Reformátusok Lapja, 1895 (3. évfolyam, 1-15. szám)
1895-11-30 / 10. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA. Kenetteljes stylus. — 'A ^.Magijar Állam“-bői. — A „Magyar Állam“ tudvalevőleg az összes hírlapirodalmat rég indexre vetette s ha rajta állana, nem olvasna itt senki más lapot, mint a „M. Á.“-ot. Hogy minő kenetteljes stylusban beszél más lapokról, álljon itt a következő kollegiális nyilatkozata: „Konstatáljuk, hogy ma a Pesti Hírlapban a csonttal, rongygyal házaló zsidóknak e szemétkotró telepén is levitézlett lovagja fiskáliskodik a herczegprimás mellett. Azt hisszük, ennél nagyobb dehonesztáció alig érhette volna 9. emi- nencziáját.“ S az a különös, hogy az esztergomi primási udvarból kitiltották a „M. Á.“-ot, mig a Pesti Hírlapot ott is olvassák. * A „M. Á." főszerkesztője tudvalevőleg szabadkőműves volt, ifjú korában. Erre vonatkozólag mondja a következőket: „Dr. Hortoványi kijelentette már évek előtt, hogy busz év óta minden összeköttetést megszakított a szabadkőművesekkel s kijelentette, hogy e szövetkezetbe való belépésével elkövetett ifjúkori hibáját a szabadkőművesek ellen nyilvánosan vitt küzdelmével, jóvá tette.“ Csak aztán a következetességről ne adjanak leczkét másoknak Hortoványi urék. * De halljunk egy kis stylust. „Liberalismus és kancsuka nálunk egyet jelentenek.“ „A szababelvüség az arczátlan rni- litarizmust honosította meg Magyarországon. Ez az iskola roszabb a darwinisták törvényénél, hogy az erősebbnek joga van elnyomni a gyengét.“ „Nálunk a királyok hatalmából nőtt ki a jog, az alkotmány és el foguak veszni e nemzet fentartó eszmék a recepcióval idecsőditett nemzetközi tolvajoknak világnézetével korrumpált radikál-liberalis közszellemben.“ stb. stb. * Érdekesebb ezeknél a Hock János szabadkőművessége, a melynek igazolására álljon itt ez a két levél: Ngos Hock János urnák Budapesten. Kedves barátom! Felszólításodra ezennel igazolom, hogy humanitárius téren kifejtett működésedért szövetségünk, a melynek czélja a valódi humanizmus, téged tagjai sorába Balogh Káelmaradt. Nem lett rá szükség. Mert, mikor az istentisztelet végeztével előadta a Tekintetes ur jövetelük czélját: néhány engedőimet kérő szó után nyélbe lett ütve a dijlevél. Hiszen beszélt, beszélt a Tekintetes ur is aztán, de noha a kezek Ezsaué valának (a dolmányos huszár folyton ott állott ám a katedra előtt reprezentatióképpen. intő jelül az apáknak, édes bámulat tárgyául az eladó Juliskáknak!) a hang, az a Jákobé, akarom mondani: a tanács- biró űré volt. Taplós Mihály uram megkonnyebülve lélegzett föl. Denique kinyílt a k . . . í templom, nyélbe lett ütve a dijlevél s a Nagytiszteletü esperes ur nem akart hinni szemeinek, mikor másnap a staféta kezeibe adta. Másik vasárnap meg is lett választva az uj pap, harmadik vasárnap meg már a Tekintetes szolgabiró ur jobbján ő vele robogott be a k ... i parókáiéra a négy tajtékzó fekete. Az uj pap megtart» székfoglalóját, végig hallgató a szolgabiró ur is, ellakták az installá- cionális ebédet, a melyen ugyan ám lelkűkre köté kurátor uraméknak. hogy többé aztán el ne vesszen a templom kulcsa. — De hogy vész uram — felelt neki bátorodva Taplós Mihály kurátor — mentsen Isten ! Én legalább nem akarnék több levelet kapni a Tekintetes úrtól. No, nem is vész azóta sehol. Ez is régi história, hiszen itt-ott húsz éves. S hogy ismétlődhetnék ma már e féle ?!. . roly név alatt fölvett, tisztelvén azt a kijelentésedet, hogy vallási meggyőződésed integritását fen akarod tartani. Később, midőn kilépésedet bejelentetted, kötelékünkből sajnálattal bocsátottunk el. Midőn