Reformátusok Lapja, 1895 (3. évfolyam, 1-15. szám)

1895-11-23 / 9. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA.

tömlöczöt. Megkötöztettek, kettévágattattak, kísértettek, fegyverrel levágatván, meghaltak, bujdosták, elhagyatottak, szorongattatok, kikre nem volt méltó e világ“ (Zsid. XI. 82.), Merítsünk életpéldáikból erőt, hitet és reménységet! Ok a jövendőért küzdöttek minden önérdek, hiúság és anyagi haszon nélkül; küzdjünk mi is egy boldogabb jövendőért buzgó kitartással; küzdjünk úgy mint küzdöttünk eddig, nem érintve mások jogait, érdekeit; küzdjünk a testvéri szeretet nevében, legyünk békességre törekvők, a jóegyetértésnek munkálni a különböző felekezetek és népek között, hogy a jók és igazak összeforrhassanak testvérekké, a hazaszeretetben, a gonoszok pedig elpusztuljanak e haza földjéről.

Vigyük a vallás forrásához az erőtleneket és kicsinyeket; prédikáljuk a szegényeknek az evangéliumot, megértetvén velők a költő ama szavainak igazságát: „a szegénynek drága kincs a hit, tűrni és remélni megtanít.“ A nagyok és tudósok előtt lebegjen tudományos buvárlataik közben Leibnitz, ki munkái közt theodiceakat énekelt; Newton, ki föveg-levéve hajlott meg, ha az Isten nevéhez jutott.

A vallás tiszta forrásánál fognak kijózanadni a vagyoni egyenlőség után szomjazó erőszakos tömegek, mélyek durva és erőszakos kezekkel rázzák a társadalmi egyensúly fenntartó oszlopait s eljő az idő, midőn befogják látni mindenek, hogy az emberiség fájdalmas betegségeit, a társadalom sajgó kínait egyedül a józan evangéliumi vallás gyógybalzsama orvosolhatja meg. Hiszen minden más orvosság, mely e téren használtatott, haszontalan és meddő kísérletezésnek bizonyult. A törvény betűi csak ritkán használnak s csak egyes sebeket gyógyítanak be; az erőszak, a parancsszó, a fegyver csak megfélemlít, csak elnémítja az üdv és nyugalom után óhajtozó világ fájdalmait; egyedül az Istenben megnyugvó vallásosság az a só, mely meggátolhatja az évódő pusztítást, mely a társadalmi élet szivgyökereit fenyegeti; ez amaz élő kovász, mely táplálóvá, Ízessé teheti az élet kenyerét.

Azért gyűltünk össze ez alkalommal is ezen bánatosan is felemelő történeti emlékekkel biró helyen, hogy egyházunk érdekeit melegen szivünkre ölelve, növekedést vehessünk abban, a l:i fő t. i. a Jézus Krisztusban, hogy egymást személyesen is megismerve, a kölcsönös bizalom megnyilatkozása által erősödjünk a testvéri szere- tetben, egymást buzdítsuk és bátorítsuk Isten szent dolgainak önfeláldozással járó munkál ásóban. — „Legyünk tehát követői azoknak, kik a hitnek és béketürésnek általa örökösök az Ígéretekben. (Zsid. VI. 12.) Legyünk követői hitünk apostolainak, a nagy reformátoroknak kik meg- harczolták ama n így es nemes harczot, mely a lelkiismeretszabadság kivivasára vezetett. Kérjük

vizsgálván a dolgot, az alkalmatlan embert köz- időben is kiteszi hivatalából.

1807. A nagyinéltóságu K. H. T. által 9134. szám alatt rendeltetik, hogy a normális rendszabás szeréut akármely vallasbelieknél is, a 48 óra előtt a halottak el ne temettesenek.

A mennyiben ezen vármegyében tapasztal- tatna, hogy a 48 órák a halottak eltemettetésekbe sok helyen meg nem tartatnak, azon rendetlenségeknek eltörlésekre a Járásbeli szolgabirák főképen a Görög és Reformára valláson lévőket szorítsák ezen legfőbb rendeléseknek megtartására, valamint arra is, hogy sem a templomban, sem a Templom körül, akarnii szín alatt temetkezni ne merészeljenek, sőt a hóit testet a Templomba se vigyék, hanem a háztól a temetőben az hol mélyen a földben, legalább más fél ölig el fedeztessen és ezen parancsolatot közöljék a Papokkal, hogy idővel ne menthessék magokat, hogy róla semmit se hallottak volna.

1807. oki. 9. A Tiszt, ujj atyafiak, kik a szolgálatban öt esztendőt el nem töltöttek, tartoznak esztendőnként magok tulajdon munkajokat a megvizsgál tatás végett a Sániornál vagy a kimutatandó T. Assesornál bemutatni.

