Reformátusok Lapja, 1895 (3. évfolyam, 1-15. szám)
1895-11-09 / 7. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA. szólalt föl, a mi méltó feltűnést, sőt őszintén szólva, bántódást keltett. Nagyvárad lakosságának meleg rokonszeuvével éles ellentétben állt e hallgatag hidegség. Különben a vármegye azonkívül, hogy nagytermét köszönetre méltó készséggel engedte át az értekezleti közgyülésnek-egy- általán nem vett tudomást az ünnepélyről. Mi volt ennek oka, nem kutatjuk, de-a tényt regisztráljuk. A megérkezés estéjén 8 órakor a Fekete Sasban igazán kedélyes ismerkedő estély volt, melyen Lukács Ödön a békeség, szeretet és testvériség eszméiért s ezek élő megtestesitőjeért, Kiss Áron püspökért emelte poharat, Csák Máté n.-váradi ref. leik. az értekezlet két elnökéért Lukács Ödönért és Simonffy Imréért, majd Sulyok István váradi lelkész beszélt lelkes szavakkal a vendégekért, Erőss Lajos a hamisítatlan és kizárólagos kálvinista szellemben dolgozó népies irodalom képviselőjéért, Tóth József s. lelkészért, az „Eríesitö“ c. néplap derék szerkesztőjéért; Bartha Béla dr. a közös protestáns, a közös magyar testvériségéit, dr. Varady Zsiginond a magyar kálvinizmus természetes szövetségeseiért s szövetség munkásáért, dr. Bartha Béláért, Vass Mihály Radácsi Györgyért, a pataki főiskola kiváló tanáráért. Másnap, okt. 31-én reggel 8 órakor a vármegyeház nagytermében gyűltek össze s onnan indultak a hármas szempontból is alkalmi isten- tiszteletre a várad-ujvárosi ref. templomba; háromszorosan alkalmi volt ez istentisztelet, mert a ref. emléknapja, a. kerületi értekezlet és a renovált templom felavatása tették ezzé. Az ünnepi isten- tisztelet szónoka Szabó János volt, ki Lukács evangyeliiunának 10. r. 2. verse alapján tartott egy, az alkalomhoz és a szónokhoz méltó szép beszédet annak a közönségnek, mely a nagytemplomot szorongásig megtöltötte, közben a n.-varadi polgári énekkar tagjai is énekeltek. Istentisztelet végeztével visszatértek a vármegyeház üléstermébe, melyet a lelkes érdeklődök nagy száma az utolsó zugig betöltött. Lukács Ödön, Isten áldását kérve az értekezlet tagjaira s tanácskozásukra, kegyeletei szavakban emlékezett mag elhunyt, világi elnök társáról Kovács Ferenczről és Ujfalussy Sándorról, e szintén lángoló buzgóságu református világi férfiról. Majd szokott ékesszólásával vázolta egyházunk helyzetét, társadalmunk vallás erkölcsi bajait s széles perspektívát nyitott a. tanácskozásnak. S minthogy Ujfalussy Bélán kívül más jegyző nem jelent meg sőt dr. Baczoni Lajos és Görőmbey Péter betegségükre hivatkozva, lemondtak a jegyzői tisztről,, a gyűlés helyüket e gyűlésre, Sulyok Istvánnal és dr. Bartha Bélával töltötte he. A gyűlés mindenekelőtt elhatározta, hogy úgy Lukács Ödön elnöki megnyitóját, mint Szabó János egyházi beszédét kinyomatja. Az elhunyt tagok emlékét hálás kegyelettel örökítették meg a jegyzőkönyvben, melynek kivonatát a családnak is megküldik. A világi elnök választását jövő évi gyűlésre halasztottak épp igy az üresedésben levő 4 női választmány tagsági hely közül is két tőnek betöltését, kettőre pedig Isaak Dezsőné és özv. Uramovics Sándorné úrnőket választották meg. 2 férfi választmányi tagságra Puky Gyula debreczeni kir. táblai elnököt és dr. Bartha Bélát választották, ellenben a jegyzői állások betöltését a jövő közgyűlésre halasztották. Elfogadta a gyűlés a nagy választmány által kidolgozott iigj'- viteli szabályzatot. Majd a távollevő Csiky Lajos debreczeni theol. tanár, Sulyok István által felolvasott szép dolgozata következett „Javaslat a belmisszióról.“ A gyűlés helyesli az értekező elveit, kinyomatja, szétosztja a dolgozatot s a jövő gyűlésen vitatja meg. Itt csak annyit jegyzünk meg;, hogy Csiky a hivatalos egyházzal karöltve óhajtja a heimis- sió munkáját végezni s élesen kikel a kitanitott vándor evangyélisták ellen. Azután ÍFerenezy Gyula krassöi lelkész tartott szabad előadást az Egyházak anyagi ügyeiről s az egyház fentartási alapról. Javaslata: diminutiv birtokarányos adózás az állami adó szerint, amelyből egy országos közpénztár képzendő az egyes egyházak szíígségleteinek fedezésére. A merész, de érdekes eszméhez hozzászóltak és sok elismeréssel, Kiss Albert s György Endre hangoztatván, hogy az 1848. 