Reformátusok Lapja, 1895 (3. évfolyam, 1-15. szám)
1895-12-07 / 11. szám
sóinak. Mert „nem tudja elhinni, hogy annál, ki a „Magyar Néplapot“ olvassa, csak egy krajczár is elveszhetnék. Hisz a „Magyar Néplap“ olvasói mind jámbor,, vallásos emberek, kiknek lelkiismerete nem engedné, hogy egy nagy és szent czéltól csak egy fillért is elvonjanak.“ 2-szor. A szószékről ajánltassék a „Magyar Néplap.“ 3 szór. Meg kell nyerni a protestánsokat is, nem kell engedni, hogy a .protestáns és zsidó újságok megutáltassák a protestáns néppel a néppártot,. mely az övé is. E végből: „rendelje meg minden plébános ur a plébániája területén lakó öt értelmes protestánsnak a „Magyar Néplapot.“ Sőt a kinek plébániája jó, rendelje meg tiz, tizenöt példányban. Kövessék e példát a káplánok is, a kik két protestáns számára rendeljék meg a lapot. A mely plébánia területén protestánsok nincsenek, az arra szánt összeget bocsássák a szerkesztőség rendelkezésére, azzal a meghagyással, hogy a megfelelő lappéldányokat oly protestáns községekbe küldözzék, hol ismét katholikusok nem laknak. Kövessék e példát a tehetősebb világiak is. Rendeljék meg nehány példányban ők is egyes protestánsok nevére, mint a hogy cselekszik a néppárt dicső vezérei: Eszterházy Miklós Móricz, Szapáry Géza és Zichy János grófok, kik a birtokaikon lakók számára több példányban tartják e lapocskát; A Szélit István társulatnak 4—5 ezer példányban kellene megrendelni és protestáns vidékeken szétszórni. A káptalanok is hozzanak áldozatot az említett czélra. Végül tegye meg magáét a néppárt bizottsága is, melynek életkérdése a „Magyar Néplap“ jó elterjedése. Korcsmákba s hasonló helyekre ingyen juttassa a szerkesztőség a lapot stb.“ line az utak és módok a fekély terjesztésére. Az első pont alatti hitelezésre semmi szavunk. Maga pater Németh Gellért adja meg rá a feleletet, pompásul jellemezvén egyúttal a „Magvar Néplap“ „jámbor és vallásos olvasóit“, midőn igy ir: „A hitelezésre nézve már vannak tapasztalataink. Lapunk megindításakor ha valaki azt irta, hogy jelenleg nincs pénze, majd később fizet, habozás nélkül küldöztük neki lapunkat, bízva Ígéretében. Igaz, hogy Sokan megtartották szavukat és becsületes módon eleget tettek kötelezettségüknek, de bizony olyanok is voltak, kik megfeledkeztek Ígéretükről, így többet elvesztettünk h it ezer forintnál, melyet ma is kértünk.“ Óh, azok a jámbor és vallásos olvasók! Hanem a mi aztán a protestáns családokba való becsempészést illeti: szóljunk hosszasabban ? Nem szólunk, mert nem akarunk ezúttal valami nagyon komolyak lenni. Csak azt kérdjük: nem látnák önök, hogyan lopakodnak népünkhöz bárányoknak ködmenében, holott belől ragadozó farkasok ? Önök fogják tudni kötelességeiket. De mert lapunk s ennek révén az óvó figyelmeztetés nem juthat el minden lelkipásztori tanyára, talán megfogják bocsátani, ha egyházi hatóságunkat szívesen kérjük: vennék maguknak a fáradságot figyelmeztetni a hatóságuk alatt élő nyájak pásztorait a készülő orvtámadásra, az ezzel szemben kívánatos éber őrködésre, mert az ébredés majd késő talál lenni és szomorú . . . Óh nagyon tisztelendő páter Németh Gellert urék, higyjék meg, még nem szenvedünk ngylágyuíásban, mint amaz önök fabrikálta két református úri ember, és lesz gondunk rá Isten kegyelme segítvén, hogy az önök reverendája kedvéért ne is szenvedjünk soha, mig csak egy csöpp vér pezseg bennünk abból, a mely a Pál- apostolok s a Kálvin Jánosok ereiben csörgedezett. — De nolám, majd el is feledem, hogy a nagyon tisztelendő páter Németh Gellért urékat teljességgel nem szabad komolyan venni igy a papíron, hanem kint az életben, no ott már ajánlom önöknek .is, hogy komolyan vegyék akna munkájukat. 