1819. jun. 4. Azokuak a gyermekeknek, kik rendszerént csak két s három esztendeig szoktak feljárni az oskolába, a Deák nyelv helyett ta- nitódjék a vallás, a keresztyéni Erk. Tudomán, a Bibliai Hist, a folyvást és értelmes olvasás, a szép és helyes irás, a számvetés és az éneklés mestersége, a közönség életre megkívánta tó dolgokul együtt, úgy mindazáltaí, hogy 4-ik esztendőben szüleik kívánságára a Deák nyelvben ok- 4 tatódjanak.

Istent, hogy nevelje a mi hitünket, hogy az egyház, haza és emberiség boldogitására ezúttal is közre munkálhassunk s mint a különböző népek és felekezetek között békességre igyekezők, mind más hiten levő honfitársainknak becsülését, mind Istennek áldó kegyelmét magunkra vonhassuk. Az egyedül bölcs Istennek pedig legyen dicséret s dicsőség ma és minden időben.

Szálló igék

•— a jezsuita morálból. —

„Hogy minden tekintetben elérjük az igazságot és hogy semmiben se tévedjünk, örökké szilárd elvként kell magunk előtt tartanunk, hogy a mit fehérnek látunk is, elhigyjük, hogy az fekete, ha az egyházi felsőbb tekintély olyannak határozza azt meg.“ Loyola.

„A szent engedelmességre nézve tökéletesnek kell lenni minden tekintetben, végrehajtásban, észben, a megparancsolt dolgokat lehetőleg gyorsan, lelki örömmel, kitartással végrehajtani, elhitetve magunkkal, hogy az ügy igazságos, elnyomva saját eszünk lázongását s a főnök által úgy kell magunkat igazgattatni, mintha hullák volnánk.“. Loyola.

„A pápának joga vau az eretnek és lázongó királyt letenni. A pápa által igy letett uralkodók megbélyegzett zsarnokká lettek s az első ember, aki hoz;?ájok férközhetik, meggyilkolhatja őket.“ Defensio Fiáéi.

„A lelkiismereti szabadság védelmében kifejtett képtelen és nevetséges tan a legdöglelete- sebb tévelygés.* IX-ilc Plus.

„Minden tőletek telhetőt meg kell tennetek, hogy ő szentségének a pápának szándékát érvényre juttassátok. A hol szavazati jogotok van, csak arra szavazzatok, ki szent küzdelmetekben segítségetekre van.“ ö’ Gonnel.

„A kit a pápa excommunikál, megölhető akárhol, mivel a pápának közvetlen joghatósága’ van az egész világ felett.“ Bussambaam Lacroi. „Exeommunikált egyének megölése nem gyilkosság“ Vll. Gergely.

„Ha attól kaptok parancsot, ki Isten helyettessé, úgy figyeljetek rá, mintha az a parancs istentől magától jönne. Hozzá tehetjük azt is, hogy biztosabban Isten akaratját teljesítjük ak- ,kor, ha főnökeinknek engedelmeskedünk, mintha a Jézus Krisztusnak engedelmeskednénk, ha személyesen megjelenve, adná ki parancsát.“ St. Ligouri.

„Nézze uram, én ebből a szobából kormányzók, nemcsak Párizsig, hanem Klímáig, nemcsak Khináig, hanem egész világszerte, a nélkül, hogy bárki is tudná, hogyan?“ Tambriorini, jezsuita generális.

„Én nem ismerek el semmiféle polgári hatalmat, én nem vagyok semmiféle fejedelemnek alávetve és én nekem magasabb igényeim vannak, mint annak. Én igényt formálok ahoz, hogy én vagyok az emberek lelkiismeretének legfőbb bírája és igazgatója, úgy a parasztoknak, mint a fejedelmeknek. Én vagyok az egyetlen, a legutolsó, a legfelső bírája annak, hogy mi helyes és mi nem. Továbbá kijelentjük és erősítjük, hogy minden emberi teremtmény üdvére szükséges, hogy a római pápának magát alávesse.“ Maimig (a pápa nevében)

„Ha valamely világi four az egyház figyelmeztetésére sem tisztítaná meg birtokát az eretnekség szemetjétől, a tartomány metropolitája és püspökei együttesen kiátkozzák őt.“ Zsinati végzés.

„A Jézus Krisztus nevében és tekintélyével akinek teljessége van az ő helyettesében, a pápában, kinyilatkoztatjuk, hogy az a tan hogy a föld nem a világ központja és hogy az naponként megfordul: képtelen, bölcsészetileg hamis, s hit tekintetében tévelygő.“ XIII-ik Orbán.

Kérelem.

