Reformátusok Lapja, 1895 (3. évfolyam, 1-15. szám)
1895-09-21 / 1. szám
5} L évfolyam. Mátészalka, 1895- szept. 15. fdm. 1. szám. EQYHÄZTÄBS1 DALMI HETILAP. SZATMÁRI PROTESTÁNS IRODALMI KÖR“ KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő: Gyűrtelek (Szatmár ni.) Névtelen vagy álnév alatt érkezett közleményekre nem reflektálunk. Leveleket csak bérmentve fogadunk el. Kéziratokat vissza nem adunk. Előfizetési dijak: egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési és nyílttéri dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal: hová a hirdetések és hirdetési díjak, valamint a roklamácziók inté- zeudők: .Mátészalka, Weisz Zsigmond könyvnyomdája. Hirdetések jutányos áron közültetnek. — Nyilttér sora 20 kr. Kincstári illeték minden egyes hirdetés vagy nyilttér beiktatásánál 30 kr. Megjelenik a lap minden szombaton. A szerkesztők előszava. A „Szatmári Prorestáns irodalmi kör“ választmánya azzal bízott meg közelebb bennünket, hogy az általunk két éven keresztül szerkesztett „Reformátusok Lapjá“-t hívjuk ismét életre s azt, mint a kör hivatalos közlönyét szerkesszük tovább. Mi a megtisztelő megbízatást elfogadni erkölcsi kötelességünknek tartottuk. Mert a midőn 1892-ik év végén olvasó közönségünktől búcsút vettünk, azzal a kijelentéssel zártuk be lapunkat, hogy irodalmi körünk fog egy lapot kiadni s mi annak útjába állani nem akarunk. Meg is indult a kör Lapja, a „Szatmári Hírlap“ — de egy évi pályafutása után megszűnt. Választmányi üléseinkben folyton éreztük szükségét egy orgánumnak, mely a kör tevékenységének fokusa legyen, mígnem augusztus 8-iki ülésünk kimondta a határozatot, bog}’ a „Reformátusok Lapjá“-t kívánja ismét életre hívni. Mi tehát felkeltjük halottaiból csendesen szendergő Lapunkat, azt a kör tulajdonába átadjuk s ^velőre a szerkesztés gondját is válIáinkra ves^k, mig azt izmosabb és ifjabb erőkre átháríthatjuk. Ismeretes a t. olvasóközönség előtt a két éven általunk szerkesztett „Reformátusok Lapja.“ Abban a szellemben és irányban fogjuk azt tovább is szerkeszteni. — Egyháztársadalmi lapot adunk, tehát nem egyházi szaklapot, nem is néplapot, hanem a müveit protestáns közönségnek, úgy lelkészeknek és tanítóknak, mint értelmes világi egyéneinknek, presbytereinknek akaiunk oly lapot adni, mely a midőn az egyházi életet eleveníteni fogja közöttünk, szellemi kapcsot képezem! az egyház és annak világi tagjai között. Müveit prot. közönségünk bőven olvas heti és napilapokat, de oly hírlapot, mely egyháza ügyeit csak körvonalakban is megismertesse vele — nem olvas. A napilapok csak igen röviden s legtöbhnyire egyoldalúkig, pártszempontból, ferde világításban közölnek valamit a református eg3r- ház életéből, mozgalmaiból. Hivatalos egyházi lapjaink, vagyis az egyházkerületi lapok iránt elfogult a közönség, azt tartván azokról, hogy „papok lapja“, szakközlönyök, melyek a nagy közönséget nem érdeklik. így aztán azt a református egyházat, mely a magyar nemzeti államnak kétségtelenül első rangú tényezője, maguk a hívek csak a templomi szószékből s annyiból ismerik, hogy az egyházfentarfás terheit hordozzák. — Aránylag kevesen vannak, kik az egyház közéletében a tanácskozás asztalánál részt vesznek s közügyeinkkel foglalkoznak. Vagy szükség tpbát oly hírlapra, mely világi rendű híveinket egyházi ügyeinkkel megismertesse, főkép a jelen időben, midőn egyházi életünk egy uj korszak küszöbén áll. S e czélt szolgálni állunk elő Lapunkkal. Irodalmi körünk alapszabályaiban a 2-ik §. igy hangzik: „A szatmári Prot. irodalmi kör czélja egyháztársadalmi téren a prot. öntudat, az egyházias közszellem ápolása, egyházalkotmáTAR CZ A. Belmisslo.