pedig ellened hírlapi támadás történt s te nyilatkoztál, hogy kötelékünkbe nem tartozol s neved névjegyzékünkben elő nem fordult azt teljes joggal tehetted, mert mind a két állításod a valóságnak megfelel. Budapest, 1895. nov. 22. Őszinte baráti tisztelettel és szeretettel Gelleri Mór, a Demokrácia páholy v. helyettes elnöke. Ez az egyik. A másik pedig ez: Mélyen tisztelt szerkesztőség! A Pesti Napló támadásaival szemben kijelentem, hogy én a szabadkőművességbe álnév alatt történt belépésemet pro foro interno kilépésem után jóvá tettem s az egyházi elégtételt elvégeztem. A mennyiben e hibám nyilvánossá tételével a katholikus érzület megsértésében vétkeztem, azt pro foro externo is jóvá tenni kívánom és illetékes egyházi hatóságomnak be is jelentettem. Hock János. Ezekre pedig a Magyar Állam áhitatosan ezt mondja: Midőn Hock János urnák e kijelentését közöljük, kérjük számára Istenuek segítő kegyelmét, hogy a kath. egyháznak teljes elégtételt szolgáltatva, lelkének nyugalmát visszaszerezze. ★ Régi dolog, hogy a Magyar Államék nincsenek jó barátságban a községi jegyzőkkel. —- Most pedig, mióta az államnak anyakönyvet vezetnek, a „farmatringoa“ jegyzőkre mindent rájok kiabálnak. „A megállamositott falusi jegyzők, ezek az apró zsarnokok, ezek a felfuvalkodott békebontók, ezek terjesztik igazán a paciflkáeiót!. . Nem mi vagyunk, de ezek az izgatok, ezek a békebontók. Minket dorgálnak az izgatásért, pedig valójában a farmatringosok fogják a népet forrongásba kergetni . . Hej, ha mi izgattunk volna, bizonyára a fele farmatringos se maradt volna a hirdető láda mellett . . Ne féljenek miniszter urak a papoktól, a dicső törvényeket nem ezek fogják megbuktatni, hanem a dölyfös farmatringosok, kikkel a nép már is torkig van . .“ Ugy-e, hogy kenetteljes papi stylus! Különfélék. — Helyreigazítás. A Vay grófok katholizá- lásáról szóló hir, melyet a klerikális sajtó terjesztett szét, valótlannak bizonyult. — A mit is készségesen igazítunk helyre. — Aranykönyv. A szatmári ev. ref. egyház fentartási alapjára Rúzsa István végrendeletileg kétezer frtot adományozott. Áldozatkész hitroko- konunk neve maradandóan fog élni jóltevőink sorában! — Ököritó községben folyó hó 25-én volt a jegyzőválasztás. Megválasztatott öt szavazat ellenében az összes szavazatokkal Laskay Miklós györteleki segédjegyző. Mint érdekes jelenséget említjük meg, hogy Ököritó lelkészt és tanítót is fog közelebb választani. Az összes külső belső tisztviselők uj emberek lesznek a községben. — Csak aztán uj élet pezsdliljön a nyomukban! — Megtérés és — áttérés. A kath. sajtó mohón közli, ha egy protestáns ember katholi- kussá lesz és ezt rendesen megtérés-nek nevezi. Most olvasom, hogy „Bállá Mária czeglédi lakos, az isteni kegyelem által felismervén Kálvin vallásának tévelyeit, megtért az egyedül idvezitő kath. egyház kebelébe.“ De ha kath. ember lesz kálvinista, arról mélyen hallgatnak az urak odaát. Pedig már csak kölcsönösség szempontjából is közölhetnék, hogy Tarnay János nagyváradi kath. káplán, Szabó Gyula csicseri plébános, Kinsele Miksa fiumei kath. áldozár „az isteni kegyelem által felismervén a kath. tévelyeket“ református vallásra tértek át s most a tiszta evangyeliomot hirdetik, mint református segédlelkészek. A világosság meggyőzi elébb utóbb a sötétséget! — Pályázatok. A halsai — felső-szabolcs 602 frtos javadalom lelkészt állomásra decz. 8-ig, a bsrencsi — f.-szabolcs — 790 frtos lelkészi állomásra decz. 8-ig, a kisvárdai 996 frtos lelkészi állomásra decz. 15-ig pályázatok beadandók Lukács Ödön esperes úrhoz Nyíregyházára. — Az erdödi ref. templom építési alapjára újabb adományok a következők.