20-ik t.-czikk végrehajtása is szükséges s György Endre szerint erre az idő sohasem volt kedvezőbb, mint most. A gyűlés végül elfogadta Zoványi talpraesett javaslatát, mely szerint Ferenczy javaslatát megvitatás és jelentés végett a szakbizottsághoz teszik át, de az 1848. 20. korszerű és sürgős végrehajtását kivánja az értekezlet. A pénztárvizsgáló bizottság jelentése szerint a bevétel volt 825 frt 16 kr, kiadás 45 fit 13 kr.. maradvány 780 fi t 03 ki'., hátralék 16 frt. Zsigmond Sándor pénztáritoknak a felmentés megadatott. Ezután a gyűlés 2 órakor félbeszakadt s d. u. 4 órakor, a bankett után folytatták. E folytatólagos gyűlésen elfogadták Gulyás Lajos kisújszállási lelkésznek a lelkészképzés tárgyában felolvasott dolgozatát s az abban lefektetett elvek gyakorlati keresztülvitelének megbeszélése végett égy 6 tagból (3 lelkész, 3 theol. tanár) álló bizottságot küldtek ki Kiss Áron püspök elnöklete alatt. Garzó Gyula gyomai lelkész felolvasása a diakonusi intézményről jövőre maradt, mert egy nap kevés is az értekezlet tanácskozására. — Ökröse Mihály molnár javaslatot tesz az iskolákban tartandó esteli valláserkölcsi összejövetelek iránt, — elfogadtatván, bizottsághoz utasítják. Jövő évi értekezlet helye Szatmár. A 300 terítékes lakomán következő felkö- szöntőket mondottak : Kiss Áron püspök a királyért és királynéért, Szabó Károly esperes a püspökért, Kiss Áron a különböző felekezetek egyetértéséért és Sál polgármesterért, Nagy Sándor ágyai lelkész Szabó Jánosért, Ritoók Zsigmond a. ref. papságért (remek tósztja nagy hatás keltett), Szemes László a legnemesebb idealistáért, Ritoókért, Zoványi J. Lukács Ödönért. Lukács Ödön a világi papságért, különösen Simonffy Illíréért. Simonffy N.-Váradért, különösen Sál Ferenezért, Ujfalussy Béla a ref. nők és honleányok mintaképéért, Tisza Kálmánnéért, Dr. Bartha Béla a n.-váradi ref. egyházért és elöljáróságáért, Síposa Imre belényesi leik. György Endréért, Dézsy Géza nagyváradi másfelekezetü hírlapíró lelkes szavakban a protestantizmusért s különösen dr. Vá- rady Zsigmondérf, Kun Béla vértesi lelkész Szabó Károly esperesért, Tóth József a ref. népért. „ Öráttó.“ A báránybőrbe bujt farkas vagy a „néppárt.“ Ne tessék félni, nem politizálunk, csak a báránybőrből bujtatjuk ki a farkast. Szemünk előtt történik az a komédia, hogy a felekezeti türelmetlenségtől fanatizált számos kath. plébános elkezd országszerte politizálni s „néppárt“ nevezet alatt egy orsz. politikai pártot alakítani. Nohát az a „néppárt“ a báránybőr, a farkas pedig a jezsuita. A Csáky'-féle februári miniszteri rendelet ellen mikor a hajszát megkezdte nálunk a kié- j rus, elsőben esperességi gyűléseken tiltakoztak, | majd százával küldték a feliratokat a képviselő- j házhoz, aztán a főrendiházat hozták kényes helyzetbe, mígnem kitalálták, hogy a német birodalmi centrum párt mintájára egy „katholikus konzer-1 vativ pártot“ alakítanak. Kiplánizáiták, hogy tar-: tanuk egy kath. naggyülést. A nagygyűlés választ j egy központi szervezőbizottságot, mely' minden egyházmegye székhelyén alakítani fog egy választó-bizottságot, a mely viszont az egyes községekben fogja szervezni a községi bizottságokat. Ezen bizottságok aztán a kath. választókat összetartják, hogy csak jó katholikus jelöltekre szavazzanak. Ez volt a reversalisos képviselők kora. De oly kevesen voltak, hogy kölcsönösen elszégyel- ték magukat a választók és választottak. A „kath. konzervatív párt“ pedig nem tudott zöld ágra vergődni. Más név alatt kellett hát próbát tenniök. Egy kis politikával kellett őgyeliteni az ultra- montán törekvéseket. Mint a gyógyszerész a pi- lulát az édesgyökér porában — úgy hentergették meg a legvadabb jezsuita tanokat a politika czu- korporában, gondolván, hogy igy talán beveszi a magyar gyomor. Azt mondják, hogy ők a nép igaz barátai, öle nem