*) Szabad előadás. Tartotta a szamosvidéki lelkészi kör julius 4-iki értekezletén Kiss Bertalan keéri lelkész. Ez az emberöltő — mélyen t. értekezlet — melynek mi örvendünk, a nemsokára letűnő század, melyben élünk, különösen pedig a híressé és közmondásossá vált század vége az emberi művelődés terén óriási előhaladást tesz s bámulatos sikereket ért meg. Mig a többi századokban csak elvétve, ritkán tud egyik-másik évtized felmutatni valami rendkívülit, addig a jelen században, a mint halmozódtak egymás fölé az esztendők, közelítve az örökkévalósághoz: éppen úgy emelkedett s emelkedik folyton folyvást az ember elméjének erejének merész alkotásaival mind közelebb a végetleuhez, az alkotó istenséghez. Valóban a jelenkor gyermeke alig képes megérteni, hogy mit csinált a letűnt évezredek alatt az emberiség s képzetünk sincs róla, hogyan fog kinézni egy évszázad vagy még inkább egy ezredév múlva a föld, a világ. Hazánk, nemzetünk is, bár sok oldalról és sokképpen elnyomva, — előhaladásában, fejlődésében nagy mértékben akadályozva volt, lehető versenyt, lépést tartott a nyugati czivilisatióval. Mi volt e haza, ennek népe, nyelve, társadalma, ipara, kereskedelmi forgalma csak 50 év előtt?! S ma már jog és kultúrában, a legszebb és legnemesebb emberi jogok birtokában, a müveit világban is ösmert és számottevő, a további fejlődés kritériumaival és alapföltételeivel biró. És a mi bennünket ezúttal közelebbről érdekel s tárgyunkra tartozik: szintén sok nyomatást s szenvedést átélt szegény magyar reformált egyházunk ! Az utóbbi két-három évtized alatt élt, tett, szervezkedett, erősödött annyit, mint a mennyit tesz összes addigi 800 éves élete. — Bár meglehetős lassú tempóban szokott dolgozni nálunk a hivatalos egyház, még is aráuylag rövid idő alatt az eddig széttagolt egyház egységes alkotmányszervezetet nyert; megvalósult egy jobb jövő alapjául szolgáló domesztikank ; szülendő felen a nyomorúságos állapotban élő magyar református lelkésznek legalább a kidőlés, a halál után nyugtot adó egyetemes gyám és nyugdíjintézetünk. Bőt a külső szervezkedés mellett a benső intensiv fejlesztésre is reá fordult a közfigyelem; különösen az utóbbi időkben a valláserkölcsi társadalom felvirágoztatására irányult lázas felbuzdu*) Forrásul használtam: Herzog „Beal-Encyclopödir, für protest. Theologie u. Kirche.“ X. kötet, — Szeremlei S. „ Valláserkölcsi cs társadalmi élet 1848. óta Magyarországon“ czimii müveket. K. B. lás észlelhető mindenfelé. — Kizárólag e czélra folyóiratok indultak s jelennek meg; egyházi lapjaink teivék vitatkozásokkal, boldogító reformeszmékkel ; mindenfelől egy szó hangzik felénk: belmissio, belmissio. A mozgalom, a mely alapjában a milyen üdvös, elfajulásában a magyar ref. egyházra éppen oly vészthozó lehet, már oly nagy mérvet öltött, hogy többé előle ki nem térhetünk; a kiáltó szó előtt a közöny méltán megérdemelt vádja