Reformátusok Lapja, 1895 (3. évfolyam, 1-15. szám)
1895-11-16 / 8. szám
III. évfolyam. Mátészalka, 1895. november 16. 8. szám. EGYHÁZTAHSADALMI HETILAP. A „SZATMÁRI PROTESTÁNS IRODALMI KÖR“ KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: hová a lap szellemi részét illeté minden közlemény és az előfizetési pénz is küldendő: Györtelck (Szatmár m.) Névtelen vagy álnév alatt érkezett közleményekre nem reflektálunk. Leveleket csak bérmentvo fogadunk el. Kéziratokat vissza nem adunk. Előfizetési dijak: egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési és nyílttéri dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal: hová a hirdetések és hirdetési dijak, valamint a reklamácziók inté- zendők: Mátészalka, Weisz Zsigmond könyvnyomdája. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. — Nyiittér sora 20 kr. Kincstári illeték minden egyos hirdetés vagy nyiittér beiktatásánál 00 kr. Megjelenik a lap minden szombaton. Az értekezlet után. Nincs szándékomban a n.-váradi egyházkerületi értekezlet lefolyásáról tudósítást írni; avatottabb tollak bizonyosan tették ezt; igy ha szerencsés lehetek annak e lap terén helyet nyerni, csupán benyomásaimat teszem papírra, miket nálam az ott történtek és meg' nem történtek előidéztek. Szives üdvözlet Nagyvárad polgárainak, kik felekezeti különbség nélkül, nem csak hajlékukat, de szivüket és leiköket tárták fel előttünk s mutaták meg, minő a magyar vendégszeretet; kik nem voltak feszélyezve semmi féle különleges viszonyok és különleges helyzet emlegetése és érzése által, kik bennünk nem láttak mást, csak testvéreiket, kik az ő falaik közé vonultunk hirdetni, Isten, haza és felebarátaink szeretetét, az emberi haladást és felvilágosodást. N.-Várad polgárai feledtetik velünk a hivatalos kir. várost, hol a diplomatikus jelszó: hallgatni arany! Sőt feledtették volna a hivatalos Biharniegyét is, ha e megye rendei egy lelkesült, egy bátor perezökben megyéjük tanácstermének díszéül, annak falára nem függesztik a nagy Beöthy Ödön arezképét. Kik e nagy szellem arczképe körül állva, néztük a nemes vonásokat, szemléltük a bátor ajkat, mely már egy félszázaddal előbb hirdeté a nagy igazságot „a vallás szolgája legyen az, mire rendeltetett; mint a szentirás mondja: a te országod nem e földön van és ezen ország elérésére nagy jószágokra, nagy jövedelmekre nincs szükség“, ki hirdeté, hogy „egy egyház szolgája se küzködjék ínséggel, ki a vallás dolgában fárad, mind vegye el jutalmát s e jótékonyság minden egyház szolgájára egyformán alkalmaztassák.“ Szinte láttuk, mint boritá el a harag és szégyen pírja a halvány vonásokat, mikor megyéje, nemes küzdelmeinek színhelye — épen ezen alkalommal, mikor a haza közel és távol vidékeiről összegyűltek ö körűié mindazok, kik az általa hirdetett szent és nemes eszméket feltámasztani, megvalósítani akarják, saját megyéje — igaz csak is hivalalos megyéje 2 hajdú által van képviselve. Bihar megye rendei! Fordittassátok meg a nagy Beöthy Ödön arezképét! De hát sokat feledett a magyar, sokat a magyar kálvinisták! Feledtük ezt is s a feledés nem volt nehéz, hiszen az emberi gyarlóságok és gyengeségek színhelyéről, Szabó János egyházi beszédének hatása alatt felemelkedtünk egy magas, egy minden salaktól ment régióba: Istenünkhöz! Nem kértük hiába énekünkben: Jövel Szentlélek! eljött és betölté szivünket! S ez tölté el gyűlésünk egyházi elnökét, ki a tőle megszokott ékesszóló szavakkal tárta elénk helyzetünket, sorolta elő teendőinket, és ha mi az ő szavainak nem csak hallói, de követői és terjesztői is leszünk, előbb-előbb haladunk törekvésünk czéljához: egy viruló magyar vallásfelekezet, egy boldog Magyar honban ! Kiemelkedő pontja értekezletünknek Ferenczy Gyula előadása egyházunk anyagi ügyeiről, nagy gonddal, nagy fáradsággal összeszedett adatok alapján készült derék munka, méltán kiérdemelte köszönetünket; érdemeiből semmit nem von le, ha az abban foglalt eszme zsinatunk utolsó időszakán