Reformátusok Lapja, 1896 (4. évfolyam, 1-15. szám)

1896-02-08 / 6. szám

IV. évfolyam. Mátészalka, 189$. február 8. 8. szám. * EGYHÁZTÁRSADALMI HETILAP. A „SZATMÁRI PROTESTÁNS IRODALMI KÖR“ KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: hová a lap szellemi részét illető minden közlemény és az elő­fizetési pénz is küldoudö : Gyűrtelek (Szatmár m.) Névtelen vagy álnév alatt érkezett közleményekre nem reflektálunk. Leveleket csak bérmentve fogadunk el. Kéziratokat vissza nem adunk. Előfizetési dijak: egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési és nyílttéri dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal: hová a hirdetések és hirdetési dijak, valamint a reklamácziók inté ' zendők: Mátészalka, W'eisz Zsigmond könyvnyomdája. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. — Nyilttér sora 20 kr. Kincstári illeték minden egyes hirdetés vagy nyilttér beiktatásánál 30 kr. Megjelenik a lap minden szombaton. A sajtó és a protestántizmus. Elszomorodik az ember lelke, ha az ugyne vezeti „liberális sajtó“ napi közle­ményeit olvassa a protestántizmus ellen. Ha néha itt-ott fölbukkan is egy jóakaratu czikk, melyet a napi sajtó az iró kiváló egyéniségére tekintettel közrebocsát mel­lettünk — de lerontja ennek hatását tiz- liusz más közlemény, melyeknek éle elle­nünk fordul. Közöltük múlt számunkban a Kaas Ivor czikkét, mely támadja a magyar pro­testánsokat nem csak egyházpolitikai szem­pontból, de a mi fájóbb, megtámadja hit­életünket is, elmondván bennünket hitet­leneknek, kik theologiai intézeteinkből a dogmatizmust kiküszöböltük, papjainkat hi­tetlenségben neveljük s népünket az er­kölcsi nihilizmusba kergetjük. Azt mondja Kaas Ivor, hogy a középiskolákból és az egyetemről Comte pozitivizmusát, Darwin fajelméletét, Vogt materializmusát hozzuk haza. Es nem gondol arra, hogy azokba a középiskolákba és egyetemekbe nem csak protestáns ifjak járnak, nem látja meg, hogy a vallásos hitélet a középosz­tályban mindenik felekezetnél halványult az utóbbi évtizedek alatt, nem akarja en­nek mélyebben fekvő okait vizsgálni, ha­nem mert a magyar protestánsok nem el­lenezték az egyházjogi reformokat, mint azt Kaas urék szerették s óhajtották vol­na, tehát ütni kell őket és pedig a hol legjobban fáj. A Nemzeti Újság e czikkével egy idő­ben a Magyar Hírlap a „Regnum Mária- num“-ról vezérczikkezik, hálásan emle­getve azon pápai befolyást, melyet a ró­mai pápák Magyarország sorsára a régi időben gyakoroltak; hálásan emlegetve a pápa azon szavait, miket közelebb a Rö­mer által vezetett magyar küldöttség üd­vözlő szavaira adott válaszul, holott a pápa — mint azt a klerikális sajtó csak­hamar helyreigazította —- nem mondta a neki imputált szavakat, hanem azt mondta, hogy „Magyarország ezután is katholikus fog maradni.“ A Pesti Hírlapban a katholikus auto­nómiáról s egyéb kath. napi kérdésekről olyan fölfogással találkozunk, a mely e liberálisnak tartott hírlap irányával alig összeegyeztethető. Emlitsük-e a „Magyar- ország“, „Hazánk“, „Budapesti Hírlap“, stb. lapokat, melyek a protestantizmust pártszempontból ítélik meg, mert a Tiszák, Bánft'y, Szilágyi, Darányi, Hegedűs, stb. éppen protestánsok. A vidéki sajtó aztft.irezek után inául. Alig van vidéki lap, melynek önálló irá­nya van a protestáns egyház dolgaiban, ha csak a túlnyomóan prot. színezetű na­gyobb városokban ilyet nem találunk. A debreczeni „Orálló“ valódi missziót telje­sített, midőn igazainknak hangot adott és sok tévelygést rólunk helyreigazított, vagy elhárított. Sajnos, hogy ezen egyetlen be­vallott prot. irányú lapunknak is meg kel­lett szűnni! Pedig ma a sajtó nagyobb hatalom, mint volt bármikor. Ma a napi sajtó sok százezer példányban árasztja el az ország egész területét, napi kenyerét képezvén még a kevésbé müveit osztálynak is. A debreczeni egyházkerületi értekez­leten arról is volt a szó, hogy egyes vi­dékeken irodalmi köröket alakítsunk, be­vonván azokba a világiakat is és ezek támogatásával tartsunk fen vidéki lapokat prot. színezettel. Ez sem vált be. Egyházi szaklapjaink az anyagi mindennapi szük­séggel küzdenek. Maholnap protestáns irá­nyú hírlapi sajtóról még nem is beszél­hetünk. Hát a ki ebben az állapotban meg­nyugvását találja, a ki még a meglevő kevés számú prot. irányú közlönyeink ki­múlását is sietteti — annak nincs érzéke a protestantizmus missziója iránt. Vájjon nics-e igaza Kaas Ivarnak, hogy: „a protestántizmus válságos hely­zetbe jutott“ ? I . . . _________________________— y. Ma gam mentségére, bár senki nem kívánja. A szatmári ev. ref. egyházmegye 1895. aug. hó 15—16. napjain F.