Reformátusok Lapja, 1895 (3. évfolyam, 1-15. szám)

1895-09-21 / 1. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA.

E nemes kúra, e küzdelemre kell a mi társadalmunknak első sorban vállalkozni, erre kérem fel a müveit protestáns közönséget, különösen az irodalmi kör tisztelt tagjait, tegye meg közülünk kötelességét mindenki tehetsége szerint. A ki bírja a szónak hatalmát, szóval, a ki a tollat tudja forgatni, tollal, a kit anyagiakkal áldott meg az Isten világi javaiból hozza meg az áldozatot az egyház oltárára, — biztos lehet, hogy áldozata kettős gyümölcsöt terem, az egyházat segélyezvén, a haza javát, felvirágzását is előmozdítja; mert a protestáns egyház és a magyar haza érdeke, mint a múltban egy volt, egy a jelemben is, egy és azonos lesz mindaddig inig a szabadság, testvériség, — egyenlőség nagy eszméi vezérlik lépteiben.

Hanem egyet tanuljunk meg ellenfeleinktől : legyünk tevékenyek a cselekvésben, kitartók, szívósok a küzdelemben ... a siker nem maradhat el.

A mit midőn szivemből óhajtok hazánkra, nemzetünkre, abban anyaszent egyházunkra Isten áldását kérem és magamat, irodalmi körünket a t. közönség jó indulatába ajánlom.

Második helen Biky Károly olvasott fel Kossuth Lajosról, jellemezvén mint irót és szónokot. Lajos napján, irodalmi ünnepen, egészen alkalomszerű volt megemlékezni Kossuthról, — a magyar sajtószabadság s a hírlapirodalom megteremtőjéről, a magyar Írók fejedelméről.

Majd következtek a műsor szerint Fodor Izsó ur művészi hegedüj<Vtéka zongora kísérettel. Pa- ragh Szeréna k. a. pompás monológja a „Bál után“ Lipeczky Elek ur magán éneke, mit a közönség zajos tapssal ismételtetett meg. Dienes Mariska k. a, precziz czimbalom játéka.

Szabados Ede tanár ur a „Csók“-ról olvasott fel humoros csevegést, állandó derültség között. Dávid Ferencz ur szavalta a holt költő szerelmét sok érzéssel. Markos Imre tanár ur vezetése alatt vonós négyes remekelt a Rákóczi nótákkal. Végül egy kaczagtató magán jelenést adott elő Nagy Ottó ur, a „komikust.“

A hangverseny mindenik száma igen jól sikerült, a közönség zajos tetszésének mind annyiszor kifejezést adott, A legderültebb hangulattal vette kezdetét 10 órakor a tánezvigalom, mely világos reggelig tartott.

Jelenvoltak: Isaák Dezső, Gacsályi Lajos, Szegedy Antal, Luby Géza, Dienes Dezső, világi tanácsbirák, Bőd Sándor, Markos Imre, Regéczi Sándor, Szabados Ede főgimn. tanárok, számos vidéki lelkész, városi és vidéki notabilitások leg- nagyobbrészben családjaikkal.

Irodalmi körünk ezzel megkezdte az estélyek sorozatát. Sorrend szerint hasonló estélyeket fog rendezni a vármegye többi városaiban is. Ha mindenik igy fog sikerülni — úgy megnyerte az Írod. kör magának a megyei müveit társadalmat.

Csak előre!

* — ö.

A „Szamosvidéki lelkészi kör“ értekezlete.

Erről az értekezletről egyházi lapjaink tudomást nem vettek, pedig mint az alábbiak bizonyítják megérdemelte volna a közfigyelmet.

Tartatott ez értekezlet julius 4-én az óvári csinos fürdőben 40 lelkész részvételével s mintegy 300 vendég jelenlétében. A d. e. 10 órakor kezdődő értekezletnek főtárgyait a következőkben jegyezzük fel:

1. A kör elhunyt elnökének Szilágyi Józsefnek emlékezete jegyzőkönyvileg örökittetett s a gyászoló családhoz részvét irat küldetett.