elénk jött, akkor egy főemberünk e szavakkal riasztá vissza: ridegen visszautasítandó ! Sokan merő idealizmust látnak előadó munkájában, e nézetet vallóknak Ritoók Zs. ur. gyönyörű tósztja legyen a felelet, melyben kifejtette, hogy kezdetben minden nagy eszme merő idealismus volt, ez a keresztyénség, ez a reformátió, idealismus a szülő-anyja minden haladásnak és én hiszem, hogy ezek a ma merően idealismusnak tetsző eszmék, miket Ferenczy Gyula ur oly szépen, oly lelkesedéssel és talán mondhatom, oly lelkesedést keltőleg előadott, meg fogják találni a kellő időt, alkalmat és módot, lehet, ha abból a szép világból, melyben ma élnek, kilépnek s igy a viszonyoknak megfelelő alak és öltözetben a reális elet elfogadott s mindenki által kedvelt alakjai lesznek. Hiszek, erősen hiszek minden oly eszme győzelmében, melyben benne van a legnagyobb erő: az igazság! Nehezemre esik, keserűség érzetével végeznem, de a mi fáj, nem hallgathatom el; pedig nekem fájt, hogy a tiszántúli egyházkerület e nagy gyűlésén, nem lát- hatám a tiszántúli egyházkerület főiskolájának theologiai tanárait. Távolmaradással mutaták érdeklődéTÁR CZ A. Sűrű sóhaj . . . Sűrű sóhaj járja mostanában nálunk, Itthon betegen nyög nagyobbik kis lányunk, A fiú a távol idegenbe szenved . . . Óh teremtő Isten, be bésötétitéd Fölöttünk az eget! Tördelve panaszos imába fül jajunk: Hát már mi vigadni sosem vigadhatunk ?! Alig hogy próbálnánk mosolyogni egyet A teremtő Isten el bésötétiti Fölöttünk az eget! Mint két sebzett madár pihegve áléivá Vonszoljuk magunkat, ha felüliünk néha, Szivünk a lány, — lelkünk fiunk miatt remeg.,. Óh- teremtő Isten, be bésötétitéd Fölöttünk az eget! Fényes bár a nappal, hajh! félős minékünk S a sötét éjjelnek még félőbben nézünk, Valamennyi rémhad reánk tör, remegtet . . . Oh teremtő Isten, be bésötétitéd Fölöttünk az eget! Tört fényű szemeink lánykánkra tapadva, Két karunk ziháló mellét takargatja; De kinyújt amannak szoinj oltó cseppeket? . . . Óh teremtő Isten, be bésötétitéd Fölöttünk az eget. Szakadnánk hétfelé, de ő is : as angyal, Csak imént küzdött meg egy betegség haddal, Fájó tetemei meg sem épülhettek . . . Óh teremtő Isten, be bésötétitéd Fölöttünk az eget! Mennék... de hogy hagyjam ezeket itt... hátha ? Jaj ez a tépő kin ! . . karmait bevágja Szivein közepébe s vért verejtékezek . . . Óh teremtő Isten, be bésötétitéd Fölöttünk az eget! Két kis gyögyvirágunk, hervadt már a sírba, Annak a vesztésnek sincs idáig Írja, [ S most még nagyobb vesztés, tenger bu fenyeget ; Óh teremtő Isten, be bésötétitéd Fölöttünk az eget! — (Majtis) — F. Varga Lajos.-»8fgA régi jó időkből. — A „REFORMÁTUSOK LAPJA“ eredeti tárcsája. — Egy régi jegyzőkönyvünk szuette leveleit forgatom asztalomon. Megjelennek előttem azok a régi tisztes alakok, kik a szatmári egyházmegyét száz év előtt igazgatták. Az esperesi kör- levelekből-currensekből mint tükörből látom régi tisztes espereseink atyai jó indulatát, egyháziaa buzgóságát a belhivataluokok és egyházak iránt. Nehány rövid jegyzést teszek e régi körlevelekből. 1809. máj. 31. A római catholikusok ünnepjeikre nézve tartassák meg az 1791-ben kiadott törvénynek 26-ik czikkelye, mely a veres betűs napokon a csetepatét tilalmazza. Szorgalmatosán el kell távoztatni, hogy az- oskolákban a r. catholica vallás ellen tsufos szó ne essen. 1810. jun. 11. A mely Eklézsiák építtetni akarnak templomot, tornyot, vág}7 Parachia házakat, jelentsék Tractus Elöljáróinak, akik is tartoznak megvizsgálni, szükséges-e az épités és micsoda nagyságú kell, van-e fundusa az Eklézsiának és mennyi, ezt osztón rajzoltassa le, mely rajzolás a V. Supdiára fog küldettetni, az hol ahoz értő mesteremberek által megitéltetik, menynyi költség kívántatik az építésre, hogy igy a szükségteleu költségtől megmenekedjenek melybe a mesteremberek szokták keríteni az. ahoz nem tudó épittetőket. 1807. febr. 5. A Prédikátorok a liarango- zásra nem kényszerittethetnek, hanem ha külöoü«
