; a mai szélhámos, romlott világban ily reális derék jó nőre csak elvétve találunk! A sokak altat siratott nő nem akgatá tele életét ama fényes rongydarabokkal, melyeket a római költő említ; nem a fényűzésben, divathajhászasban, mások rágalmazásában, nem szóbajtásban találta kedvét és gyönyörét, hanem a munkásságban s gyermeki gondos és okszerű nevelésében. Élete évek óta nem volt már élet, csak bánat éjszakája. Mióta rövid pár év alatt 3 szép fiát, mint a Bibliában említett Rákhel egymásután elsiratta, — azóta testben- lélekhen megtörve, a régi szép napoknak a családi élet boldogságának csak visszaverődő, borongó néma árnya volt, ki örökösen gyermekei sírja között bolyongott leikével éjjel és nappal s köunyhullatással áztatta az ő nyoszolyájat s boldogtalan boldogságban lobogott hamuvá áz Enyészet kezében. Temetése alkalmával szem nem maradt szárazon ! Koporsójához a temetésen jelen voltakat nem a kiparancsolt részvét, nem a mai romlott világ embereinek látvány kereső hajlama vitte, hanem az őszinte bánat s mély tisztelet, mely a derék jó nőt életében körülvette. Koporsóján nem díszelegtek kiparancsolt koszorúk, hanem igaz bánat könnyei csillogtak azon. A gyászszertartást Lányi Kálmán hodászi és Takács Lajos nyir-megyesi lelkészek végezték, szivet megindító szép beszédeket tartva, a kedves halót, életet, képét híven rajzolva, a temetésen jelen voltakat zokogásra inditva. A mélyen lesújtott férj, kire az Ur az ő busulásának poharát oly nagy mértékben kiönté, a betegségből üdülő fiával együtt a végtisztességtételen jelen nem lehetett, mivel a csapás súlya s a testi kimerülés ágyhoz szegezve tartotta. Dicséret, elismerés illeti a jánosii ev. ref. egyház tanácsát, mely szeretett lelkésze nejének koporsójára értékes és pompás koszorút helyezett s a családtól külön álló gyászjelentést adott ki. Vajha e kegyelete» szép tettet más jó módú egyházak is követnék! Most már a korai sírba szállott jó anya, hű hitves, (ki évek óta a megkövesedett fájdalom volt) boldog; mert szive letört darabjaival együtt pihen ott, hol többé nem fáj semmi! Legyen neki édes a nyugalom! s megtört szivének porából fakadjanak sírján a jó s hálás emlékezet soha el nem hervadó virágai! (K. E.) Különfélék. — A tiszántúli ref. egyházkerület két tai nácsbirói székére Veszprémy István h. hadházi ügyvéd és presbyter körlevélben ajánlja Madarász Imre karczagi lelkész s országgyűlési képviselőt és Szinay Gyula orsz. képviselőt, mint a kik általánosan ismert hivatottságuk és ügybuzgósá- guknál fogva a kerületi tanácsbirói székre már egy nagy vidék bizalmát bírják. Ajánljuk e jelölést az illető presbyteriumok figyelmébe. Nem tartjuk feladatunknak a választó egyházak befolyását csak meg is kísérteni, annyit azonban ki kell jelentenünk, hogy az ajánlott két férfiú egyházi életünkben eddig is előkelő és tevékeny szerepet vitt s kiérdemelték a közbizalmat. — A békés-bánáti ref. egyházmegye özvegy- árvái gyámpénzt,irának pénztárosa Pap Imre egy javaslatot dolgozott ki, mely szerint a nevezett j egyházmegye lelkészeinek az országos gyámintézet iránti minden kötelezettségeit az egyházmegyei özvegy-árva pénztár veszi át, ez fizeti helyettük úgy az összes belépési, mint az összes évi tagdíj járulékokat. — A Javaslatot jövő számunkban bővebben ismertetjük. — A püspökladányi harangok. Valamelyik lap megírta, hogy a kultuszminiszter a püspökladányi ev. ref. egyháznak uj harangok beszerzésére a vallásalap, mint püspökladányi földbirtokos nevében 200 frtot adott. Erre a „M. Á. igy fakad ki: Nem fojthatjuk el megütközésünket o hir tartalma felett. A vallásalap eredetében alakulásában, rendeltetésében oly tisztán katholikus vagyon, hogy abból a protestáns felekezet czél- jaira a kultuszminiszter csak a legrutabb jogsértés alapján utalhalhatta ki a szóbanforgó kétszáz forintot. Nincs semmi kifogásunk, ha a miniszter ur bármely más rendelkezésére álló, de nem ily eminentes katholikus alapból utalja ki a segélyt, hanem az ily visszaélés ellen már a jog fenntartás nevében is tiltakozunk s elvárjuk a királyi ellenőrző bizottságtól is, hogy a miniszter úrnak ez utalványozása ellen óvást emel, nehogy e czi- men oly gyakorlat kezdődjék, mely a kath. vallásalap felvirkolására vezetne.“ De talán azok a harangok egyszersmind tűzjelző harangok is lesznek a város részére s az a vallásalap bizonyosan nincs kitéve a városi közadó alól sem. így tessék felfogni a dolgot. Aztán épen a „M. Á.“ oly sokszor hivatkozik a „quod uni instum, alter! aequum“ jogelvre. 8 azt természetesnek találja, hogy a kath. pap a más felekezetű birtokos ke- zéu levő földbirtoktól is fizettessék, de a legrutabb jogsértésnek nevezi s óvást emel az ellen, ha kath. földbirtok után kap valamit a p.-ladányi nagy harang.
