Reformátusok Lapja, 1895 (3. évfolyam, 1-15. szám)

1895-11-23 / 9. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA. tömlöczöt. Megkötöztettek, kettévágattattak, kísér­tettek, fegyverrel levágatván, meghaltak, bujdos­ták, elhagyatottak, szorongattatok, kikre nem volt méltó e világ“ (Zsid. XI. 82.), Merítsünk életpéldáikból erőt, hitet és reménységet! Ok a jövendőért küzdöttek minden önérdek, hiúság és anyagi haszon nélkül; küzdjünk mi is egy boldo­gabb jövendőért buzgó kitartással; küzdjünk úgy mint küzdöttünk eddig, nem érintve mások jogait, érdekeit; küzdjünk a testvéri szeretet nevében, legyünk békességre törekvők, a jóegyetértésnek munkálni a különböző felekezetek és népek kö­zött, hogy a jók és igazak összeforrhassanak testvérekké, a hazaszeretetben, a gonoszok pedig elpusztuljanak e haza földjéről. Vigyük a vallás forrásához az erőtleneket és kicsinyeket; prédikáljuk a szegényeknek az evangéliumot, megértetvén velők a költő ama szavainak igazságát: „a szegénynek drága kincs a hit, tűrni és remélni megtanít.“ A nagyok és tudósok előtt lebegjen tudományos buvárlataik közben Leibnitz, ki munkái közt theodiceakat énekelt; Newton, ki föveg-levéve hajlott meg, ha az Isten nevéhez jutott. A vallás tiszta forrásánál fognak kijózanadni a vagyoni egyenlőség után szomjazó erőszakos tömegek, mélyek durva és erőszakos kezekkel rázzák a társadalmi egyensúly fenntartó oszlopait s eljő az idő, midőn befogják látni mindenek, hogy az emberiség fájdalmas betegségeit, a társadalom sajgó kínait egyedül a józan evangé­liumi vallás gyógybalzsama orvosolhatja meg. Hiszen minden más orvosság, mely e téren hasz­náltatott, haszontalan és meddő kísérletezésnek bizonyult. A törvény betűi csak ritkán használnak s csak egyes sebeket gyógyítanak be; az erőszak, a parancsszó, a fegyver csak megfélemlít, csak elnémítja az üdv és nyugalom után óhajtozó világ fájdalmait; egyedül az Istenben megnyugvó vallásosság az a só, mely meggátolhatja az évódő pusztítást, mely a társadalmi élet szivgyökereit fenyegeti; ez amaz élő kovász, mely táplálóvá, Ízessé teheti az élet kenyerét. Azért gyűltünk össze ez alkalommal is ezen bánatosan is felemelő történeti emlékekkel biró helyen, hogy egyházunk érdekeit melegen szi­vünkre ölelve, növekedést vehessünk abban, a l:i fő t. i. a Jézus Krisztusban, hogy egymást szemé­lyesen is megismerve, a kölcsönös bizalom meg­nyilatkozása által erősödjünk a testvéri szere- tetben, egymást buzdítsuk és bátorítsuk Isten szent dolgainak önfeláldozással járó munkál ásó­ban. — „Legyünk tehát követői azoknak, kik a hitnek és béketürésnek általa örökösök az Ígé­retekben. (Zsid. VI. 12.) Legyünk követői hitünk apostolainak, a nagy reformátoroknak kik meg- harczolták ama n így es nemes harczot, mely a lelkiismeretszabadság kivivasára vezetett. Kérjük vizsgálván a dolgot, az alkalmatlan embert köz- időben is kiteszi hivatalából. 1807. A nagyinéltóságu K. H. T. által 9134. szám alatt rendeltetik, hogy a normális rendsza­bás szeréut akármely vallasbelieknél is, a 48 óra előtt a halottak el ne temettesenek. A mennyiben ezen vármegyében tapasztal- tatna, hogy a 48 órák a halottak eltemettetésekbe sok helyen meg nem tartatnak, azon rendetlen­ségeknek eltörlésekre a Járásbeli szolgabirák főképen a Görög és Reformára valláson lévőket szorítsák ezen legfőbb rendeléseknek megtartá­sára, valamint arra is, hogy sem a templomban, sem a Templom körül, akarnii szín alatt temet­kezni ne merészeljenek, sőt a hóit testet a Temp­lomba se vigyék, hanem a háztól a temetőben az hol mélyen a földben, legalább más fél ölig el fedeztessen és ezen parancsolatot közöljék a Papokkal, hogy idővel ne menthessék magokat, hogy róla semmit se hallottak volna. 1807. oki. 9. A Tiszt, ujj atyafiak, kik a szolgálatban öt esztendőt el nem töltöttek, tar­toznak esztendőnként magok tulajdon munkajokat a megvizsgál tatás végett a Sániornál vagy a ki­mutatandó T. Assesornál bemutatni. 