2. A kör elnökévé Biki Károly, alelnökké Lengyel Sándor, jegyzővé Gönczy Sándor választattak.

3. A „Belmisszió*-ról szabad előadást tartott Kis Bertalan s e tárgyban széleskörű eszmecsere után elfogadtatott a Tabajdi Lajos következő határozati javaslata: „Értekezlet kimondja, hogy a „belmisszió“ és „evangelizáczió“ czimmel jelölt külön lélkészi működési kört nem ismer, hanem a cura pestoralist a belmisszióval egyenértékűnek veszi. Ennélfogva minden oly eljárást, mely a cura pestoralisba he nem foglalható, minden oly idegen izü és eredetű fonákságot, mely a vallásos élet lényegét beteges pietizmusban keresné s annak súlypontját külsőségekbe helyezné veszedelmesnek s mellőzendőnek tart. Ezek helyett az újabb vallásügyi törvények által meglazulandó kapocsnak erősítésére s a valláserkölcsi egyházias élet emelésére való tekintetből minden lelkésztársunk kiváló figyelmébe ajánlja értekezlet, hogy a mi kálvinista magyar szellemünknek megfelelő cura pestoralist gyakoroljon hívei körében, hogy azoknak valódi lelki vezére és atyja lehessen.“

4. Mártha József „Néhány szó az országos gyámintézetről“ ez. előadást tartott. E tárgyban értekezlet következő határozatot hozta: „Az orsz. lelkészi gyámintézet újonnan átdolgozott alapszabályait örömmel üdvözli értekezlet, mert az helyesebb alapelvek szerint s a minden oldalról felhangzott alapos kifogások figyelembe vételével dolgoztatott ki. Óhajtja azonban, hogy a 250 frt évjáradékban minden özvegy és igy az öt éven belől elhalt lelkész özvegye is részesüljön, oly formán, hogy évjáradékából azon összegek, melyeket néhai férje 5 teljes évig fizetni tartozott volna visszatartassanak. Kívánja továbbá, hogy a leányárvák is 20 éves koruk betöltéséig, illetve férjhezmenetelükig segélyeztessenek.

Egyszersmind egyházmegyei lelkészi gyámintézetünk kezelő választmánya ezen értekezletből felhivatik arra nézve, miszerint a jogtanácsos közbejöttével tegye tanácskozás tárgyává s adjon véleményt arról, hogy a létező alapszabályokkal szemben jogi szempontból megengedhető volna-e gyámintézetünk pénztárát arra kötelezni, hogy minden kebelbeli részvényes tag helyett a 10l’in-os belépési dijat a rendelt időben és részletekben ! az orsz. gyámintézet pénztárába kifizesse?“

5. Az idő előrehaladván, a többi tárgyak a közeli egyetemes értekezletre maradtak. Itt következett a közedéd, melyen pohár köszöntőket mondtak Szarka Boldizsár esperes. Márk Endre debreczeni ügyvéd, Biki Károly, Tabajdi Lajos, Bélteki Albert. Kiss Bertalan.

6. Délután 5 órakor a vendégek számára hangverseny volt a nagy teremben, a következő műsorral: i. Férfi négyes. 2. Szavalat Gönczy Sándortól. 3 Fuvola szóló Sárkány Dánieltől. 4. A holt költő szerelme Bányász Ilona k. a.-tól. 5. Fürdői csevegés Biki Károlytól. 6. Magándal czimbalom kíséretével Dr. Lányi Jánostól. 7. Monológ Szilágyi Zoltántól. 8. Repülj fecském, zongorán Szabó Károlytól 9. Népdalok, férfi négyes.