-Gyannaton tartott közgyű­lésének j. könyvéből olvashatni ugyancsak a helyi ev. ref. egyházmegyei tisztelt iskolai körlátoga­tók kritériumát, a helyi különféle viszonyok sze­rint elsorolt tanterem, tanítás mód állapotát s a tanítással foglalkozó egyén eljárását és az ez után észlelhető sikeres vagy sikertelen eredményt. Hogy a nt. egyhm. tanügyi bizottság isko­TÁRCZA. A Nyiressy lányok. — farsangi elbeszélés — — A REFORMÁTUSOK LAPJA“ eredeti tárczája. — Irta Biky Károly. Mióta Herczeg Ferenc/ megírta a Gyurko- vics leányok históriáját s mióta a Singer és Wolf- ner ezég nyolczezer példányban szétszórta ezt/a könyvet, a magyar társadalomban, azóta a lányos mamák a Gyurkovitsné ő nagysága anyai eré­nyeit követendő mintául tűzték maguk elé s nem aggódnak olyan nagyon leányaik sorsa felől. Valóban Gyurkovitsné ő nagysága az anyák mintaképe s kisebb-nagyobb mértékben minden lányos mamában megtaláljuk.Gyurkovitsnét. Nyiressy Gáspárné őnagysága is olvasta a Gyurkovics leányok történetét most a tél elején s midőn elolvasta, szokatlan nyájassággal csó­kolta sorba leányait s aztán egész magasságában kiegyenesedve oda szólott az urának: — Gáspár! a lányokat bálba visszük a far­sangon ! Gáspár kivette e szóra szájából az öblös pipát, homlokára tolta pápaszemét s letette az „Egyetértés“-t. — Úgy ragyog a szemed az örömtől fiam, mint ha valami ternót csináltál volna . . . — Ragyog ugy-e? a tied is fog még ra­gyogni! várj csak! s ezzel nyájasan megeziró­gatva a Gáspár ur torzsás arczát, boldog mosoly- lyal folytatja: no, ne ijedj meg, nem kerül neked semmibe, bemegyek a kanonok bácsihoz, elmon­dom neki szorult helyzetünket, három forintos gabona, olcsó marha, sok kár a gazdaságban, temérdek adó, jég, árvíz stb . . azután a lányok nőnek, be kellene már mutatni a világnak őket, hiszen ebben az istenverte faluban embert sem látnak . . szóval bizd rám, pár százast kiszorítok a nagybácsitól, hiszen tudod, hogy szereti Erzsit nagyon . . . — Hát igy már beleegyezem fiam, mert azt tudod, hogy a magunk emberségéből . . . — Szót se többet Gáspár, holnap megyek a bácsihoz. — Csak aztán el ne felejts kedvébe járni a bátyád gazdasszonyának. — Bizd csak azt rám — mondá őnagysága s azzal megkezdte a báli toilettek felőli érteke­zést két nagy leányával. Nyiressy Gáspár úrról mindenki tudta a környéken, hogy van neki 300 hold földje a nyíri homokbuezkákon, van hozzá egy rangos felesége, a Dombcsi Dombi famíliából, van aztán öt le­ánya, meg három fia, a kiknek a mama előkelő nevelést akar adatni, két nagyobb leányát már a kanonok bácsi ki is neveltette a zárdában. A világ azt is tudta még, hogy Gáspár urnák van egy kis adósága is, aztán feleségestül együtt nem megvetői a mulatságoknak, szeretnek vendéges­kedni stb. Már a hogy a világ szokta ezeket be­szélni. Nyiressyné őnagysága másnap, mielőtt el­indult volna, kapott egy gyászjelentést kanonok nagybátyja haláláról. Mint ha a villám sújtotta volna lel Nem azért, mert valami nagy fájdalmat érzett volna, hanem mert reményteljes terveit, miket egy bosz- szu éjszakán keresztül szőtt, látta füstbe menni. Vége, vége a bálozásnak ! sóhajtott fel, mi­dőn elolvasó a gyászczédulát. — De nem ! hát ha . . hát ha az öreg meg­emlékezett rólam a végrendeletben ! Lássuk csak. A temetés ma van, arra már el nem juthatok, hanem azért elmegyek a — végrendelet kihirde­tésére. lg}- lesz 1 S azzal felpakolt ő nagysága az úti kocsira. Gáspár ur nem kötött nagy reményeket a végrendelethez, mindig fülébe csengett az öreg kanonok egy régi mondása, mikor feleségének uj asszony korában azt mondta: — Csak legalább eretnekhez ne mentél volna! Szegény Gáspár ur, mit tehetett ő arról, hogy nem született igazhitűnek ! Nos, őnagysága negyednapra hazaérkezett egyezer forint végrendeleti hagyományával. Oda dobta mérgesen redigőjét az asztalra. — Nyiressy Gáspárné gyermekeinek hagyok ezer — azaz egyezer forintokat. Majd megpuk­kadtam, mikor az az „asszony“ évi ezer frt já­radékot kapott s még tette magát, mint ha Bírna. Elzsebelte a sok pénzt, mig az öreg élt s most is á legtöbbet kapott. Én pedig, a vérszerinti rokon, kaptam egy alamizsnát! — Hát ugyan hova tette az öreg azt a ren-

Next

/
Oldalképek
Tartalom