1819. jun. 4. Azokuak a gyermekeknek, kik rendszerént csak két s három esztendeig szoktak feljárni az oskolába, a Deák nyelv helyett ta- nitódjék a vallás, a keresztyéni Erk. Tudomán, a Bibliai Hist, a folyvást és értelmes olvasás, a szép és helyes irás, a számvetés és az éneklés mestersége, a közönség életre megkívánta tó dol­gokul együtt, úgy mindazáltaí, hogy 4-ik eszten­dőben szüleik kívánságára a Deák nyelvben ok- 4 tatódjanak. Istent, hogy nevelje a mi hitünket, hogy az egy­ház, haza és emberiség boldogitására ezúttal is közre munkálhassunk s mint a különböző népek és felekezetek között békességre igyekezők, mind más hiten levő honfitársainknak becsülését, mind Istennek áldó kegyelmét magunkra vonhassuk. Az egyedül bölcs Istennek pedig legyen dicséret s dicsőség ma és minden időben. Szálló igék •— a jezsuita morálból. — „Hogy minden tekintetben elérjük az igaz­ságot és hogy semmiben se tévedjünk, örökké szilárd elvként kell magunk előtt tartanunk, hogy a mit fehérnek látunk is, elhigyjük, hogy az fe­kete, ha az egyházi felsőbb tekintély olyannak határozza azt meg.“ Loyola. „A szent engedelmességre nézve tökéletes­nek kell lenni minden tekintetben, végrehajtás­ban, észben, a megparancsolt dolgokat lehetőleg gyorsan, lelki örömmel, kitartással végrehajtani, elhitetve magunkkal, hogy az ügy igazságos, el­nyomva saját eszünk lázongását s a főnök által úgy kell magunkat igazgattatni, mintha hullák volnánk.“. Loyola. „A pápának joga vau az eretnek és lázongó királyt letenni. A pápa által igy letett uralkodók megbélyegzett zsarnokká lettek s az első ember, aki hoz;?ájok férközhetik, meggyilkolhatja őket.“ Defensio Fiáéi. „A lelkiismereti szabadság védelmében ki­fejtett képtelen és nevetséges tan a legdöglelete- sebb tévelygés.* IX-ilc Plus. „Minden tőletek telhetőt meg kell tennetek, hogy ő szentségének a pápának szándékát ér­vényre juttassátok. A hol szavazati jogotok van, csak arra szavazzatok, ki szent küzdelmetekben segítségetekre van.“ ö’ Gonnel. „A kit a pápa excommunikál, megölhető akárhol, mivel a pápának közvetlen joghatósága’ van az egész világ felett.“ Bussambaam Lacroi. „Exeommunikált egyének megölése nem gyilkos­ság“ Vll. Gergely. „Ha attól kaptok parancsot, ki Isten helyet­tessé, úgy figyeljetek rá, mintha az a parancs istentől magától jönne. Hozzá tehetjük azt is, hogy biztosabban Isten akaratját teljesítjük ak- ,kor, ha főnökeinknek engedelmeskedünk, mintha a Jézus Krisztusnak engedelmeskednénk, ha sze­mélyesen megjelenve, adná ki parancsát.“ St. Ligouri. „Nézze uram, én ebből a szobából kormány­zók, nemcsak Párizsig, hanem Klímáig, nemcsak Khináig, hanem egész világszerte, a nélkül, hogy bárki is tudná, hogyan?“ Tambriorini, jezsuita generális. „Én nem ismerek el semmiféle polgári ha­talmat, én nem vagyok semmiféle fejedelem­nek alávetve és én nekem magasabb igényeim vannak, mint annak. Én igényt formálok ahoz, hogy én vagyok az emberek lelkiismeretének legfőbb bírája és igazgatója, úgy a parasztoknak, mint a fejedelmeknek. Én vagyok az egyetlen, a legutolsó, a legfelső bírája annak, hogy mi he­lyes és mi nem. Továbbá kijelentjük és erősítjük, hogy minden emberi teremtmény üdvére szüksé­ges, hogy a római pápának magát alávesse.“ Maimig (a pápa nevében) „Ha valamely világi four az egyház figyel­meztetésére sem tisztítaná meg birtokát az eret­nekség szemetjétől, a tartomány metropolitája és püspökei együttesen kiátkozzák őt.“ Zsinati végzés. „A Jézus Krisztus nevében és tekintélyével akinek teljessége van az ő helyettesében, a pá­pában, kinyilatkoztatjuk, hogy az a tan hogy a föld nem a világ központja és hogy az naponként megfordul: képtelen, bölcsészetileg hamis, s hit tekintetében tévelygő.“ XIII-ik Orbán. Kérelem. „ Kérjetek és megada­tik néktek, keressétek és meg­találjátok ; zörgessetek és megnyittatik néktek!