7. Este 8 órakor kezdődött az e czélra épített nagy sátorban a tánezvigalom, mely hogy népes volt, bizonyítja az, hogy a négyesben 60 pár tánczolt.

Ennyit a történeti hűség kedvéért föl kellett jegyeznünk a szamosvidéki lelkészi kör életéből.

Krónikás.

Nehány szó

az uj egyházi törvények életbeléptetéséhez készített ref. és ev. püspöki javaslatról.

Az uj egyházi törvények alkalmából nem csak a minisztériumok küldözik szét egyre-másra a hatóságokhoz és az anyakönyvvezető hivatalokhoz az utasításokat, hanem az egyházi hatóságok is mozognak, tanácskoznak s készitgetik az utasításokat, javaslatokat.

Ilyen javaslatot készíttettek a mi ág. és reform püspökeink is a f. évi aug. 6-án tartott értekezleten, Miskolczon.

Ezen javaslatról kívánok én néhány szót szólani azon mélységes tisztelettel, meiylyel érdemekben s tapasztalatokban gazdag püspökeink iránt viseltetem; de azon vizsgálódási és szólási szabadságnál fogva, mely nekem is, mint protestáns embernek és ev. reform, lelkésznek az evangyeliom és egyházszervezetünk által megadatott. És ebből folyólag, a törvények életbelépésének sürgősségénél fogva én is bátor leszek egy indítványt tenni, éppen tiszántúli e. kerületi gyűlésünk idejének közelgése alkalmából e tárgyban. —

A javaslat általánosságban véve, igen sok hasznos figyelmeztetést tartalmaz. — Szerény nézetem szerint helyén való benne az a bűz ditó bevezetés is. mely az anyakönyvek tovább vezetésére nézve közzétett részletes javaslato megelőzi, bár el kell ismerni, hogy a Samassi j tájékoztató s buzdító körlevele ennél melegebi | és magasabb szárnyalásu is ott, a hol a papsáj ] hivatásáról és jövendőbeli magatartásáról és mis j siójáról beszél s nem ártott, sőt használt volna j ha e tekintetben ezen javaslat bevezetése is rész i letesebb s a ref. papi hivatás betöltésének érdé : kében, kötelességeink teljesítésére egy pár após ! toli idézettel, e mai nehéz viszonyok között | figyelmeztetett, lelkesített, buzdított volna ben 1 nünket. Nem sértő ez oly viszonyok között, mi dőn még a legbuzgóbbak is aggódnak, kétséges keduek a bizonytalan jövő miatt.