8- ezzel és szives köszöntésével nyújtja ezúttal kezét búcsúszóra, nyájas kalauzok. A Iteregó. Komédiás barátok. Voltak már kolduló barátok, gyilkoló fanatikus barátok s ma már vannak komédiás barátok is. Kitelik azokból minden. Lepsényi szent Miklós franciskánus barát ingyenes komédiát játszott a szegedi apáczák és a budapesti kofák előtt. A martyr szerepét adta, rendőri segédlettel, elég ügyetlenül.Olvasóink bizonyosan értesültek már a napi1 lapokból a Lepsényi fucscaot mondott fogadtatásáról s igy — bár csábitó théma toliunk alá venni a rendőri ölelkezést — nem ismételjük a szívélyes fogadtatás leírását. Lepsényi nekünk régi ismerősünk. Pozsonyban szaftos stylusban még akkor nem beszélt senki a sajtóban, mint ez a fiatal barát. Ezzel vonta magára felsőbbjeinek figyelmét. Rendfőnöke engedélyt adott neki, hogy a „Magyar Néplap“ szerkesztése ózdijából a fővárosba tegye át ideiglenesen lakását, épen mint Molnár János komáromi plébános is szabadságoltatott a néppárt érdekeben. A sip-utezai szerkesztőség aztán — hatalmas patronusök anyagi támogatása mellett — a Magyar Néplapban elkezdte piszkolni a kormányt, liberalizmust, protestantizmust, zsidóságot és mindenkit, aki nem tolta a jezsuiták 8zekerét. Megtette Zichy Nándort a legnagyobb magyarnak, Tiszát, Csákyt, Szilágyit pokol poz- dorjájának. A piszkolódásból kijutott nekünk ki csínyeknek is. A Reformátusok Lapja szerkesztőjét mint Szabadkőművest a ref. egyházi főhatóság figyelmébe ajánlotta, akit ki kell kergetni az egyházból. Hát csak ezért mondjuk, hogy régi ismerősünk Lepsényi fráter. Csudálkoztunk mindég rajta, hogy a királyi ügyész annyira szabadjára hagyja ezt a mosdatlan szájú újságot gázolni ország-világ becsületében, hiszen igaz, hogy urnák bolondnak minden szabad, de az a jámbor kath. sváb mind elhiszi, a mit Lepsényi mond neki a lapjában s erre való nézve vártuk már régen, hogy mikor teszik hűvösre Lepsényit. És minden tisztességes ember csöndes megelégedéssel vette tudomásul, hogy ezt a zugirót királysértésért az esküdtszék elitélte. Kiülte magát Lepsényi hat hónapig Szegeden és bizonyoson kikártyázta magát kedvére. S mikor hat hónap múlva kiszabadult, megtette mártyrnak, szentnek s kezében kereszttel akarta eljátszani azt a komédiát, mit csak egy képmutató jezsuita tud eljátszani. Néppárti loyalis plébánosok tüntető fogadtatást akartak rendezni a királysértő barátnak. Szerencse, hogy az ostoba komédiát a rendőrség nem engedte végigjátszani. Hanem szeretnénk megkérdezni a kath. egyház főpapságától, hogy meddig tűrik még a komédiás barátok, politizáló néppárti plebánusok elvadulását, meddig tűrik még, hogy ezek a bo- hóczok az utcza sorába tapodják a vallást s csörgő sipkájok mellé tűzik a keresztet? mert azt már lehetetlen nem látniok, hogy a müveit értelmiség bosszankodva fordult el papjaitól s ezek miatt egyházától is, mig mások mosolyogva néznek a reverendára, melyben egy-egy népbolonditót vélnek rejteni. Ha igaz az, hogy a kath. egyház hierarchikus szervezetében az alpapságnak az engedelmesség a fő erénye, úgy a közvélemény csakis a főpapság rovására Írja ezt a csúnya komédiát. REFORMÁTUSOK LAPJ A. A Konvent alkotása. A múlt hó 21-én Budapesten összeült egyetemes konvent három napot tárgyalásairól elkésve kaptunk tudósítást. Idő után volna azt most már egészben közölnünk. Csak egy messze jövőre kiható alkotásáról emlékezünk meg ezúttal a kon- ventnek, melyet három évi alapos előkészítés után most fejezett be teljesen. Értjük ez alatt az országos lelkészt gyámintézet végleges megállapítását. Nagyon ideje volt már, hogy e humánus egyházi intézmény megszerveztessék, mert un tálán hangzott és nem méltatlanul a panasz, hogy a mi egyházi fő hatóságaink, konventühk és zsinatunk csak az egyházalkoltmány külső épületét építtetik, a belső tartalomról, mely amabba lelket öntene, elfeledkeznek. Most ime itt van előttünk a belső építés munkájából egy fontos részlet, megkostruálva úgy, hogy az ellen kifogást tenni alig lehet. Még csak a lelkészi fizetések egy kulcs szerinti igazságos felvétele van hátra, hogy a millenium évében ez az emlékezetes intézmény megkezdje