„ Kérjetek és megadatik néktek, keressétek és megtaláljátok ; zörgessetek és megnyittatik néktek!“

A hazai prof. egyház történetében maradandó emlékként tűnik fel azon belyg a hol aDrágffyak idejében az 1645-ik évben a legelső prot. zsinat tartatott.

A protestáns Drágffy-család ősi fészke Erdőd volt, e helyen vettetett, meg alapja azon egységnek, a mely a reformatio idejében hazánkban a prof. egyházak szervezetét megalkotta annak fejlődését előmozdította, s ezzel a hazai prot. hitéletét megalapította.

Erdőd volt kiinduló forrása évtizedeken keresztül azon világositó szellemnek, mely rohamosan terjedt hazánkban a lakosság minden rétegében és csakhamar oly tért hódított, hogy alig egy pár évtized lefolyása alatt hazánk lakosainak több mint % í'észe a reformatio által megalkotott uj hitet vallotta magáénak.

A prot. hitelét fénylő egére azonban később sötét, felhők tornyosultak, a róm. kath. klérus, mely a hatalmat kezében tartotta, minden eszközt és módot felhasznált arra, hogy a hazában meggyökeresedett, uj vallás terjedését megakadályoz <a, sőt azt alapjában megsemmisítse örökre.

Fájdalom hatja át szivünket és lelkünket, ha visszagondolunk ezen gyászos emlékű korra. — Különösen ha visszatekintünk azon hely eseményeire, a hol az ármány es erőszak fegyverei kíméletlenül feldúlták a megalkotott fundamentumot, tüzzel-vassal irtották ki a nép szivéből a prot. szellemet, azon czélzattal, hogy azt örökre eltemessék.

A Drágffy-család férfiivadék hátrahagyása nélkül halván el, az ősi birtok is idegen család birtokába jutott, ez időtől kezdve Erdőd is szomorú eseményeknek lett áldozata. — A protestáns lakosság egytől-egyig kiüzetett, vagyona elkoboztatok, helyére idegen ajkú sváb-elem telepíttetett, mely itt lassanként meggyökeresedvén, megerősödött s mind e mai napig uralja e helyet, a hol hajdan a protestantizmus legerősebb gyökeret vert a magyar hazában.

Századok múltak el azóta, a vallási villongások megszülitek, a száműzettek más hazát kerestek maguknak, ott letelepedtek, az elfoglalt tér a sváb elemekkel benépesedett, azonban a kiirtani szándékolt gyökér nem pusztult el egészen, a rajta ütött seb lassanként kezdett,behegedni, később fejlődni, s ma már, hála az Égnek, oda nőtte ki magát, hogy a kisded hitközség részint a hívők lelkesedésével, szorgalmával, részint a prot. segély-alapok anyagi támogatásával Erdőd mezőváros főterén, ennek legszebb részén 1023 frt vételárért egy belsőséget vásárolt, a hol egyelőre iskola és templom helyiséget szándékozik felállítani.

Ezen helyiségek felállítására legkevesebb 4000 frt szükségeltetik.

Ennyi összeggel azonban kisded fiók-egyházunk nem bir, a vett belsőség vételárának kifizetésével összes megtakarított pénze elfogyott; most már nem maradt egyéb hátra szent, ezéiunk kivitelére, mint a hazai prot. egyházak, a prot. segélyalapok és egyes vagyonosabb prot. családok nemes anyagi áldozatkészségéhez folyamodni.

Remélem, nem leend magyar hazánkban egy prot. egyházközség, egyetlen prot. tehetős!) család, a mely megvonná kisded egyházunktól azon áldozatot, melylyel szent czélunkat elérhetjük és a dicső múlt emlékét feleleveníthetjük.

Méltóztassanak tehát e czélra tőlük telhető erélylyel és lelkesedéssel adakozni, s/.ives adományaikért előre is kisded egyházunk nevében legmélyebb köszönetemet és hálámat nyilvánítom.

Ä kegyes adományok Erdődre alól Írott fö- gondnokhoz czimezve küldendők el. a ki azokat egyenként nyugtatványozza és a Debreczenben megjelenő „Prot. egyházi és iskolai lapokéban is közzé teeudi.

Isten áldja és vezérelje továbbra is prot. egyházunkat, áldja meg ennek jóakaróit, támogatóit I

Virágh Mihály, egyh. fő gondnok.

438 1895. sz.

A segedelemért kiáltó s hazai protestáns egyházunk történetében fontos szerepet játszó kisded „Erdődi“ ev. ref. egyházat, szabad legyen szeretett hitsorsosaim kiválóbb figyelmébe s munkás szeretettbe ajánlani. — Halljátok meg ti kegyes s buzgó lelkek ! a kiáltó szót, tegyetek jót