A mi a részletes utasításokat illeti a javaslatban : nézetünk szerint az a fődolog, hogy az átmenet a mai viszonyok közül az uj viszonyok közé, az uj egyházi törvények életbelépésénél, lehetőleg zökkenés nélkül való legyen. E tekintetben csak egy pár észrevételt teszek. Ugyanis a javaslatnak I. sz. a. „az egyházi esketésről“ tárgyazó része azt mondja, hogy: a kik egyházi összeadásban is részesültek, azoknak ily módon is megkötött házassága, az összeadást követő legközelebbi vasárnapi délelőtti istentisztelet alkalmából, istentiszteleti rendtartásunknak eddigi szokásos helyén fognak a gyülekezetnek tudtára adatni.“ Bocsánatot kérek, de ez az eddigi rendtartástól való eltérés indokolatlan, az átmenetet rendkívül zavaró dolog lenne, kivált ha meggondoljuk azt, hogy a róni. kath.-ok ezentúl is csak úgy hirdetni fognak — ha jól vagyunk a lapok utján értesülve — mint eddig hirdettek. Nem akarom én ez alkalommal a hirdetés további fentartását nagyon részletesen indokolni, csak azt jegyzem meg. hogy a „házassági jogról“ szerkesztett 1894. évi XXXI. t.-cz. és az annak végrehajtásáról szóló min. rendeletek a templomi kihirdetést sehol sem tiltják, nem ellenzik; tehát mi is hirdethetünk; esketni különben sem eskethetünk addig, mig a házasság polgári megkötéséről, a „Tanúsítvány“ előttünk fel nem mulattatott s igy törvénysértést a hirdetéssel magával el nem követünk. Az utólagos, az esküvés után való vasárnapi hirdetésnek értelme, jelentősége nincs. De gyakorló lelkészek tudják, hogy a házasság megkötése után való vasárnapon, az uj házasok templomba szoktak menni. Ennek az ősi szép és üdvös szokásnak sem akarom most a nagy hord- erejét mérlegelni, csak felidézem az emlékezetben. Most már vagy elmennek a templomba az. uj házasok s ott hallgatják nevüknek akármilyen kenetes szavak mellett való kijelentését — a mi szokatlan, tehát zavaró; vagy pedig nem mennek el ekkor az istenházába, nehogy ott hallgassák kihirdetésüket; azután végképpen elmarad e szokás, t. i. az esketés után való vasárnapi temp- lombamenetel, a mi már nem kívánatos. De ha a róni. kath.-ná! meg lesz az esküvő előtt valóhirdetés, már csak a kölcsönösségnél fogva is- szükséges, hogy egyházunkban is meglegyen, hiszen a kath-ok már is széliére beszélik, hogy jövőre már csak egy vallás lesz természetesen az "övék. a katholikus; a többi, p. a miénk a reform: az semmi, annak már vége. — Ezért is kerülni kívánnék minden zökkenést s az eddigi gyakorlatnak indokolatlan változtatását, tehát óhajtom az előleges hirdetést és pedig annyival hathatósabban, mivel a dunán inneni ág. ev. e. kerületnek a konventi utasítás elkészültéig kiadott szabályzatának 2. és 3. §§-ai szinte az esketés előtt való hirdetést hagyják érvényben. A 2. §.. ezt mondja: „A hirdetés ezentúl is az egyházi esketést megelőző ünnep vagy vasárnarnapon, délelőtti istentisztelet alkalmával megtartandó.“ Mi se törüljük el, ha nincs rá alapos okunk.

Nincs ugyan említve a javaslatban, sem annak bevezetésében, de én szükségesnek tartom, hogy az esketésre, a törvényszabta időben bejelentett házasulandókat a lelkipásztorok maguk elé hivassák, vagy személyesen felkeressék s ekként őrködjenek, tapintatos beszédeik és jő tanácsaik által, a házasságból születendő gyermekek vallásának kijelölése felett „a gyermekek vallásáról“ szóló 1894. évi XXXII. t.-cz. 1—2. §§-ai alapján és értelmében. Többen és több helyen régen gyakorolják ezt s ez az eljárás eddig is czélszeriinek bizonyult; ezután még szükségesebb, szinte elmaradhatatlan lesz, hogy igy a házasulandók kellő tájékozás mellett álljanak a házasság megkötése végett, az anyakönyvvezető elé. S ha egyebet nem tudnánk elérni, törekedjünk legalább arra, hogy az idézett törvény 2.

§-a értelmében semmiféle egyezseg ne jöjjön, a vegyes házasok közt létre; mivel ez esetben az 1868. évi 53. t.-cz. 12. §-a határozza meg a gyermekek vallását. A jegyesekkel való ezen érintkezés azért is szükséges, mivel a törvény a re- versalisvételt törvényileg is (1894. XXXII. 1. §.) biztosította és a kath. papok nem csak maguk elé hivatják a házasulandókat, hanem köztudomás szerint jövőre csak az olyan vegyes házasokat áldják meg, a kik arra nézve reversalist adnak, hogy minden gyermekük róm. kath. le- end! a mit a jegyesekkel előre fognak pitani; tehát videaut consoles . . .

Még a születési anyakönyvek vezetésénél hozok fel egy oly eljárást, a mi szinte czélszeFolytatás a mellékleten.

megálla-