áldásos működését. A konvent által véglegesen elfogadott alapszabályból kiemeljük azon pontot, mely szerint a tagok özvegyei és árvái, tekintet nélkül a szolgálati időre és osztályba sorozás nélkül, azonnal élvezetébe lépnek a meghatározott járuléknak, mihelyt a csonka, vagy a kegyeleti év letelik. Ha a gyámintézeti tag a belépés után 5 év előtt elhal, az öt évi dij az özvegy járulékából két év alatt Ievouatlk. Ez egyetlen pont sok aggodalmat eloszlatott a most belépendő lelkészek és lelkészcsaládok leikéről, kik az eredeti tervezet szerint, mint alapvetők rövidségét szenvedhettek volna. Most már egyházmegyei gyámintézetünk jövő sorsáról kell gondolkoznunk. Ezen intézetet fentartani az országos mellett csak úgy lesz okszerű, ha a jelenlegi jogosultak kihalása után ez intézet pénztára fedezi az évi járulékokat, most egyelőre pedig a belépési dijakat. E tárgyban közelebb bővebben. —ő. Irodalom. Megrendelési felhívás. Ma már a magyar intelligens olvasóközönségnek nagyok az irodalmi igényei és méltán, mert annyi jelen és hivatott iró és poéta elégíti ki napról napra ezeket az igényeket, hogy nem csoda, ha a várakozás egyre fokozódik. Jól tudom, hogy ily viszonyok közt, az irodalmi kísérletezés dilettantinzmus nagy erkölcsi rizikóval jár. Ma már a szépirodalom Kultiválása egész embert kíván, olyat, a ki minden idejét a Múzsának szentelheti. És ime én mégis — az én ismeretlen nevemmel — a magyar olvasóközönség elé akarok lépni. Méltán kérdezheti mindenki: ki vagy? mit akarsz bemutatni? Mit feleljek ezekre a kérdésekre ? A Múzsa nem csókolt homlokon, de ha úgy lett volna is, eltakarták annak a nyomát azok a barázdák, a miket az élet gondjai oda szántottak. Ti tudjátok — szeretett kartársak; — minő gondok azok? Egy- szer-máskor azonban volt idő, mikor valami belső sugallat írni késztetett. így született meg néhány dolgozatom versben és prózában. (Közülök egyikmásik a lapokban is megjelent.) Ézeket akarom ezúttal a m. t. olvasóközönségnek bemutatni és még azokat, a csillagászati és fizikai teljesen önálló tanulmányaimat, a melyeket végrehajtott kísérletek alapján irtain. Kiadandó könyvem czime »Vegyes dolgok“ s az ára 60 krajczár lesz. Díszpéldányok is készülnek (egész vászon-kötésben) s 1 frí 20 krért rendelhetők meg. Mutatóul e lap jövő tárczájába igtatott egy versemet, a melynek tárgya némileg indokolni fogja könyvem megjelenését is. Az előfizetési pénzeket saját czimemre — és pedig lehetőleg deczember 31-ig — kérem beküldeni, hogy a munkámból megjelenendő példányok számát tudhassam. Kötetkémet — mely a Hoffmann és Társa czég nyomda-vállalatának kiadásában fog megjelenni — 1896. már- czius hó 1-én küldöm el a megrendelőknek. Gyűjtőknek 8 megrendelő után tiszteletpéldánynyal, 10 megrendelő után pedig diszpéldánynyal szolgálok. Mély tiszteletem nyilvánítása után vagyok Debreczenben. 1895. november hó. Simon István ev. ref. tanító. Különfélék. — Esküvő. Koesordi ev. ref. tanító és orgonista Mózes Imre f. hó 5-én kelt egybe györgy- teleki birtokos Kulinyi Lajos kedves szép leányával Erzsikével. Előbb a györgyíeleki könyvvezető Komoróczy Jenő végezte velők állami funkczióját, a tőle már megszokott korrektséggel azután Lányi Lajos koesordi lelkész — a menyasszony kereszt apja — adta az uj párra az egyház áldását. Hosszú boldogság legyen osztályrészük ! — Ujfalussy Béla egyházkerületi világi ta- nácabiró közelebb ünnepelte 50-ik születéssuapját azaz, hogy ünneppé tette azt számára a mihálydi ref. egyház, melynek 25 év óta presbitere s a f. szabolcsi egyházmegye, melynek tanácsbirája. Az egyházmegye részéről egy számos tagból álló küldöttség élén Lukács Ödön esperes üdvözölte a népszerű és tevékeny férfiút. — A helyi egyháztanács élén az ottani lelkész fejezte ki a mihálydi hatotton válaszolt s miuden presbiter|nek egy egy díszes bibliát ajándékozott emlékül. Isten tartsa meg sokáig a mi egyházunk e. sokra. ' hivatott tagját 1