* Keresztszegi Lajos ügyvéd Szatmáriul 5 frt, Szentes város 5 frt, Miskolcz város 5 frt, Czegléd város 20 frt, marosvásárhelyi ref. egyház 2 frt, méhteleki ref. egyház 1 frt, H.-Böszörmény város 2 frt. Mely kegyes adományokért kisded egyházunk nevében a legmélyebb köszönetemet és hálámat nyilvá- nitom. Erdőd, 1895. nov. 20. Virágh Mihály egyh. főgondnok. — Lenni vagy nem lenni! A budapesti „Protestáns egyházi és iskolai Lap“, mely most tölti be 38-ik évfolyamát, mely összes egyházi lapjaink között nem csak legrégibb, de legtekintélyesebb is, egyik közelebbi számában ezeket Írja: „Lapunk a válság szélére jutott, a „lenni vagy nem lenni kérdése előtt áll. Minden igyekezetünk és erőfeszítésünk mellett is, ma a 38-ik évfolyam végén, vagy meg kell szüntetni lapunk pályafutását, vagy őszintén feltárva a helyzetet, a fen- tartás és megerősítés érdekében a ni. t. közönséget fokozottabb támogatásra kérnünk.“ E szavak mélyen megdöbbentenek bennünket. Elgondolkozunk prot. irodalmunk jelen helyzete fölött. Nem tud megélni deficzit nélkül egyik lapunk sem. Kit vádoljunk? kit korholjunk érte? Állapokban egy lelkésztársunk hozzánk intézett levelében kimutatja, hogy 64 forintot fizet egy év alatt hírlapokra, nem bir többet áldozni. — Körülbelül elmondhatjuk, hogy a református lelkészi kar ereje felett fizeti a kultur adót az irodalomra, többet már nem bir meg ez az adóalap. Kell valami módot találnunk, hogy prot. irodalmunk a visszaesés lejtőjére ne jusson. Már 1892-ben javaslatba hoztam, hogy az egyházi lapok szerkesztői s kiadói tartanának együttesen egy tanácskozást, beszélnék meg 8 tárnák fel őszintén az anyagi helyzetet, hogy tudnák meg, mit hir meg a prot. közönség s mit nem ? Akkor lehetne valami redikálisabb intézkedéseket tenni e tekintetben. Most is azt mondom, hogy egy ilyen tanácskozásra prot. irodalmunk érdekébeu égető szükség volna. — A tiszavidóki lelkész! kör okt. 3-iki értekezletének Jegyzőkönyvéből — melyet habár későn, köszönettel vettünk — közöljük a következő pár jkvi számot: „7-ik sz. Az egyházkerületi közgyűlés áltat kiadott „Tájékoztató utasítás“ értelmében, a keresztelés mindig a polgári anyakönyvbe bejegyzés előtt teljesítendő s arról keresztelési jegy adandó ki a polgári anyakönyvvezetőnek kézbesítés végett, Azon előfordulható esetre, ha valamely egyháztag az utasítást figyelmeu kívül hagyva, gyermekét meg nem keresztelné — határozza az értekezlet, hogy lelkész az ily egyháztagot a presbitérium elé hivatván, ott szelíden figyelmeztesse egyházi kötelességének teljesítésére s ha az e figyelmeztetés daczára is megmaradna a sók- ramentuinot visszautasító magatartása mellett, jelentse ki előtte, hogy az esetben, ha a gyermek netalán elhalna, harangoztatásban és egyházi temetés szertartásában nem részesül, sőt oly községben, hol a temető az egyház tulajdonát képezi, annak használati joga is megvonutik tőle“ 10-ik sz. Egyházmegyei statútumainkban nem lévén kimondva sehol sem az, hogy egyh. kerületi képviselők 10 évre választatnak, másfelől megkövetelvén az egyházmegye érdeke azt, hogy az egyházkerületet mindig oly egyének képviseljék, kik az egyházmegye teljes bizalmát bírják — értekezletünk tisztelettel kéri a nt. egyh. megyei közgyűlést, miszerint más egyházmegyék példája után határozza el, hogy az egy. kerületi rendes és pótképviselők mindig a tavaszi egyház- megyei közgyűlésen egy évre választatnak, ezzel kapcsolatban egyszersmind javasolja értekezletünk, hogy az egyházmegyei közgyűlés kérje fel nt. Esperes urat, miszerint az egyházkerületi gyű-