“ A hazai prof. egyház történetében maradandó emlékként tűnik fel azon belyg a hol aDrágffyak idejében az 1645-ik évben a legelső prot. zsinat tartatott. A protestáns Drágffy-család ősi fészke Er­dőd volt, e helyen vettetett, meg alapja azon egységnek, a mely a reformatio idejében hazánk­ban a prof. egyházak szervezetét megalkotta an­nak fejlődését előmozdította, s ezzel a hazai prot. hitéletét megalapította. Erdőd volt kiinduló forrása évtizedeken ke­resztül azon világositó szellemnek, mely rohamo­san terjedt hazánkban a lakosság minden réte­gében és csakhamar oly tért hódított, hogy alig egy pár évtized lefolyása alatt hazánk lakosainak több mint % í'észe a reformatio által megalko­tott uj hitet vallotta magáénak. A prot. hitelét fénylő egére azonban később sötét, felhők tornyosultak, a róm. kath. klérus, mely a hatalmat kezében tartotta, minden esz­közt és módot felhasznált arra, hogy a hazában meggyökeresedett, uj vallás terjedését megaka­dályoz <a, sőt azt alapjában megsemmisítse örökre. Fájdalom hatja át szivünket és lelkünket, ha visszagondolunk ezen gyászos emlékű korra. — Különösen ha visszatekintünk azon hely ese­ményeire, a hol az ármány es erőszak fegyverei kíméletlenül feldúlták a megalkotott fundamen­tumot, tüzzel-vassal irtották ki a nép szivéből a prot. szellemet, azon czélzattal, hogy azt örökre eltemessék. A Drágffy-család férfiivadék hátrahagyása nélkül halván el, az ősi birtok is idegen család birtokába jutott, ez időtől kezdve Erdőd is szo­morú eseményeknek lett áldozata. — A protes­táns lakosság egytől-egyig kiüzetett, vagyona elkoboztatok, helyére idegen ajkú sváb-elem te­lepíttetett, mely itt lassanként meggyökeresedvén, megerősödött s mind e mai napig uralja e helyet, a hol hajdan a protestantizmus legerősebb gyö­keret vert a magyar hazában. Századok múltak el azóta, a vallási villon­gások megszülitek, a száműzettek más hazát kerestek maguknak, ott letelepedtek, az elfoglalt tér a sváb elemekkel benépesedett, azonban a kiirtani szándékolt gyökér nem pusztult el egé­szen, a rajta ütött seb lassanként kezdett,behe­gedni, később fejlődni, s ma már, hála az Égnek, oda nőtte ki magát, hogy a kisded hitközség részint a hívők lelkesedésével, szorgalmával, ré­szint a prot. segély-alapok anyagi támogatásával Erdőd mezőváros főterén, ennek legszebb részén 1023 frt vételárért egy belsőséget vásárolt, a hol egyelőre iskola és templom helyiséget szándéko­zik felállítani. Ezen helyiségek felállítására legkevesebb 4000 frt szükségeltetik. Ennyi összeggel azonban kisded fiók-egy­házunk nem bir, a vett belsőség vételárának ki­fizetésével összes megtakarított pénze elfogyott; most már nem maradt egyéb hátra szent, ezéiunk kivitelére, mint a hazai prot. egyházak, a prot. segélyalapok és egyes vagyonosabb prot. csalá­dok nemes anyagi áldozatkészségéhez folyamodni. Remélem, nem leend magyar hazánkban egy prot. egyházközség, egyetlen prot. tehetős!) csa­lád, a mely megvonná kisded egyházunktól azon áldozatot, melylyel szent czélunkat elérhetjük és a dicső múlt emlékét feleleveníthetjük. Méltóztassanak tehát e czélra tőlük telhető erélylyel és lelkesedéssel adakozni, s/.ives ado­mányaikért előre is kisded egyházunk nevében legmélyebb köszönetemet és hálámat nyilvánítom. Ä kegyes adományok Erdődre alól Írott fö- gondnokhoz czimezve küldendők el. a ki azokat egyenként nyugtatványozza és a Debreczenben megjelenő „Prot. egyházi és iskolai lapokéban is közzé teeudi. Isten áldja és vezérelje továbbra is prot. egyházunkat, áldja meg ennek jóakaróit, támo­gatóit I Virágh Mihály, egyh. fő gondnok. 438 1895. sz. A segedelemért kiáltó s hazai protestáns egyházunk történetében fontos szerepet játszó kisded „Erdődi“ ev. ref. egyházat, szabad legyen szeretett hitsorsosaim kiválóbb figyelmébe s mun­kás szeretettbe ajánlani. — Halljátok meg ti ke­gyes s buzgó lelkek ! a kiáltó szót, tegyetek jót

Next

/
Oldalképek
Tartalom