nélkül füleinket be nem dughatjuk. A nagy mű létesítését köztudomás szerint maga a múlt évben megalakult tiszántúli egyházi értekezlet is felvette munkaprogrammjába. Itt van tehát s int az idő, hogy nézzünk szemébe ennek a jövevénynek. Erre fog szolgálni a jelen alkalom, az az egy pár negyed óra, mely alatt a mélyen ' t. értekezlet becses figyelmét s türelmét igénybe ! venni bátorkodom, (ismerkedjünk meg hát ezzel ! az idegen ismeretlennel. Vegyük szemügyre alaposan; nézzük meg mit hoz, mit rejteget magában. Ha megösmertük őt jól, akkor megtaláljuk a vele kapcsolatos többi kérdésekre is a helyes feleletet. A belmissio egy rendkívül tartalmas, magasztos, komoly és szent eszme. — Egy gazdag aranybánya, melynek számos tárnái sokfelé ága- zódnak. Ezer munkás, ezer év, maga az örökkévalóság kell hozzá, hogy kellőképen kiaknázza. Nagyon természetesnek s egészen indokoltnak fogja találni azért a mélyen t. értekezlet, hogy tekintettel a rendelkezésemre álló illő rövidségére, bár óhajtanám s szeretném is, ezúttal a mélyre nem bocsátkozom, csak mint a tó felett röppenő madár szárnyaival szokta megcsapkodni s hullámzásba hozni a viz sima tükrét: én is jcsak a felületet, itt-ott érintem; csak egy pár 1 szemcse, nehány töredékes gondolat, a legfőbb irányelvek s tájékozási pontok lesznek azok, melyeket felszínre hozok, kiemelek. Majd ha élünk, ismét összejövünk, lesz alkalmunk bővebben meg- ösmerkedni a gazdag bánya rejtett kincseivel s foglalkozni az időnként fölszinre kerülő részletek gyakorlati értékesítésével. , * A missio és kereszténység eszméje a legbensőbb, elválhatatlan kapcsolatban állanak egymással. A kér. vallás egészben véve, teljesen missio vallás. Kétségkívül az ujtestamentomi missio gondolatszálai már az ó testamentomi kijelentésben benngyökereznek, úgy hogy a Krisztus e tekintetben is, ezt is csak betölteni jött. (Folyt, köv.) nyunk és önkormányzatunk alapelvei, protestáns intézményeink é3 ezek között különösen tanügyünk iránt az érdeklődés fentartása és fokozása, valamint a vallásos erkölcsi színvonal emelése, a hit élet fejlesztése.“ E meghatározás keretében fogunk mozogni minden hetünkkel, melyet papírra vetünk. Képviselni fogjuk irodalmi körünket hazánk északkeletén s minél szélesebb körben, választmányi és közgyűléseinkről részletes tudósításokat hozunk, a választmány által rendezendő felolvasó esték és matinééit sikerét előmozdítjuk s minden, a kör tagjait érdeklő határozatot köz- zéteszünk. Régebbi összeköttetésünket munkatársainkkal s barátainkkal felújítjuk s újabb munkaerőket toborzunk zászlónk alá. Egyházmegyéinkben mindenhol vannak rendes tudósítóink, kik a fontosabb eseményekről referálni fognak. Tanügyi dolgokban is szakférfiak állanak mellettünk, kik segíteni fognak Lapunkat irodalmi színvonalon tartani. Egyházmegyei és kerületi értekezleteink tényező elemeivel már is szorosabb viszonyban állunk s az értekezletek fontosságát kiváló figyelemben fogjuk tartani s azok népszerűsítését előmozdítani. Bizalommal fordulunk azért a hazai müveit közönséghez, főképen protestáns hitsorsosainkhoz. támogatásért, azon reményben, hogy meg fogjuk érdemelni ezt a támogatást. Egy tekintélyes irodalmi kor áll mellettünk, egy lapbizottság ügyel fel Lapunk irányára, ismert nevű belmunkatár-