felekezetieskednek, ők a zsidóktól, meg a liberalizmustól akarják megszabadítani az országot ... és Zichy Nándor gróf, a néppárt vezére összes birtokaiból elbocsátja a nem katholikus cselédeit, alkalmazottait, éppen mint a kath. káptalani és főpapi jószágokból. Üdvözli ez a párt a zsidó rabbinusok illibe- ralis határozatát, dicsekedve mondja, hogy egy protestáns szolgabiró is hozzájuk csatlakozott — de a szegény protestáns cselédet elűzik a katholikus birtokokból. Szövetkezik saját hasznára akár az ördöggel is, de elűzné az angyalt az égből is, ha az nem „néppárti“ volna. A Pázinány-Kolonics-féle kath. morál máig sem veszett ki hazánkból. Magyarországot ma is katholikussá szeretnék tenni s odaajándékozni a pápának. De hát azt nyíltan bevallani nem lehet, mert akkor nem kapnának pasasért, ravuszkodni kell egy kicsit, beszélni a könnyen hivő nép előtt a terhek könnyítéséről, az üldözött egyház eltiport jogairól, a kiszipolyozó zsidókról . . . csak az emberbaráti szeretetről nem beszélnek azok a plebánusok, a kik az evangyéliomi szeretetet volnának hivatva prédikálni. Fis még azt várják, hogy higyjenek nekik. Erről ismerni meg őket, hogy jezsuiták, mást beszélnek, mint cselekesznek. —r. A millenniumra. Lázas izgatottsággal készül a nemzetnek, minden osztálya hazánk élete ezredik évfordulójának megünneplésére. A ki csak bir annyi értelmi képességgel, hogy feAudja fogni a nemzetek történetében eme páratlanul álló esztendőnek fontosságát: az mind tehetségéhez mérten, emelni igyekszik az ünnepség fényét, vagy kiköveteli magának dicsőségünk fényéből az ot megillető résztHogy a hivatalos ünnepség miként folyik le, erre nézve programmot még nem olvastam sehol. Ennek megállapítása az országgyűlés dolga. Hiszem, hogy első lesz abban az, ki élőit ez ezer esztendő csak annyi, mint egy szempillantás, hogy az ünnepségek megnyitása isteni tisztelettel kezdődik. 8 hol fog ez történni ? Csak az. ország fővárosában, valamelyik pápista templomban, a hová bizonyosan csak meghatározott számú meghívottak léphetnek be. Az egész ország minden hazafiasait érző polgárának vájjon lesz-e alkalma a nyilvános isteni tisztelet körében hálát adni a múltért s segedelmet esdeni a jövőre, hát erről ki gondoskodik? Felteszem, hogy református egyházunk lelkészei közt egyetlen egy sincs, ki alkalmat ne tudna találni, hogy egy napon, az ezredik év folyamán, alkalmi templomi isteni tiszteletet tartson. De úgy vélem, hogy valami nagyobbszerü volna, ha ez hazánk minden református templomában egy napon, és időben folynék le, úgy érzem valami felemelő s a buzgóságot fokozó volna annak elgondolása és tudása, hogy ma velem együtt minden hitsorsosom leborul és hálát rebeg Áz előtt, ki miután minket ezer évvel ezelőtt a bujdosás pusztájából a földi haza e Kánaánjába vezérlett: a változásoknak, a boldogságnak és. nyomorúságnak ; a békének és háborúságnak oly sok és egymást sűrűn felváltó éveit engedte itt. átélnünk. Valahol egyszer azt olvastam, hogy a magyar protestantismus nélkül ma Magyarország alkotmányának foszlányai se volnának. Történelmünk bizonyltja, hogy mi hazánk függetlenségéért és szabadságáért mindenkor ott harczoltunk és ontottuk vérünket, hol egyházunkéért. Kétségen kívül áll előttem az is, hogy egyházunk és hazánk sorsa ugyannyira össze van fonva egymással, hogy egyik a másikkal áll vagy esik. Valami magasztos inegpecsétlése volna szerintem az örökkévaló előtt is kérkedéssel soha sem emlegetett házasságunknak, ha e nemzetnek ennyire számottevő kontingense együttesen és egyszerre hozná meg nem csak mint a szükség idején vér-, de ina az öröm napjaiban is hálaáldozatát. Az egyházkerületek egyetértőleg vagy a konvent megállapíthatnának e tekintetben egy bizonyos napot pl. a magyar szabadság évforilulati napját, márez. 15-ét, mely 48-adikszor jő elő a következő nevezetes 1896-ik évben, vagy a kár-mely más előttünk legalkalmasabbnak látszó napot. Még egyet lelkésztársaimhoz! Falusi gyülekezeteinkben minden üdvös mozgalom közpop'ja, indítója és keresztül vivője a lelkész, a mennyiben
